*Rin sz.sz*Egész héten nem jött suliba. Mindenki látta rajtam, hogy nem vagyok jól. Még azelőtt, hogy visszajött volna [Y/n], még akkor is jobban álltam a dolgokhoz. Edzéseken próbáltam a legjobbat nyújtani, de nem mindig jött össze. Amikor csak tudtam telefonon chateltem vele. Mindig megnyugtatott, hogy azt írja jól van. De mégis csak egyedül volt otthon, magába zárkózva. A hétvégi eset után lecserélték a házukon a zárakat, és kamerákat is felszereltek a házra. Bár ez engem nem győzött meg a feltétlen biztonságáról.
Következő héten, az ikrek meghívtak engem egy buliba péntek estére. Megbíztak azzal is, hogy próbáljam meggyőzni [Y/n]-t is, hátha kicsit újra jól érezné magát. Igent, mondtam aztán megbeszéltük a címet, és az időpontot. Úgy döntöttem, hogy ma délután megyek át a lányhoz. Így is tettem. Mikor vége lett az edzésnek hazavittem cuccaim, átöltöztem és elindultam.
Mikor odaértem bekopogtam. Kicsit késve, de kinyílt az ajtó. Fáradt szemei felcsillantak, mikor meglátott.
- Veled meg mi történt? -kérdeztem miközben beengedett.
- Há~t.. Egész nap fájt a fejem és nem igazán tudtam pihenni. -vont vállat mintha semmiség lenne.
- Azt írtad, hogy jól vagy! -emlékeztettem üzenetére.
- Csak, hogy ne kelljen állandóan aggódnod! -forgatta meg szemeit.
- Azért remélem holnapra meggyógyulsz.
- Hm?
- Az ikrek meghívtak egy buliba holnap estére, és szeretnék, ha te is jönnél. -megindultam a kanapé felé és lehuppantam.
- Aham.. -hátat fordított és a konyha felé indult. - Kérsz valamit? -kiáltott vissza.
- Egy pohár vizet elfogadok!
- És kik lesznek a még ott? Mármint, lesznek számomra idegenek is? Vagy csak a csapattagok. -kérdezte majd megérkezett frissítőmmel.
- Elvileg lesznek külsősök is, de ennek ellenére jönnöd kéne. -ittam bele poharamba, miközben leült velem szembe egy fotelra. Szúrós szemekkel nézett rám, majd átváltott őszinte mosolyra.
- Legyen! Már úgy is rám fér. -vonta meg vállát, miközben sóhaja mosolyra váltott. Ez engem is erre késztetett.
- Mivan? Min mosolyogsz? -kicsit mintha zavarba jött volna. Elkapta rólam tekintetét.
- Semmin. -tagadtam.
- Azt látom. -forgatta meg csillogó [színű] szemét.
- Jólvan na.. Rajtad. -motyogtam a végét, és erre a mondatomra felálltam és a mosdó felé igyekeztem. Még az ajtóból visszapillantottam és láttam kissé lesokkolt arcát.
Dolgom elvégzése után visszamentem a nappaliba, és mintha mi se történt volna. Beszélgettünk mindenféléről majd, mikor odakint sötétedett elköszöntem és egy nagy ölelés után hazaindultam.**Másnap**
Suli után hazasiettem, hogy gyors megcsináljam házi feladatom. Mikor végeztem letusoltam. Felkaptam magamra egy laza pulcsit és farmer nadrágot. Felvettem cipőm és kabátom, majd elindultam [Y/n]-ért. Szülei csak azzal a feltétellel engedték el, hogy én jövök érte és én hozom haza.
Mikor odaértem ledöbbentem. Gyönyörű volt. Még, ha csak egy hétköznapi ejtettvállú felső és térdig érő szoknya volt rajta. Elköszöntünk szüleitől és elindultunk a buli helyszíne felé. Nem volt túl messze kb. 20 perc alatt oda is értünk.
YOU ARE READING
Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]
FanfictionRégi, majdnem, hogy elfeledett barátság, fájdalom, zavaros érzelmek, szerelem és egy kis röplabda. Ezt a storyt így tudnám egyszerűen körbe írni. Elsőre lehet unalmas, de utána beindul a story😉 Első könyvem, úgyhogy előre szólok, hogy még nem minde...