Megtört lélek P.G | Befejezett

Hatodik fejezet

Gretchen Hartley

November 1. vasárnap

Megérkeztünk a házhoz, amit Pierre bérelt. A kiakadásomon pedig csak nevetett. Egy igazi luxus kunyhó volt saját medencével. Inkább hasonlított a hely egy nászútra, mint egy sima "kidobtak otthonról" szállásra.

- Komolyan nem elégedtél volna meg egy hotel szobával? Vagy inkább kettővel --tettem hozzá a végét, ahogy rájöttem nem akarok vele aludni.

- Nem, mellesleg közel van a belvároshoz --mutatott a fák felé.

- Persze, gondolom --szálltam ki flegmázva.

De bekellett vallanom magamnak, hogy igen is tetszik a hely. Fellépkedtem a hatalmas lépcsősoron majd nyílt is az ajtó.

- Üdvözlöm Önöket --mondta a félrenyalt hajú férfi nagy vigyorral.

- Itt vannak a kulcsok --nyomta a kezembe meg egy távirányított is.

- Ez mi? --néztem rá kérdőn, közben Pierre is megjelent mellettünk.

- Ha nincs kulccsal bezárva az ajtó, akkor ezzel lehet nyitni, ugyan úgy a többi ajtót is. Megvannak számozva –mutatta, én pedig bólintottam. Remek még egy dolog, amin felcseszhetem magam. Tuti összefogok mindent keverni.

- Köszönjük --mondta végül Pierre, a férfi pedig kezet fogott vele és lesietett a lépcsőn. Egyenesen a fekete Audihoz ment, ami az út másik felén állt.

- Na itt relaxálhatsz --mondta nekem, majd elment mellettem.

- Nincs szükségem relaxációra --indultam utána.

- Szerintem meg igen, még a végén tikkelni fog a szemed --a srác nagyon belement abba, hogy az agyamat húzza.

- Egyedül miattad fog tikkelni –közöltem, ő pedig csak nevetve letette a csomagjainkat.

- Két szoba van, egy fent, egy lent --fordult felém.

- Enyém a fenti --jelentettem ki. A fehér falak és a szürke padló között igen is kitűnt a fekete lépcső, ami csigában vezetett felfelé.

- Már csak azért is, hogy ha betörnének, téged találjanak meg először --vágtam vissza a tikkelős megjegyzése miatt.

- Köszönöm –biccentett, én pedig a kezében lévő cuccomért nyúltam.

- Felviszem én --reagált azonnal.

- Nem kell, elbírom --vettem át tőle a holmim, ami azonnal le is húzott a földre.

- Oké, viheted --engedtem el a táskámat. Pierre nevetve felkapta, majd elindult felfelé a lépcsőn, én pedig követtem. A felső szint rögtön a szobába vezetett és a mellette lévő fürdőszobába. A négy fal közül, kettő teljesen üvegből állt.

- Ez gyönyörű --ámultam el.

- Na ugye jobb, mint egy hotel szoba? --fordult felém ahogy az ágyra tette a táskámat.

- Igen --adtam neki igazat.

- Na pakolj ki, aztán rendeljünk valamit --mondta és el is tűnt a lépcsőfordulóban. Egy kis idő kellett míg kigyönyörködtem magam az ágyon ülve. Végül nem szedtem ki semmit a táskából, csak lementem körbe nézni. Lent egy szintén hófehér konyha volt, majd a nappali szürke színekben pompázott egy kanapéval középen. A nappali mellett pedig közvetlen Pierre szobája volt, aminek csak az egyik fala volt üvegből.

- Ez kisebb, mint a fenti --állapítottam meg, amivel a pakoló Pierre-t megijesztettem, de most nem állt szándékomban cukkolni őt.

- Mert a fürdő itt van --mutatott be azon az ajtón, ami szekrénynek hittem. Beléptem a hatalmas fürdőszobába, ami barackszínű csempével volt kirakva és kád meg zuhanyfülke is volt.

- Menj a fenébe --jelentettem ki, ő pedig nevetve utánam lépett.

- Fürödhetsz itt, ha a fenti nem felel meg --ajánlotta fel, de az ajtó olyan volt, mint egy gardrób szerkényé, a rések között pont át lehetett látni.

- Biztos nem azért, hogy megless, ugye? –húztam össze a szemem résnyire.

- Nincs hátsó szándékom --emelte fel a kezét védekezően.

- Jó, persze --legyintettem le, majd visszamentem a szobájába.

- Rendelek kaját --álltam meg az ajtójában.

- Mit kérsz? --érdeklődtem.

- Valami hamburgert ennék –mondta, én pedig elővettem a mobilom.

- Oké, akkor rendelek valami menüset --mentem át a nappaliba, majd leültem és megnéztem a közeli helyeket, ahonnan lehet rendelni. Egyiknél még online is lehetett, e-miatt egy megfelelő menüt sikerült is választanom. Amint elküldtem a megrendelést, már kaptam is a választ, hogy harminc percen belül kihozzák.

- Kész –kiabáltam, és közben kinéztem a kanapéról az üvegen át, ahol a medence állt.

- Pierre, miért olyan helyre hoztál, ahonnan nem szeretnék hazamenni? --kérdeztem hangosan, de közben már ült is le mellém.

- Bocs, azt hittem még a szobában vagy --mondtam védekezve.

- Nem baj, legalább a szomszédok is hallották milyen remekül érzed magad –vigyorgott, én pedig unottan megforgattam a szemem.

- Apának írnom kellene --jutott eszembe, és ismét felnyitottam a telefonom képernyőjét majd apa nevére mentem.

Gretchen Hartley: Megérkeztünk, minden rendben.

Nem jött válasz az üzenetemre az idő alatt, hogy a kezemben volt a készülék, így letettem az asztalra és Pierre felé fordultam a kanapén, aki szintén a mobilját fogta.

- Este bemegyünk a városba? –kérdeztem, mire rám emelte kék tekintetét.

- Igen, de bírj magaddal –közölte, én pedig összeráncoltam a homlokom.

- Én? Jézusom, mintha valami prosti lennék, úgy csinálsz! --ripakodtam rá.

- Még nem ismerlek teljesen --vont vállat és kezdett elegem lenni a cukkolásából.

- Nem vagyok ribanc --jelentettem ki sértetten, és most kimondottan tényleg rosszul esett, amit mondott.

- Tudom, én csak viccelek! Nálad szentebb csajjal még nem találkoztam --sértetten, de rá néztem.

- Mostantól tényleg csak kényszerből vagyok itt veled --álltam fel végül, mire Pierre felsóhajtott mögöttem. 

Legyen ma még fejezet?❤