ANSWER /WooSan/

Huszonkilencedik Rész

San elégedetten ácsorgott az egyik sarokban, karajiban Wooyounggal akivel a karácsonyi ajándékukat elemezgették, miután San élménybeszámolót tartott a rövid nyaralásáról, és nem mellesleg mindketten nagyon élvezték azt, hogy kellően részeg a társaság ahhoz, hogy ne foglalkozzanak velük.

Néha felnéztek, rájuk pillantottak és elmosolyodtak. Nem volt céljuk azon az estén a sárga földig inni magukat: inkább úgy voltak vele, éjfélig megisznak egy-két pohár pezsgőt, és élvezik az együtt töltött szilvesztert. A társaság egyik feléért felelt Haneul, akinek volt jogsija és nem volt oda az alkoholért, a másikért Hong és Yunho. Előbbi elfogadta szomorú sorsát, amiért ha összeültek inni mindig ő volt a sofőr, utóbbi azt mondta, inkább Mingire figyelne, mert tudta, el szokott vele szaladni a ló. Persze ők ezt nem értették, mert nem tudták az elmúlt pár nap leforgását, de vállat rántottak és elfogadták.

És amit a páros méginkább furcsállt az az volt, hogy Hong bátyja megjelent pár haverjával, de elég hamar le is kopott mert inkább Haneul társaságát kereste. San erre csak vállat rántott és elkönyvelte annak, hogy talán a nővérének is jól indul az éve, de a részletekről majd később kifaggatja.

Maga a hely ahol voltak egy átlagos szórakozóhelyként üzemelt, legfőbb különlegessége az volt, hogy a belépéshez nem volt korhatár megszabva. Voltak ott náluk igencsak fiatalabbak is, ők alkották a hangosabb társaságokat, akiknek fő céljuk volt részegnek lenni, mert az a korosztályukban menőnek számított, viszont az alkoholt csak nagykorúaknak adták ki, és itt jött képbe Hong, Hwa és Yunho. De ők ezt eddig is így oldották meg.

-Mit gondolsz - vezette fel a kérdését Woo, miközben párja ölelésébe fúrta magát - Mingi honnan szerezte a csillogó zakót? - Sanra nézett és felhúzta a szemöldökét.

Ameddig megkereste a tekintetével, párja csuklójára simított amin kitapogatta a jól ismert gyöngyöket. Elmosolyodott, majd ahogy kezére nézett meglátta a karkötőjét. Ő sem vette még le, strapabíró darabok voltak, de képes volt elfelejteni a létezését.

-Hm - morgott fel az idősebb, és Wooyoung fejére puszil - talán Yunho szekrényéből.

-Gondolod? - kérdez vissza meglepve - nem úgy volt, hogy a küszöböt sem lépheti át?

San elmerengett a kérdésen.

-Nem tudom, de ha megiszunk még pár pohár pezsgőt meg fogom kérdezni - jegyezte meg.

-Mingit ismerve, lehet már megtartotta az élménybeszámolót - jelentette ki gonoszan.

Felemelte a fejét és kérlelve nézett párjára, aki azonnal tudta mit szeretne, és csókot adott az ajkaira.

Filózott egy kicsit. Csak egy pár másodpercig, ameddig megállapította hogy semmilyen volt napokig ennek az érzése nélkül, és igazából végig csak az az egy tevékenység hiányzott neki, mikor is elhalmozhatta Wooyoungot szeretettel. Hiába a pihenésnek: ez volt az a tett ami már hetek óta melegséggel töltötte meg a mellkasát.

-Fogunk éjfélkor csókolózni? - tette fel a kérdést a semmiből Woo, mire San meglepetten megrázta a fejét egy mosoly kíséretében.

-Persze - vágta rá szinte azonnal - de miért? - pillantott le párjára, aki csak felhúzta a vállát.

-Hogy jól induljon az évünk - mosolygott fel rá, majd oldalra állt és arcára simítva hívta egy újabb csókba - szeretlek.

Nem válaszolt, helyette finoman arcához dörgölte a pofiját, közben még egy apró csókot nyomott az ajkaira. Azon gondolkodott ezen a szilveszteri estén, mikor mindenki részeg volt körülöttük - de páran már annyira hogy a lépés is nehézkes számukra -, az emberek egymást fellökve táncoltak, buliztak és természetesen még több alkoholt fogyasztottak, ők az év utolsó órájában is inkább összebújtak a város egyik leghangosabb épületének csendesebb sarkában.