Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

5.

*Rintarou szemszöge*

 
Még most sem hiszem el, hogy visszajött. Lehet nem látszik rajtam, lehet nem mutatom ki, de igen is örömmel tölt el, hogy újra a közelemben van. Nem is tudom, már talán a jelenléte, vagy a tudat, hogy találkozok vele, már változtat a hangulatomon.

Szerda van. Most van vége a reggeli edzésnek, és eszembe jutott, hogy még nem is kérdeztem arról [Y/n]-chant, hogy, hogy megy neki a röplabda. És miért nem jelentkezik a lánycsapatba. Miután komótosan visszaöltöztem egyenruhámba, kezembe vettem telefonomat és írtam egy üzenetet.
 
Rin🦊💕:
Jó reggelt! Merre vagy? Megvárjalak a kapuban?

-kérdeztem, mert ha már egy terembe megyünk, akkor miért ne várhatnám be?
 

[Y/n]😇❤:

'Reggelt! Igen, köszi, már úton vagyok!

-érkezett hamar a válasz.
 

Miután elindultam az iskolakapu felé egy igen nem kívánatos élőlény akaszkodott a nyakamba, Atsumu személyében.
 
- Merre mész Suna? -kérdezte nagy hanggal. Nem volt kedvem megszólalni így hát inkább csak felemeltem kezem a kapu irányába.
-Áh, tehát [Y/n]-chant várod nemigaz? -mondta csábos hangján, emelgetve szemöldökét. Ekkor kibújtam karja alól, mert már kezdett nehéz lenni, és válaszoltam.
 
- Igen. -mondtam unott hangomon.
 
- Hát akkor megyünk és elkísérünk, nem hagyjuk, hogy egyedül várakozz rá. - szinte kiáltotta.
Várjunk... 'elkísérünk'?  Ebben a pillanatban megjelent másik oldalamon Osamu. Köszönésképp egymásra bólintottunk. Oh, értem már. Olyat sejtenek, amiben még én sem vagyok teljesmértékben biztos.
Samu és én is, a szokásos semleges arcot vágva figyeltük ahogy Tsumu elmélkedik folytonos hülyeségeiről. Osamu néha közbe szólt, hogy idegesítse testvérét. Éppen összekapni készültek, mikor megjelent előttünk [Y/n]-chan és mint egy jó óvónő, ráförmedt az ikrekre. Akik, akár a jó ovisok, leszegett tekintettel, rögtön abbahagyták a veszekedést. Elég érdekes látvány volt, ezért késztetést éreztem lefotózni őket. A fényképezés hangjára [Y/n] szúrós szemeit rám szegezte. Ilyenkor elég ijesztő. Gondolkodás nélkül, pillanatok alatt elrejtettem telefonom, és az épület felé kezdtem sétálni, mintha semmi se történt volna az imént. Eközben ártatlan arcot vágva néztem le
[Y/n]-re, hátha nem szedi le a fejem.

- Suna Rintarou! Te lefotóztál?- kérdezte fenyegetően, karba tett kézzel. Ebből baj lesz, a teljes nevemen hívott.

- Talán. -néztem hátra vállam fölött és elengedtem egy félmosolyt.

- Mutasd meg, Rin!- hanga még mindig fenyegető volt. Várj.. az előbb azt mondta 'Rin'? Ez a régi becenevem, amin csak ő szólított. Ledöbbentem, mégis mintha átjárt volna valamiféle melegség.

Odafordultam a lány felé. Mikor rájött mit mondott, az ő arcára is kiült némi döbbenet. Én csak odaléptem hozzá, elővettem telefonom, beléptem galériámba, kikerestem az imént készített képet és kezébe nyomtam az eszközt. Erősen szuggerálni kezdte azt. Az ikrek csak halkan kuncogtak a háttérbe, mire én értetlenül néztem rájuk, át a lány válla felett.

- Hm... Nem is nézek ki olyan rosszul!- jelentette ki, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- De az ikrek kegyetlenül néznek ki! -nevetett fel, mire egyet háttra léptem. Ritkán nevet ilyen őszintén. Már, ha egyeltalán nevet, nem csak halkan kuncog az orra alatt.

Az ikrek arca lefagyott. Azonnal rohantak, hogy leellenőrizzék miről van szó. Azonban mielőtt megszerezhették volna a eszközt [Y/n] odaugrott hozzám és a zsebembe nyomta. Mivel a kezem a zsebemben volt így kicsit összeért kezünk. De mikor megérezte kezem melegét hátrébblépett.