Barátságból szerelem /Suna Rintarou x Reader/ [Befejezett]

7.

*[Y/n] sz.sz*

 
Úgy keltem, mint aki másnapos. Fájt a fejem, alig bírtam kinyitni szemeim. De, mikor feleszméltem, hogy reggeli edzés lesz azonnal kinyílt a csipám. Sietve elkészültem, és útnak indultam a suli felé. Út közben összefutottam Rinnel. Csodálkozva nézett rám. Nem tudtam miért, mert szerintem eléggé rendbe raktam magam fej ügyileg. De késztetést éreztem rákérdezni, hogy mégis mit lát?

- Mi az, mit nem vettem észre magamon a tükörben? -kérdeztem arcomra csapva kissé ijedten.

- Semmi extra, csak a hajad.. fel van kötve. -mondta fejem fölé mutatva.

- Jaj! Észre se vettem, hogy így maradt. -igen, az esetek többségében kiengedve hordom a hajam, tehát ezért néznek olyan furán a barátaim, mikor meglátnak copfba, vagy kontyba kötött hajjal.

- Várj, hagyd csak. Jól áll! -már nyúltam volna kihúzni hajamból a gumit, de megállította kezem. Némán bólintottam, és békén hagytam fürtjeimet. Visszaadtuk egymásnak a kölcsönkért és száraz ruhákat és ezután elindultunk.
Odaértünk a suliba, ahol már nagyban veszekedtek az ikrek egy újabb hülyeségen, feltételezéseim szerint. Oda léptünk melléjük majd, mint akik a világ 8 csodája közül az egyiket látnák, egy pillanat alatt abbahagyták a vitát, és kikerekedett szemekkel bámultak.

- Ki az új barátnőd Suna? -nézett kérdőn az álszőke barátjára, aki kissé zavarba esve nézett le rám. Én is felnéztem rá és egyszerre felnevettünk. Megrázta fejét a fiú és tovább is ment a klubszoba felé.

- Ő [Y/n]-chan te idióta! -vágta tarkón testvérét Osamu, miután neki is nagyot koppant.

- Ahjj.. -dörzsölte fájón az érintett területet. -Jólvan na, nem ismertem fel elsőre.

- Akkor nézz rá újra, és vedd észre! -rázta fejét Osamu is.

- Azt a rohadt! Tényleg te vagy! -vágott elismerő arcot. - Bocs az előbbiért- testvére megint lendítette a kezét, mielött mondhatott volna bármi mást. De ez elől már kitért a másik. Erre újra nevetésbe fogtam. Esküszöm ezek a srácok mindent kihoznak belőlem. Régen nevettem ennyit egy héten.

- Semmi baj. Majd hozzászoksz. -vettem mély levegőt.

- Új stílus? -érdeklődik vigyorogva a szőke.

- Nem nem! Isten ments, csak reggel a nagy sietségben így maradt. -legyintettem.

- Pedig jól áll. -vont vállat a másik. Rintarou is ezt mondta, lehet, hogy többször kéne így hordanom a hajam? Hmm, még meggondolom. Vállat vontam majd a csarnok felé indultam, hagytam had készüljenek a hercegnők a bálra. Sóhajtva léptem az épületbe, ahol már az edző várakozott.

...

- Van kedved beállni a mai edzésre? -kérdezte Kita-san, mikor kezdtek gyülekezni a csarnokban.

- Nem vagytok elegen? -néztem rá értetlenül.

- Aran beteget jelentett, úgyhogy nem. -szólt közbe Osamu, mikor úgy döntött csatlakozik a beszélgetéshez.

- Hát nem is tudom, nem igazán szabadna. -húztam el számat, kerülve tekintetük.

- Ugyan miért ne szabadna? Ne légy szégyenlős! - jelent meg a másik festett hajú nagy mosollyal arcán, miközben rátámaszkodott testvérére.