ANSWER /WooSan/

Harmadik rész

Wooyoung egy lefűzős mappát szorongatva állt az énekesek próbaterme előtt. A mappa  Hongjoongé volt, és a félévi vizsga anyagát tartalmazta, amit még egy hónapja adott a fiatalabbnak, és bár a vizsgáján rég túl volt, elfelejtette azt neki visszaadni. Tudta, hogy Hong kicsit ügyetlen, néha elfelejt dolgokat, és azt is tudta, hogy az ő vizsgájához is elengedhetetlen pár tétel, ezért vissza akarta azt vinni neki, de egész nap nem találkoztak.

Hallotta az éneklést, sőt mi több, zseniális hangokat hallott, amiket nem tudott emberhez kötni. Egyedül Mingit ismerte fel a különlegesen mély hangjáról, és azzal szórakoztatta magát, hogy kitalálja, ki-kicsoda. Ám tudta, hogy ezt sose fogja biztosra megtudni és senki sem fog neki rá választ adni, ezért csak kivárta azt a pár percet, ameddig ha minden igaz végeztek.

San bement a próbára. Hongjoong nagyon ragaszkodott San hangjához, és erőteljesen próbált neki érvényt szerezni. A fiú ezért hálás volt neki, de még is gyűlölte a helyzetet, mert amióta Hong volt a csapatvezető, mindig könyörgött érte, de sose sikerült elérni hogy szerepeljen. Görcsbe rándult a gyomra a tudattól, és azokban a pillanatokban különösen ideges volt. Mindig elhúzták, hogy bejelentsék: San nem vesz részt az előadáson. Hongjoong tudta, miért zavarja ez annyira - igazából több oka volt, de ő erről nem szeretett beszélni, és így Hongjoong volt ez egyetlen, aki tudott róla. Mindenki azt hitte, csak zavarja, hogy eltiltják az ilyenektől, csalódott, de igazából sokkal többről volt szó.

-Hé, Jongho! - üvöltött a csapat akkor legfiatalabb tagjára. Jongho egy viszonylag félénk srác volt, aki mindig nehezen folyt bele egy beszélgetésbe, aztán hamar bemelegedett és szívesen beszélt bárkivel. Ő volt az, aki egyike volt azoknak a szerencsés diákoknak, akik egyből a legjobbak közé kerültek, és részt is vehetett az előadásokon. San titokban irigyelte őt, de mint minden csoporttásra felé, ő felé is igyekezett nyitni.

-Mi az? - húzta fel a szemöldökét és táskájáért nyúlt, pár perccel az után, hogy Hongjoong kiment az ajtón.

Nos, ahogy Wooyoung, úgy San se gondolt a másikra. Próbálta magában ignorálni, de igazából nem tudott egész hétvégén nem gondolni rá. Mikor nyilvános helyre mentek, szemével folyton őt kereste, és mikor rájött, nem találja szinte el is felejtette. Wooyoung nagyon ritkán ment el otthonról hétvégén. Ha kis szabadideje volt aludt, megnézett egy filmet, de egy kezén megszámolta, hány buliban volt. Sannal ellentétben ő nem járt bulizni, mert felesleges dolognak tartotta. Nagyon ritkán ment el, akkor is, néha lelkiismeret furdalást érzett amiért nem a tankönyveit bújta. Youngnak két dolog volt: a tánc és a tanulás. Úgy gondolta, ezek juttatják a csúcsra, és nem a lányok vagy a bulik. Az már más téma, hogy szélsőségesen kihívó volt a stílusa, és szenvedélyéhez méltóan veszélyes táncot járt a jóizlés és az alulöltözöttség határán

A kinyitott ajtó takarásában állt, és Hongjoonggal beszélgetett. A fiú örült, hogy visszahozta, mert ahogy azt azt Wooyoung is gondolta, magától teljesen elfelejtette. Hong nem volt rossz tanuló, inkább feledékeny. Beérte a négyessel, és egy teljesen más hobbijának hódolt: a zenének.

Valami hangos, ugyanakkor tompa hangot hallatva vetődött a terem előtti padlónak. Hong egyből kitért, és Wooyoung mellé állt, nagy szemekkel nézve Jonghora, aki mosolyogva nézett fel rájuk a padlóról.

-Mikor azt mondtam, lábtörést, nem arra gondoltam, hogy ess el a küszöbben - lépett mellé mosolyogva San, mellőzve, kik álltak körülötte. Páran már elmentek, viszont voltak még a teremben is, és látta, hogy valakik néznek az ajtóból, de neki az volt az első, hogy mellé lépjen, és segítsen a fiúnak, akit lassan a barátjának tekintett. A szemek lassan az ajtóban álló két fiúra szegeződtek, pontosabban Sanra, aki kezet nyújtott Jonghonak és egy "nincs semmi baj" kíséretében megpaskolta a hátát.