Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

10.

*Rintarou sz.sz*

A buli másnapján nem beszéltünk, szinte mindkettőnk végig aludta. Vasárnap viszont már nem bírtam tovább és ráírtam, hogy van. Meggyőzött a jóllétéről és, hogy majdnem mindenre emlékszik. Erre kicsit összeszorult gyomrom. Elmondta, hogy sajnálja, mert az alkohol nincs rá jó hatással és egy idő után zavarosak az emlékei. Emlékszik a játékra, hogy táncolt, de nemsokkal utána semmi. Lemondóan sóhajtottam, aminek hangja visszhangzott a szobámban.

El akartam neki mondani érzéseim. Nem bírtam tovább magamban tartani. Ezek után már nem. Újra érezni akarom ajkait enyéimen. Édes csókjába merülni, el nem ereszteni amíg a levegőhiány nem lesz az úr.

Elhatároztam magam, hogy átmegyek és bevallok neki mindent. Hogy már alsóközépbe tudtam mit érzek.
Felkaptam cipőm, kabátom és elindultam.. volna, ha nem szakad az eső. Megtorpantam a zuhogó cseppek láttán. Mintha azt üzennék, nem akarják, hogy megtegyem. De nem, nem sikerült meggyőzniük. Kezem ökölbe szorítottam zsebemben és erőt véve magamon elindultam.
Mikor odaértem, nem tudtam, hogy szülei otthon vannak-e. Nem volt kedvem velük találkozni, bármennyire is jó társaság.
Megkerültem a házat és bekopogtam ablakán. Mikor elhúzta függönyét nagyon meglepődött. Rögtön feltépte a nyílászárót. Szólt volna, de nem tudott.

- Beszélhetünk? -húztam keserű félmosolyra szám.

- P-persze, miért ne!? -habogta, majd sietősen behívott nehogy megfázzak.

Bemásztam az ablakon, levetettem ázott kabátom és a székre terítettem. Szúrós szemekkel nézett rám, de mégis érdekelte miért jöttem így, ilyen váratlanul és miért nem az ajtón érkeztem. Leült ágyára majd maga mellé intett. Mély levegőt vettem, válla felé nyúltam és hadarni kezdtem. Vagyis kezdtem volna, de néhány szónál nem tudtam többet mondani.

- Nézd ami a bulit ille.. - nem tudtam folytatni, ugyanis mikor hozzáértem fájdalmasan felszisszent. Egyből levágtam a dolgot. Még mindig karmolja magát.

- Mutasd meg! -néztem aggódva szemeibe.

- Inkább nem. -húzódott arébb mellőlem.

- De látni akarom! -hangom nem tűrt ellentmondást. Bólintott majd szó nélkül hátat fordított nekem. Felhúzta pólóját, így láthatóvá vált, szinte egész háta. Elszörnyedtem mikor megláttam sérüléseit. Késztetést éreztem megérinteni őket. Gyengéden hozzáértem, mire kissé összerezzent. Sóhajtottam, majd közelebb ültem hátához. Visszaengedte hátára pólóját. Kezeimmel átkaroltam és hátulról, óvatosan öleltem. Ledermedt. Majd lassan ellazult karjaimban.

- Nem tudok ellene tenni már semmit. Sajnálom, hogy így kell látnod.. Megint. -szipogni kezdett.

- Semmi baj. Ne sírj. -állam nyakhajlatába tettem, mire ő fejét hátra, az enyémre billentette. Mély levegőt véve, újra eszembe véstem illatát. Eltávolodtunk egymástól, azután felém fordult.

- Szóval. Mit akartál mondani? -motyogott orra alatt, de én megértettem mit mondott.

- Hát, ami azt illeti.. Lényegtelen. -vakartam meg tarkóm és elfordítottam fejem.

- Nem az! Szeretnélek meghallgatni. -nézett rám ártatlan szemeivel.

- Majd máskor megbeszéljük. -halkan sóhajtottam és felálltam. -Holnap suli, és késő van, úgyhogy én szerintem hazamegyek. -húztam el számat, mire ő megcsóválta fejét.

- Nem, ilyen későn már nem engedem, hogy hazamenj. És amúgyis, még mindig szakad az eső! Nem akarom, hogy miattam megfázz! -és én hülye el is tüsszentettem magam. Karba tette kezét, és szigorúan nézett szemeimbe. Én elvesztem tekintetében. Csak bámultam. Feltűnt neki, hogy nem válaszolok.

- Hahó~! -meglengette karját, hogy még figyelek-e egyeltalán. Nagyokat pislogtam majd rákérdeztem.

- Akkor aludjak itt? -értetlenkedve fűrkésztem a lány vonásait.

