Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

Epilógus

*Y/n szemszög*

Már lassan öt éve, hogy külön lakásba költöztünk Rinnel. Azóta is boldogak vagyunk egymás mellett.

Most épp Osamuval és Akaashival várakozunk a repülőtér előtt. Várjuk, hogy megjöjjön a válogatott csapat, a négy hetes útjukról. Büszke vagyok rájuk, de nem is kell ragoznom, hogy leginkább kire. Körübelül tíz perce küldtem egy képet Rinnek; hogy mind a négyen várjuk őket. Láttam, amint képelni kezd, de végül nem jött válasz. Kiváncsi leszek az arckifejezésére, mikor megtudja miért ezt írtam.

Nyílik a hatalmas üvegajtó, és röpis legénykék sora tódul ki rajta. Bokuto magához híven egyből barátja nyakába borul. Imádom ezt a párost. Akaashival egy cégnél dolgozunk, ugyhogy a csapat indulása elött gratulálhattam az eljegyzéshez. De a java csak most jön.

Megláttam életem értelmét, amint felém sétál. Pár lépésnyire megállt elöttem. Kicsit furcsán nézett rám.

- Nyégyen? -körbepillantott, de nem jutott túl azon, hogy csak én, Samu és Akaashi vártunk rájuk.

- Igen nyégyen. -mosolyogva sóhajtottam és karba tettem a kezem. Így lenge felsőm közelebb került hasamhoz.

Akaratlanul is rá tévedt tekintete az enyhén kikerekedett helyre. Álla leesett, pont , mint a kezében tartott cuccai. Térdre zuhant, szemei nagyra nyíltak és csillogni kezdtek.

- Sikerült? Most... komolyan sikerült? -körülöttünk többen is ránk szegezték figyelmüket. Engem a sírás keülgetett miközben odaléptem hozzá.

- Igen... Sikerült! -nevetve adtam utat első örömkönnyeimnek. Hajába túrtam, homlokát gyengéden a hasamnak döntötte, miközben pislogni sem mert, nehogy álom legyen.

- Szeretlek.. szeretlek titeket! -suttogta.

Már vagy két éve próbálkozunk, de még egyszer sem jött össze. Aztán mielött elmentek, volt az utolsó örömesténk. Egy hétre rá már nemtem is a dokihoz vizsgálatra, mert nem éreztem jól magam. Ultrahangot is egyből csinált és, amint a monitorra néztem kiszúrtam azt az aprócska dolgot, aki néhány hónapon belül megváltoztatja az életünket.

Megfogtam párom kezeit és óvatosan hasamra emeltem. Meleg tenyerével, mintha vigyázni akart volna nehogy összetörjön valamit; úgy símított végig rajta.
Lassan felállt és csókba hívott. Úgy csinált, mint amikor az elsőt adta. Egymás karjaiban álltunk a repülőtér bejárata előtt.

- [Y/n]-chan! Te terhes vagy?! -érkezett egy döbbent, de mégis kedves hang oldalról.

- Igen Atsumu, várandós vagyok. -bólogattam felé. Szemei könnyezni látszottak, majd nyakunkba ugrott.

- Jaj, de szeretlek titeket!

Szinte millió irányból érkeztek a gratulációk. Ölelés ölelés után. Sokszor majdnem azthittem, hogy az erős kezek összeroppantanak. De mindig volt, aki kimentett egy-egy halálos szorításból. Persze ezzel csak éppenhogy levegőhöz jutottam, de már kaptam a következőt. De végül csak megmenekültem, mikor újra párom karjaiba kerültem.

- Ééés~... fiú vagy lány? -kérdezte egyik vállam mögül előbukkanó Hinata.

- Azt még nem tudni. -vontam vállat mosolyogva.

- Mindkettő! -motyogta a nyakhajlatomba bújt Rintarou.

- Hékás! Ennyire ne légy telhetetlen. Egyenlőre csak egy! -fordítottam felé fejem, már amennyire tudtam. -Talán... később lehet mégegy. -gondolkoztam el egy pillanatra. Erre mind nevetni kezdtünk.
Mikor mindenki lecsillapodott taxiba ültünk és hazaindultunk. Boldog éveknek nézhettünk elébe.

                                   
                    ☆     VÉGE    ☆   

Így a végére még tényleg csak annyit, hogy: mégegyszer köszönöm mindenkinek, aki olvasta ezt a storyt!💖

Jöhetnek a kritikát. Ne kíméljetek, jötet minden. Tanácsokat is elfogadok, hogy esetleg min lehetne még javítani az írásmóddal kapcsolatban.🤔

Aztán jók legyetek a későbbiekben is!
Puszi a pocitokra!😇😘🤍