Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

1.

*Rintarou szemszöge*

Szombat van, korán keltem. Nem igazán akartam felkelni, de muszáj volt, mert edzőmeccsünk lesz. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és nekiáltam felöltözni. Lementem a konyhába reggelizni, ahol már édesanyám várt. Miközben hozzáláttam a falatozáshoz, kedves, biztató szavakkal buzdított a mai meccsre. Egy halvány félmosollyal nyugtáztam a dolgot, majd befejeztem reggelim elpusztítását és visszamásztam az emeletre. Reggeli teendőimbe kezdtem. Miután végeztem, összerámoltam a sporttáskámba amire szükségem lesz a hétvégén. Elköszöntem szüleimtől, majd útnak eredtem az iskola felé, ahol már javában várakozhattak a csapattársaim, mivel szerencsésen elnéztem az időt.

Igen, én aki nem igazán az a késő fajta, elmaradtam tizenöt perccel. De mégis simán, ráérősen lépdeltem az iskola elött várakozó busz mellé. A többiek már javában zsongtak a buszon. Az edző szigorú pillantásaival találtam szembe magam, mikor odaértem a busz ajtajához. Kisebb szidás után felengedett. Mindenki értetlenül nézett, hogy mégis miért késtem. Még Atsumu is előbb ideért, pedig elmondásuk szerint, Samu megint nem keltette fel időbe. Semleges fejet vágva befoglaltam az egyik üresen maradt helyet az ikrek mögött. Az út zavartalanul telt, a mellettünk elsuhanó táj is szép volt. Lőttem is róla néhány fotót. Egy közeli városba mentünk a meccsre, nem tartott sokáig, amíg odaértünk.

Kipakoltunk a szálláson, megkaptuk az ebédünket, aztán délután kezdetét vette a meccs. Nem volt valami nehéz dolgunk az ellenféllel. A második szett közepén már mindenki tudta, hogy mi lesz a végkimenetel. Gondolatainknak igaza is lett. Az utolsó pontot egy egyszerű blokkal szereztük, az én jóvoltamból. Mindenki repesett az örömtől. Sorba kaptuk a dicsérő szavakat az edzőtől.

Viszonylag későn lett vége a meccsnek, ezért maradtunk estére a szálláson. Az edző lefekvés előtt még beszámolt a holnapról. Hogy reggel elmegyünk valami kisebb kajáldába a városka szélén, aztán majd onnan megyünk haza. Mindenki azzal a tudattal aludt el, hogy ingyen reggelizhet, mert ezt a suli fizeti. Én sem elleneztem a helyzetet. Elmentem fürdeni majd lassan álomra hajtottam a fejem.

Reggel az ikrek veszekedésére keltem. A párnáinkat dobálták, muszáj volt lesifotót készítenem az idióta fejükről. A hangzavart a szobába berontó Kita-san látványa oszlatta fel. Kínos csönd telepedett az ikrekre, amit csak néhány csapattárs visszafojtott röhögése tört meg. Ezek után mindenki készülődni kezdett. Felöltöztünk, összerámoltuk a fotonokat helyükre. Majd a szállás elött álló busz irányába indultunk el, éhesen, ingyen reggeli reményében.

SZIASZTOOOK!! 🤍
Hát igen, végre rávettem és belevettettem magam az írásba. Ez az első könyvem. Remélem nem lett ez így annyira unalmas az elejére. Ez egy több, rövidebb(tervezetten ennél azért hosszabb), időnként talán extrán hosszabb fejezetekből álló könyv lesz. A következő rész ígérem már jóval érdekesebb lesz, a mostanit csak bevezetőnek szántam, hogy mindenki tisztában legyen a következő esemény történéseinek mivoltával. (Huh de nehéz volt ezt megfogalmazni😅)
Remélem tetszeni fog a végeredmény! 🤍