- Még szép! -mondta miközben felállt az ágyról. -Gyere keresünk neked matracot. -intett vissza az ajtóból, mert ő már nagyban elindult. Én feleszmélve utána eredtem.

- Itt is van! -kászálódott ki anyja gardróbjából.
Visszamentünk szobájába majd az ágya mellé leterítette a fotont. Kértem egy törülközőt és elmentem letusolni.

Beléptem a zuhanyfülkébe és megengedtem magamra a vizet. Kopogást hallottam majd az ajtó résnyire kinyílt. Kissé meglepődtem, de csak egy hang szűrődött be.

- Szeretnél filmet nézni? Mert akkor kerítek valami nasit. -félénken szólt be. Halovány mosolyt ejtettem magamra.

- Rendben. -értettem egyet kérdésével és kijelentésével is. Becsukta az ajtót. Elzártam a vizet és felöltöztem. Szobájába érve már a földön ült laptopjával.

- Nem lenne jobb az ágyon? -ő csak a laptopra mutatott. Megértettem mire gondol. Már elhelyezkedett és bekészítette a filmet és a popcornt. Az 'ő bizony már fel nem áll onnan a film végéig' nézése meggyőzött. Leültem mellé és az ágy oldalának dőltem. Elindította a kiválasztott filmet.

Csendben ültünk és elmélyedtünk benne. Arra lettem figyelmes, hogy egy ideje nem nyúlt a chips fele. Aztán hirtelen könnyed súly billent a vállamra. Elaludt. Olyan aranyos volt így. Nem volt szívem felkelteni, mikor vége lett a filmnek. Így csak kikapcsoltam a gépét és arébb toltam. Halk szuszogását figyeltem a sötétben. Olyan békés. Viszont egy idő után kezdtem elülni hátsófelem. Lassan átkaroltam és feltettem az ágyára. Betakartam és csak ültem mellette. Hirtelen szorítást éreztem egyik karomon. Átkarolta és ölelni kezdte kezem. Nem eresztett. Sóhajtottam beletörődve -talán nem is olyan rossz- sorsomba, bebújtam a takaró alá és derekánál átkaroltam. Arcom hajába fúrtam és közelebb húztam magamhoz. Mégjobban karomra szorított. Halovány puszit nyomtam fejére. Élveztem közelségét. Fészkelődni kezdett, majd felém fordult. Mosolyogva felnézett rám.

- Mi lenne velem nélküled? -Éreztem, ahogy átjár a melegség. Arcát mellkasomba fúrta és hamar újra álomba merült. Egyenletes légzését figyelve engem is elnyomott az álom.

...

Reggel előbb keltem mint [Y/n]. Még mindig hozzám bújva álmodott. Istenem, hogy lehet ilyen aranyos. Annyi minden történt vele az elmúlt hetekben és mégis olyan békésnek és nyugodtnak tűnt. Végre rémálmai is csillapodni kezdtek.

Óvatosan kikászálódtam mellőle, és elmentem innivalóért. Mikor egy pohár vízzel visszatértem, muszáj volt mosolyognom. Álmában helyemet tapogatva keresett. Letettem a poharat éjjeliszekrényére. Majd leültem a földre és az ágynak dőltem. Nem törődtem az idővel. De egyszer csak megcsörrent a telefonom. Osamu hívott. Kiment a fejemből, hogy hétfő van. Gyorsan magamhoz vettem és fel akartam volna venni, de a lány kikapta kezemből.

- Szia Osamu! Rin ma nem megy iskolába. Tegnap esőben jött át hozzám és megfázott! Ne várjátok! -hadarta el, majd a választ se várta meg és kinyomta. Ledermedten néztem végig cselekedetét.
- Most mivan? -vont vállat. Neked is jó reggelt drága [Y/n]. -Örülnöd kéne! Lett egy szabadnapod! A szüleim úgy sincsenek itthon egész héten. Unatkozni fogok. -elégedett volt az iménti tettével. - Majd csak kitaláljuk mit csináljunk egész nap. -halvány puszit nyomott lefagyott arcomra, ami most még döbbentebb lett és el is pirultam zavaromban.

Kikászálódott az ágyból és a konyha felé vette az irányt. Én csak leblokkolva ültem még mindig a földön. Az illatokból ítélve nekiált reggelit készíteni. De én nem tudtam megállni. Nem bírtam tovább. Túlságosan megbabonáz a gondolat, hogy szeretem.
Felpattantam és egyenesen utána mentem. Megálltam mögötte, alig pár centi választott el tőle. Éreztem ahogy a vágy felülkerekedik rajtam.

Remélem tetszett ez a rész is 🤍