Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

6.

*[Y/n] szemszög*

Nagyon nosztalgikus érzés fogott el, mikor a szakadó esőben rohantunk Rintarouék háza felé. Akaratlanul is eszembe jutott egy emlék, amikor kicsiként is így szaladtunk haza a játszótérről.
Menet közben beálltunk egy pillanatra egy buszmegállóba, hogy levegőt vegyünk. Ázottan rámosolyogtam barátomra, majd megragadtam csuklóját és magam után húzva őt rohantunk tovább. Felnevettem. Majd hamarosan odaértünk otthonához. Sietve nyitotta ki az ajtót, mire én félve néztem fel rá. Nagyon régen jártam már itt. Rengeteg emlék fűz ehhez a lakáshoz. Bíztatóan visszanézett, majd beléptem az otthonos házba. Levettük cipőnket, és elindultunk az előszoba felé, ahol édesanyja ült és épp olvasgatott. Meglepődve nézett fel fiára, aki egyből magyarázkodni is kezdett. A negyvenes éveiben járó nő, azonnal a nyakamba ugrott, mikor meghallotta visszatértem. Nagyon örült nekem. Leültünk a kanapéra és jött a felismerés. Ijedten pattantam fel, mert leesett, hogy csurom víz vagyok.

- Jaj gyere adok száraz ruhát, biztos van olyan darabom, ami jó rád! -pattant fel a garnitúráról majd elviharzott, kettesbe hagyva Sunával. Halkan kuncogni kezdtem, mikor a nő kiment a nappaliból. Csendben álltunk, csöpögő ruhában nem messze egymástól. Rinre néztem majd, amikor találkozott tekintetünk mindketten ijedten kaptuk arébb fejünket. Nem is értem miért vagyunk ennyire zavarba, mikor évek óta ismerjük egymást. Jó, oké, pár napja vagyunk újra egymás közelében, hosszú idő után, de akkor is fura érzés.

- Jobb ha utánamész mielőtt valami alkalmi ruhát választ neked. -motyogta a rókaszemű félmosolyra húzva száját, mire bólintottam és a nő után indultam.

Hát igaza lett egy kifejezetten nem hétköznapi felsőt nyújtott felém, mikor meglátott szobája ajtajában. Mondtam neki, hogy megelégszem egy egyszerű nadrággal és pólóval. Kutatni kezdett szekrénye legalján, majd odanyújtott egy nekem egy melegítőnadrágot.

- Majd Rintarou ad egy pólót. Ugye fiam? -nézett át vállam felett.

- Persze, gyere. -mutatott az emeletre.

Felérve a lépcsőn újfent a nosztalgia kerített hatalmába. Hogy én mennyit rohangáltam ezen a folyosón. Érzések tömkelege gyülekezett bennem. Megálltam ajtajában, amíg ő szekrényéhez lépett és kutatni kezdett benne. Kivett egy sima [szín] pólót és kezembe nyomta.

- Tudod merre van a fürdőszoba. -kis mosollyal fordítottam neki hátat, és az említett szoba felé vettem a lepéseim. Ő visszament sajájtába.

Mielőtt öltözni kezdtem volna, körbe néztem és szemügyre vettem a kis szobát. Szinte nem változott semmi, ahogy a ház többi részében sem. Letettem a tiszta ruhát egy kosár tetejére, majd levetettem a vizeset. Az anyuka által odakészített törülközővel áttöröltem magam, majd a száraz ruhába bújtam. Jó illata volt. Mikor felvettem a fiú pólóját eszembe jutott, hogy régen mennyiszer használtam az övéit, mikor itt alvós bulik voltak. Meg is mosolyogtam a dolgot, hogy még van is nálam egy-két pólója, amit a mai napig használok. Azok mérete még pont jó, de ez szabályosan combközépig ér. De miért pirultam bele az ezelőtti gondolatba? Mindegy is.

Összeszedtem magam, megfogtam vizes ruháim, majd kiléptem a fürdőszobából. És ha akartam se tudtam volna visszatartani, hogy fejem paradicsommá váljon. Ugyanis egy póló nélküli Suna Rintarou állt előttem. Meglepődve nézte egyre csak vörösödő fejem. Istenem, hogy mennyire megváltozott a másfél év során. De persze jó értelemben. Várj mi? Akaratlanul lejjebb pillantottam. Hát igen, látványosabbak lettek halvány kockái. Várjunk! Állj, állj, állj! Én most épp megbámulom Sunát? Mi van velem? Arébb kaptam tekintetem, de éreztem magamon az övétit. Megfogta vállam és megkérdezte jól vagyok-e. Én egy perszével reagáltam le a dolgot, de arcom még mindig piroslott. Kiderült, hogy csak arra várt, hogy végezzek, mert bent volt az a póló amit fel akart venni. -Nem is értem miért nem vett ki egyet a szekrényéből. Vagy ez csak az én logikám, ha tiszta felsőt akarok felvenni? Vagy túlgondolom?- Elálltam útjából, majd a konyha felé igyekeztem.

Oda adtam a fiú anyjának elázott cuccaim, amit gondosan ki is teregetett. Idő közben megjött Rintarou is. És megtörtént az, amit vendégségben mindig is mellőztem. Gyomrom úgy döntött éhesen felmordul. Az anyuka rögtön rohant, hogy kerítsen valami ehetőt. Én persze tagadtam, hogy éhes lennék. Emésztőrendszerem ezt is ellenezte egy újabb halk hang formájában. Rinnek tetszhetett a szituáció, mert halkan felnevetett. A nő leültetett a konyhaasztalhoz és elém rakott egy nagy adag ennivalót. Hát ez egy hadseregnek is elég lett volna. Persze, ha már adott volt a dolog, ők is nekiálltak falatozni. Csendben ettünk. Volna, ha nem kapok egy számomra tabu kérdést.

- És mi újság van fiúk terén [Y/n]-chan? -kacsintott rám a nő, mire én majdnem kiköptem a falatot. Hát igen, volt már egy kapcsolatom, de az meg sem történtnek lett nyilvánítva. Azóta nem is igazán gondolkoztam ilyesféle dolgokon. Nem igazán akartam megint csalódni, vagy egyeltalán rosszul érezni magam egy esetleges szakítás miatt. Megvolt a magam kis világa. Persze mai napig állnak hozzám közel fiúk, de egyikre sem tekintek úgy, mintha többet jelentene nekem mit barát. Egy pillanatra indokolatlanul, szemmel láthatóan rosszul éreztem magam. Rin láthatta, hogy nem igazán szívlelem a témát, és inkább terelt. A menedzserségem került témába. Hamar elbeszélgettük az időt. Már az eső is elállt egy ideje, én pedig indulni készültem. De ruháim még nem száradtak meg.

-Menj csak, majd holnap visszaadom a suliba.
-Renden, ha neked nem gond. -vontam vállat és belegyeztem. Majd egy meglepően hosszúra sikeredett ölelés és elköszönés után hazaindultam.

A szüleim nagyot néztek, mikor nem a saját ruhámban léptem be a lakásajtón. Apum majdnem rákérdezett, hogy ki vagyok, de aztán csak lesett neki, hogy a saját lánya áll előtte. Megforgattam szemeim majd mentem volna lefürdeni, de rájöttem, hogy teljes mértékben felesleges. Köszi eső, én is szeretlek. Pizsamámba átöltözve bújtam be pihe-puha ágyamba, majd hamar álomba is merültem.