Megtört lélek P.G | Befejezett

Hetedik fejezet

Gretchen Hartley

Villogó fények, zene és Austin. Minden olyan tökéletesnek tűnt, aztán ott állt mellettem Pierre Gasly. Reménykedtem benne, hogy talál magának valami lányt és békén hagy, de félórával a megérkezésünk után rákellett jönnöm, hogy nincs ekkora mázlim. Pierre úgy rám tapadt, mint egy pióca. Megálltunk a bárnál és egy csapatnyi ember mellett.

- Kérsz nekem valamit? --néztem Pierre-re.

- Baracklé jó lesz? --kérdezett vissza halál komolysággal.

- Ez most komoly? --nézetem rá.

- Igen -bólintott, mint egy szigorú bátyus. A fenébe is! Apám jól tudta kivel enged el Austinba.

- Szóval akkor te sem iszol? --érdeklődtem.

- Nem -válaszolta, én pedig felsóhajtottam.

- Remek --forgattam a szemem, és a fiú társaság felé néztem. Ha nem Gretchen Hartley lennék még meg is szólítottam volna őket, hogy felhúzzam Pierret. De sajnos nem voltam rá képes, persze arra igen, hogy olyan sokáig néztem rájuk, hogy az egyikük észrevett. Elkaptam a fejem, majd visszafordultam a pulthoz.

- Kimegyek a mosdóba, addig maradj itt --szólalt meg Pierre, én pedig bólintottam. Miközben figyeltem Pierre távolodó alakját, a vállamat megkocogtatták. Zavartan hátra fordultam, és azzal a sráccal találtam magam szembe, akivel előbb összetalálkozott a tekintetem.

- Meghívhatlak egy italra? -kiabálta túl a zenét.

- Igen -mosolyodtam el.

- Mit kérsz? -kérdezte.

- Egy koktélt -mondtam, mire a pultosnak intett.

- Harry vagyok -nyújtott kezet, én pedig elfogadtam a kézfogást.

- Gretchen -mutatkoztam be szintén.

- Én meg Pierre és jó lenne, ha lekopnál róla -ért vissza Pierre és egyértelmű volt, hogy nem ment el a mosdóig, én pedig unottan a plafonra emeltem a tekintetem.

- Már bocs, de ki vagy te, hogy bele szólj mit csináljak? -kérdezte Harry ingerülten.

- A pasija -kikerekedett szemekkel néztem a francia pilótára, és legszívesebben leütöttem volna a táskámmal.

- Ohh, akkor tudd, hogy a barátnőd jó nagy ribanc --nézett rám a srác lenézően, majd megfordult és otthagyott. Remek, most már más is ribancnak tart!

- Menj a fenébe! --támadtam le, és a mellkasának vágtam mindkét kezem, de neki meg se kottyant.

- Sajnálom, hogy megakarlak védeni --nézett le rám.

- Menjünk innen --indultam el a tömegen keresztül és egyáltalán nem érdekelt, hogy Pierre követ-e vagy sem. Nem játszhatja az őrzőmet, miközben egy senki számomra! Elegem van belőle. Minek kellett neki Texasba jönni-e? A kijárathoz érve kilöktem a kétszárnyas üvegajtót, majd elindultam az utcán a parkoló fehér Honda felé.

- Állj már meg --jött jóval később ki Gasly.

- Haza akarok menni --közöltem ahogy elém ért.

- Mármint Texasba --tettem hozzá.

- Még is miért? Mert nem sikerült megfektetned magad? Ezen elég egyszerűen tudunk segíteni! --hurrogott le és közben csak utólag esett le neki mit is mondott. Nekem pedig rosszul esett az, hogy ilyen könnyű vérűnek tart.

- Felhívom apát, hogy jöjjön értem --mondtam végül, és tovább indultam az utcában.

- Gretchen! Sajnálom, nem akartalak megbántani --jött azonnal utánam, de már mindegy volt. Már másodjára hangoztatta, hogy ribanc vagyok miközben életemben nem volt még barátom, se első csókom. Nem akartam itt senkitől semmit, csak jól érezni magam.

- Kérlek menjünk vissza és holnap reggel megbeszéljük --állított meg a karomnál fogva.

- Nem akarok visszamenni, főleg veled nem --akadékoskodtam.

- Gretch, kérlek --nézett rám könyörgőn, de csak azért, mert tartott apámtól.

Jól tudtam, hogy nem tudok egyedül visszajutni a szállásra, még a címet se tudtam, mellesleg Pierre nem szállna le rólam. Így végül beszálltam mellé a fehér Hondába és magamba zárkóztam.

November 2. hétfő

Másnap reggel nagy csattanásra ébredtem és automatikusan lesiettem a lépcsőn. Pierre izzadtan és egy vázát eltörve állt az ajtónál. Mérgesen néztem rá miközben észrevett.

- Bocs, nem akartalak felébreszteni -mondta, és összeszedte a kék váza darabjait.

- Pedig sikerült! Mellesleg hol a fenében voltál? --néztem végig rajta és lementem a lépcsőn. Fekete edző nadrágban és trikóban volt meg Nike sportcipőben.

- Futni voltam --válaszolta.

- Jézusom --hitetlenkedtem.

- Haragszol még? --dobta a kukába a váza darabjait, közben sikeresen felsértette a tenyerét, amit egy felszisszenéssel jelzett.

- Igen --mentem a konyhába, ahol tegnap láttam egy kis kosárban sebtapaszt meg fertőtlenítőt. Meg is találtam őket, és a kezembe vettem majd visszamentem a nappaliba, ahol Pierre már a szobájába tartott, én pedig követtem.

- Ülj le --parancsoltam álmosan.

- Mit akarsz csinálni? --nézett rám.

- Szerinted? Megitatni veled a fertőtlenítőt --forgattam a szemem, majd elé léptem és a mellkasához érintve a kezem lelöktem az ágyra. Leültem mellé majd a jobb tenyerét lefertőtlenítettem, amit kislányos jajgatással reagált le.

- Erre semmi szükség nem volt --sziszegte.

- De igen --raktam rá a sebtapaszt.

- Élvezed, hogy fáj mi? --morogta.

- Nagyon, el sem hinnéd mennyire --kuncogtam el magam.

- Amúgy fürödj le --jegyeztem meg ahogy felálltam.

- Nem tetszek izzadtan? --érdeklődött.

- Te? Sehogy se --kiáltottam vissza már a nappaliból. Visszatettem a helyére a ragtapaszt és a fertőtlenítőt, majd újra elindultam Pierre szobájához, mivel megakartam tudni, hogy mit tervez mára. De ahogy befordultam, elakadt a lélegzetem. Pierre kockahasával és elképesztő izomzatával találtam magam szembe.

- Minden oké? --zökkentett ki Pierre, és szerencsére nem vigyorgott önelégülten csak értetlenül nézett rám.

- Persze! --kurvára semmi sincs rendben! Pierre Gasly illegálisan nézki.

- Én... Én nem tudom --életemben nem zavarodtam be ennyire és úgy égett a fejem, hogy azonnal kifordultam a hálóból és visszamentem az én szobámba.