Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

11.

*[Y/n] sz.sz*

Itt áll mögöttem. Érzem vállamon leheletét. Szinte éget, ahol bőrömet éri. Lassan a tűzhely felé nyúltam és elzártam a gázt. Kezét átbújtatta enyéim alatt, átkarolt derekamnál és magához húzott. Fülem mellé hajolt, így mindennél jobban hallhattam halk, vágyakozó lélegzetvételeit. Ő eddig bírta és nem tovább. Apró puszit hintett nyakamra. Megfordultam karjaiban mire ő hirtelen felültetett a pultra. Kíváncsian néztem vágytól égő tekintetét. Magukba szippantottak azok a sárgás szemek. Én sem bírtam tovább, pólója nyakánál fogva közelebb húztam. De megállítottam egy pillanatra. Ajkaira tekintettem. Vágytam csókja ízére. Lassan felém hajolt és ajkaimra tapadt. Lágyan, szenvedéjesen kezdte mozgatni ajkait. A pultra támaszkodva mélyíteni próbált csókunkon. Ezzel a mozdulatával nekidöntötte fejem a konyhaszekrénynek. Aminek hatására kissé kizökkentem, és elérte amit akart. A nyelvének bejutási lehetőségével nem is habozott. Mámortól fűtötten engedtem neki, hogy feltérképezze a területet. A szenvedély és a vágy, amit éreztem, leírhatatlan volt. Levegőhiány miatt nehezen elváltunk, homlokát az enyémnek támasztotta. Levegőért kapkodva nyaka köré fontam karjaim.

- Mi legyen? -kérdezte reggeli rekedtes, mély hangján. Uram isten, de beindító ez a hangja.

- A reggeli szerintem várhat! -néztem a kihülő félben lévő rántottára. -Te mit gondolsz? -mélyedtem el újra szemeiben huncut mosollyal, és apró puszit nyomtam orra hegyére, mire mindketten elmosolyodtunk.

Az ő mosolyában mintha elbújt volna némi perverz elégedettség is. Nem válaszolt csak, felkapott, mint egy koalamacit és boldogan cipelt szobám felé, mire én elnevettem magam. Komolyan csak ő tud állandó mosolyt csalni arcomra.

- Olyan aranyos vagy ilyenkor. -mosolyogta arcomba, mitől csak mégjobban kipirultam.

A szoba bejáratában lerakott és becsukta maga mögött az ajtót. Újra ajkaimra tapadt, ezúttal hevesebben. Egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pólója alá nyúlva lekaptam róla. Csak erre a pillanatra váltunk el egymás ajkaitól. Derekamnál fogva megemelt és az ágyhoz vitt. Lassan eldöntött rajta, majd fölém hajolt. Lábaim közé térdelt. Izmos vállait vizsgáltam. Végignéztem mellkasán és hasán. Arcomhoz ért és végig simított rajta. Szemei elsötétültek a vágytól, mégis óvatos volt.
Hirtelen bevillant egy kép. Rossz emlékeim vannak ezen pozíció kapcsán. Hirtelen az ismeretlen férfi árnya villant be. Elkaptam fejem és elengedtem egy könnycseppet, bár ő ezt nem látta, viszont érezhette, hogy remegni kezdtem. Fülemhez hajolt és suttogni kezdett.

- Ne félj, majd én vigyázok rád! -hangja lágy és megnyugtató volt. Újra ráemeltem tekintetem, letörölte könnyem. -Csak bízz bennem! -ó ha tudnád, hogy egyedül szinte csak benned bízom az egész világon.

Válaszul mély érzelemmel teli csókot adtam neki. Mintha abban a pillanatban biztonságban lettem volna, minden rossz gondolatom elszállt. Miután elváltunk nyakamhoz hajolt, lágyan csókolgatni kezdett. Ezzel apró halk sóhajokat előcsalva belőlem. Egyik kezemmel tarkójánál beletúrtam tincsei közé. Tetszhetett neki, mert éreztem, ahogy elmosolyodik.

Lassan végigsimított oldalamon, megállva derekamnál. Pólómat lekapva rólam egyre lejjebb haladt apró csókjaival. Olyan érzékien csinálta, hogy kezdtem teljesen átadni magam. Lassan lehajolt combom közé és fejét nekidöntötte az egyiknek. Csak feküdt lábam között és figyelt. Simogatott és mélyen az enyémbe fúrta tekintetét. Láttam benne, hogy kérdezni szeretne, és tudtam is, hogy mit. Keserűen sóhajtottam és a plafont kezdtem bámulni.

- Nem tudom. -suttogtam. -Nem tudom, hogy akarom-e egyeltalán. - néztem le rá, mire értetlen arcot vágott. - Nem azt mondom, hogy veled nem akarnám, mert jobbat nem is kívánhatnék.. -felültem és két kezem közé fogtam arcát -de a történtek után nem tudom, hogy menne-e. -lesütöttem szemeim. Lassan állam alá nyúlt és hüvelykujjával végigsimított számon.