Megtört lélek P.G | Befejezett

Tizenhatodik fejezet

Gretchen Hartley

Szeptember 5. vasárnap

Éjszakám nem volt jobb, mint előző este. Hiszen megállás nélkül ismét Pierre volt a fejemben. Minek követett be? Mit akar ezzel elérni? Hogy ne legyen kínos, ha találkozunk? Sajnálattal kell közölnöm, hogy a mi "kapcsolatunkon" semmi nem javíthat. Nekünk az áll a legjobban, ha távol vagyunk egymástól. De összekellett szednem magam még ha percenként is változott a hangulatom. Egyik pillanatban még sírni szerettem volna, míg a másikban dühös voltam, a harmadikban pedig még mindig az a lány, aki három hónapig szerencsétlenül írogatott neki. Viszont Eloise és Charles már a parkolóban vártak rám, hogy kihajózzunk és ismét a vesztembe rohanjak. Kiléptem egy nyáriruhában, ami alatt ott volt a pink bikini, és a lapos szandálomban végig siettem a folyosón. Szerencsére ezerágra sütött a nap és bőven megvolt a huszonöt fokos hőmérséklet. Bevallom még sosem hajóztam, így kíváncsian vártam milyen lesz. Bár úszni nem tudtam, de csak nem fulladok bele a vízbe. Remélhetőleg.

- Sziasztok --intettem Eloisenak és Charlesnak, akik a fekete Ferrari mellett álltak.

- Szia --köszöntek szinkronba és tagadhatatlanul összhangban voltak.

- Reméltem, hogy nem mondod le --mondta El és előre hajtotta a Ferrari ülését, hogy beülhessek hátra.

- Pedig hidd el gondolkoztam rajta --sziszegtem az orrom alatt.

- Gasly miatt? --ült be Charles a vezető ülésbe.

- Igen, miatta --válaszolt helyettem Eloise és közben bekötötte magát.

- Nem hinném, hogy aggódnod kellene miatta, barátnője van most --mondta nyugtatás céljából, miközben a szavai felértek egy nyakon kapott forró vízzel.

- Charles! --szólt rá Eloise hitetlenkedve.

- Most mi van? Rosszat mondtam? --értetlenkedett és el sem mert indulni a parkolóból, míg Eloise nézett rá.

- Nem, dehogy --nyeltem nagyot és behúzódtam az ülés mögé.

- Most mehetek vagy leszidsz? --kérdezte a barátnőjét, aki válasz helyett hátra fordult felém.

- Az a csaj, nem komoly neki -mondta, mire Charles kihajtott az útra.

- Tudod, hogy nem érdekel -mondtam, mire Eloise szomorúan elmosolyodott.

- Tudom, hogy érdekel --paskolta meg a térdem, majd visszafordult az ülésben és most megsimogatta Charles arcát, aki jobb kezét Eloise combjára simította. Ha az irigységbe bele lehetne halni, már nem élnék. De nem sokáig figyeltem a szerelmespárt, mert egyszerűen kiakadtam, hogy Pierrenek barátnője van. Ezért is léphetett le, csak ezt elfelejtette a civakodásunk közbe említeni? A gyomrom liftezett ahogy haladtunk a part felé, és nagyon szerettem volna bebújni egy sarokba és kisírni magam. De ahogy ez a gondolatmenet végig járt a fejemben, rákellett jönnöm, hogy Pierre iránt még mindig ugyanazt érzem, mint kilenc hónappal ezelőtt.

Húsz perc múlva, a fekete Ferrarival megálltunk három másik autó mellett. Egyik sem volt ismerős, ami miatt kicsit megnyugodtam és nem pánikolva szálltam ki. Amint kikászálódtam, meg is jelent egy szőkehajú srác előttünk, aki rögtön ismerős volt majd ahogy átnézett Eloise-on tudtam, hogy ő Arthur Leclerc.

- Sziasztok -köszönt és tesóját megölelte, majd Eloise felé végül biccentett egyet. Charles és El kézen fogva oda sétáltak egy társasághoz, míg én Arthurral maradtam hátul.

- Arthur Leclerc -mutatkozott be.

- Gretchen Hartley -válaszoltam félmosollyal.

- Örülök, hogy jöttél, mert így legalább ketten leszünk szinglik -morogta az orra alatt az utolsó szót. Persze, azért ezen fent akadtam én is, mivel Eloise azt ígérte, hogy szerez nekem pasit. Bár így bele gondolva a fenének kellene egy is.

- Itt mindenki valakivel van? -kérdeztem a szőke sráctól.

- Itt? Mindenki -nevetett végül, mire én is őszintén elmosolyodtam.

- Ki az új csajszi? -kérdezte egy idegen lány, mire Eloise szerencsére bemutatott mindenkinek, így nekem csak intenem kellett és mosolyognom.

- Imádom a ruhád --mondta végül az Amy nevű lány.

- Köszönöm --pirultam el, mivel kilencen néztek rám egyszerre.

- Szerintem menjünk fel a hajóra, majd jönnek Gaslyék is -törte meg a kínomat az egyik srác, akinek a nevét azonnal el is felejtettem. Talán Brad? Vagy Brian? De aztán leesett mit mondott, és csak ekkor járta át a testemet a pánik. Szóval Pierre hozza magával a barátnőjét, remek.

- Nem jössz? --zökkentett ki Arthur, mire észrevettem, hogy a többiek már elindultak.

- De igen -bólintottam, és indultam is utána.

- Eloise barátnője vagy? -kérdezte, miközben a mólón sétáltunk leghátul.

- Igen -bólintottam, mire beállt közénk a csend.

- Tudok mindent, de ettől függetlenül nem hinném, hogy akadálya lenne annak, hogy beszélgethessek veled --vontam vállat, mire felhorkant.

- Ha te nem könyveltél el idiótának akkor nincs gond, ők csak örülnek, hogy itt vagy és nem kell az érzéseimmel törődniük --bökött az elöl sétáló Eloisera és Charlesra. Lett volna mit felelnem erre, de öt perce ismertem és nem szerettem volna megbántani. Így inkább némán ballagtam tovább mellette a hajóig.