ANSWER /WooSan/

Első Rész [S2]

-Woo - hajolt le San Wooyoung ágya mellé - harmadszor szólt az ébresztőd, el fogunk késni - szólongatta, mire ő aprót hümmögött és elnyúlt az ágyon.

San felült az ágy szélére, kezét a hasára simítva írt le köröket, keltegetve a fiatalabbat.

-Csak még öt perc - kérte, és emellé hatalmasat ásított, mire az idősebb elmosolyodott.

Felé hajolt, és egyik kezét oldalt támasztva, másikkal a feje felé nyúlva hajolt le hozzá, és adott egy apró csókot az ajkaira. Ezt követve haladt lefelé, végig a nyakán, míg meg nem hallotta halk kuncogását.

-Tényleg csak öt perc - egy pillanatra nyitotta ki a szemeit, majd ahogy észrevette, hogy az alatt az egy pillanat alatt sikerült mélyen a szemeibe néznie azonnal lecsukta azokat, és ahelyett széles mosollyal ajándékozta meg Sant.

-Fél órája ezt mondod - viszonozta a mosolyt, és ez úttal jelezve, hogy nem hagyja negyedszer is visszaaludni ismét elkezdte csókolgatni.

-De tudom, hogy előbb keltettél, szóval belefér az az öt perc - elnyújtotta az utolsó szót, és készült is volna újra álomba merülni, azonban ezt San nem hagyta.

Lefeküdt a fiatalabb mellé, aki álmosan nyújtózkodott az ágyán, próbálva ignorálni, hogy a fiú mellette fekszik. A fal felé fordult, azonban San átkarolta hátulról, ezzel maga felé fordítva a már félálomban lévő fiút, aki a hatalmas ásítását próbálta párnájába fojtani, félig-meddig sikeresen.

-Wooyoung...

-Tényleg öt perc! - emelte meg a kezét és az idősebb mellkasára csapott volna, de az könnyedén megfogta a csuklóját.

-Fél órája ezt szajkózod - emelte szerelme kezét a szájához, amire egy gyors puszit adott, az után pedig hüvelykujjával simogatni kezdte.

-Te is azt mondod mindig, hogy húsz perc alatt végzünk, és másfél óra múlva is az ágyban vagyunk - fojtotta el szavait a párnájába, majd a mondat közben valahogy félálomba merült.

Ezt tényleg kimondta? - kérdezte meg San saját magát, azonban választ nem adott magának. Tudta, hogy akkortájt nem szerette, ha felhozták a témát - minden cselekedetük ellenére -, viszont ez már természetes volt, és ugyanakkor volt rá szükségük. De hogy utána beszéljenek róla, vagy éppen a barátaik előtt...

Igen, Wooyoung a témát illetően szégyenlős lett, de nem San miatt. Csak kellemetlenül érezte magát, amit San aranyosnak talált, és annyira nem zavarta. 

Miután San sikeresen kiimádkozta az ágyból kiment a konyhába beszélgetni, és hagyta Wooyoungot ébredezni. Már tudta, hogy nem alszik vissza.

Ismét nála volt. A nyár alatt nem sokszor volt otthon. Párszor kötelezték rá a nagyszülei, mikor meghívták édesanyját vacsorára vagy ebédre, végül is, hálás volt neki az egész család azért amit tett, viszont San ennek ellenére se akarta látni. Felfordult a gyomra, mikor csak arra gondolt, még meg sem száradt a tinta a válási papíron, neki már új párja volt. A "mély" beszélgetéstől, mikor eljutottak oda hogy megkérdezte, van-e barátnője, San pedig tíz percig magyarázta, hogy a barátnője fiú, mert nem értette meg. Szónoklatot tartott neki arról, mennyivel jobban nézne ki egy lány mellett, és a hosszú, témáról szóló monológját egy levegőre darálta le, aztán sarkon fordult és kiment.

És hogy még mitől fordult fel a gyomra? A tömény parfümszagról, ami minden megjelenése után napokig a házban maradt. A nagyszülei nem mondták el neki ha ott volt, de erről is meg tudta állapítani. Másnap mikor elment valahová kétszer is meggondolta, használjon-e parfümöt, és aznap mikor bevitte az iskolába a dolgait, a tornacucc közé azt sem rakott. Egyszerűen megutálta.