Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

14.

*Rintarou sz.sz*

Mikor épp odaértem volna a reggeli edzésre, egy könnyes szemekkel rohanó [Y/n]-t látok, sietni az öltöző felé. Egyenruhája csurom víz volt. Érkezési pontja felé pillantottam és egy csapat felszínesen vihorászó lányt vettem észre.

Gondolkodás nélkül rohantam a lány után segíteni. Beért az öltözőjébe és becsapta maga mögött az ajtót. Én hirtelen berontottam utána, majd összeesett az ilyedségtől, de én egyből karomba zártam ázott ruháival együtt. Most nem érdekelt, hogy az én ruhám is vizes lesz. Mikor realizálta a helyzetet, keserves zokogásban tört ki. Majd, mikor kissé megnyugodott beszélni kezdtem.

- Mi történt? -toltam el vállát fogva, hogy szemébe nézhessek. Hangomon hallható volt az aggódás.

- Csak a szokásos. -vonta meg keserű arcifejezéssel vállát. Nem nézett szemembe. Nem akarta, hogy megint szenvedni lássam.

- Szokásos?! Elmondanád, hogy mi is történik "szokásosan"!? -állát fogva felém fordítottam fejét. Még mindig nem nézett rám. Arcáról olvasható volt a fájdalom és, hogy nem beszélne róla. Én megmakacsolva magam, odavonszoltam a padhoz és leültünk egymássam szemben.

- Kérlek! Csal rosszabb lesz, ha magadban tartod, és azt nem szeretném! -ekkor váratlan vendég jelent meg az ajtóban.

- Veled meg mi történt [Y/n]-chan? -lépett közelebb Osamu az ajtóból.
- Láttam, ahogy csurom vizesen berohansz, te meg utána -nezett rám -nem tudtam eldönteni, hogy most mi van!- gugolt le mellénk. -De a maroknyi vihogó libáról tudok következtetni. -húzta el száját. Együttérzően felnézett [Y/n]-re. De a lány még mindig az ellenkező irányba nézett. Mostmár kis zavar is volt az arcán. Megértem, Osamu hiába tudta a dolgot mégis kicsit feszengve érezte magát.

- Mit mondtak? -hajoltam szeme elé. Mostmár kéntelen rámnézni. Keserű mosolya engem is elszomorít.

- Azt mondták, hogy "nagy ívbe kerüljelek titeket, mert rosz vége lesz, ha sokáig körülötettek legyeskedem" -nézett először Osamura, majd rám.

Oké, hogy az ikreknek van egyfajta rajongói klubja, de ez már túlzás. Samu gondolkodóan felállt, majd elviharzott. Kérdőn figyeltünk, ahogy eltűnik az ajtó túloldalán. Utána mentem volna nem ám valami hülyeséget tervez, de egy meleg érintés az arcomon megakadályozott. Nem tudtam itthagyni, szügsége volt rám, az ölelésemre, csókomra.

-[Y/n]-chan! -hallottuk Akagi kiáltását közeledni. Felpattantunk és kimentünk.

- Osamu mondta, hogy itt vagytok. -karját lóbálva rohant felénk. Megállt elöttünk. -Azért jól vagy ugye [Y/n]-chan? -nézett a lányra empatikusnak tűnő szemeivel.

- Persze. -végre visszatért a boldog mosolya. Elnéztem a fiúöltöző felé ahol már többen álltak. Kita-san intett nekünk, hogy menjünk a csarnokba. Mielött beléptünk volna az épületbe, Osamu félrehívta [Y/n]-t. Mint késöbb megtudtam, annyit mondott neki, hogy a lánybanda után ment és, megmondta nekik, hogy azosztálytársunk, a menedzserünk és van barátja. Persze nevet nem mondott nekik. De ebbe a beszélgetésbe véletlenül mások is belehallgattak.

- Tényleg van barátod [Y/n]? -fordult felénk Atsumu nagy hanggal. A lány zavarában azt se tudta mit mondjon.

- Hát.. igen. - mondta halkan.

- Hm, és én erről miért nem tudok? -nyavajgott akár egy lány.

[Y/n] csak sóhajtva vállat vont és mellőzni kezdte a témát. Nehezen, de lerázta a szőkét, cserébe beállt néhány ütésre.
Edzés közben többször is összenéztünk [Y/n]-nel. Az ütések miatt javult a hangulata. Így már biztos voltam benne, hogy nem ment el a kedve, a délutáni utazástól.
De még mindig nem értem miért mondta azt, hogy a "szokásos" dolog történt. Ezek szerint többszőr is előfordult? Miért nem vettem észre? Azt se értem, hogy mi értelme rászálni azokra a lányokra, akik esetleg közelebb kerülnek az ikrekhez. Meg, ha esetleg az egyikük barátnője lenne, akkor mit tennének? Talán vízbe folytanák? Legközelebb nem engedem, hogy elöbb jöjjön be nélkülem.