Huszadik Rész

95 8 0
                                    

San a megszokott helyén ült ének előtt, és éppen Wooyoungnak írt, mikor észrevette, hogy Jongho és Mingi tinilányokhoz hasonló sugdolózással vannak a vezetői padnál, ahol a fiatalabb fiú foglalt helyet. Mingi vele szemben a padnak támaszkodott, pucsítva az egész csoportnak, amit mikor észre vett hátra is fordult megnézni a lányok reakcióját, és igen, jól gondolta, bár őket Mingi feneke jobban érdekelte mint Sant, mivel őt inkább az izgatta, mi a téma tárgya.

Fel is állt azzal a lendülettel, gondolatban még hozzá is tette hogy a gyerekkori barátja és a féltestvére úgyse hallgatna el tőle semmit, csak éppen belemerültek a dologba, ezért mikor Mingi mellé lépett barátian, miért ne alapon a fenekére csapott, aki erre csak felé fordult, és egy gyilkos pillantást követve felröhögött.

Jongho akart valami megjegyzést tenni azzal kapcsolatban, hogy ebben az értelmezésben milyen lehet a barátságuk, viszont mivel nem találta a megfelelő szavakat így csak elfordította a fejét.

-Máskor diszkrétebben közöld hogy a fél csoport a fenekemet nézi - húzta ki magát, majd egy gyors, Sanra irányuló kacsintást követre inkább a pad oldalára állt, és az ajtónak pucsított tovább.

-Van bárki aki megsértődhet azon hogy megfogtam a segged? - tette fel a kérdést, majd fel is húzta a szemöldökét.

-Nem akarok itt lenni - sóhajtott fel Jongho.

-Wooyoung - húzta fel a vállát Mingi, miután figyelmen kívül hagyta Jongho reakcióját - és Woo nagyon meg tud sértődni.

-Rám sértődne meg - félbeszakítva saját magát nézett végig a srácokon, majd az asztalra támaszkodott - miről beszéltetek?

Látta az ijedtséget Jongho tekintetében, majd segítségkérően Mingire nézett, aki zavarában a tarkóját vakargatta. Sannak hirtelen felszaladt a szemöldöke a jelenetre.

-Fociról - szólalt meg halál nyugodtan Mingi, majd büszkén arra hogy kimentette magát a helyzetből elmosolyodott.

-Aha - bólogatott San, akit hirtelen rossz érzés fogott el.

Gyakorlatilag akkor azt sem tudta, feszegesse-e a témát vagy sem, hiszen ha nem akartak beszélni róla akkor feleslegesen tette, de azért kíváncsi lett volna, mit titkolnak annyira. Próbálta nem kimutatni azt, hogy érez emiatt. Hiszen egyikük a testvére volt, másik a barátja és nem vallotta volna be, de nem örült annak hogy valamit egymás között beszéltek meg és neki nem mondták el. A reakciójuk elárult mindent.

-Csak én űzni szeretem Mingi meg nézni - próbálta oldani a hangulatot a legfiatalabb, amivel meg is törte a csendet, majd az említettre nézett aki elismerően bólogatott.

-Hát igen - értett egyet San - ahhoz meg kéne mozdulni. Csak azt nem tudom, akkor mitől ilyen kemény a feneked.

Mingi kérdőn végigmérte Sant, aki csak mosolygást társított az előbb elhangzottak mellé, Jongho pedig csak békésen a padban ülve lapított, várva hogy hová fog kilyukadni a szituáció.

-Titkos téma a foci? - biccentett San, miután eldöntötte hogy inkább a vicc felé tereli a témát.

-Egy - formázott "c" betűt mutató és hüvelyk ujjából Mingi úgy, hogy pár centi helyet hagyott a két ujja között - kicsit.

-Mingi! - szólt rá Jongho, majd a homlokára csapott.

-Nem gáz - húzta fel a vállát San, majd az ajtóra pillantott, amin akkor jött be a tanár - majd beszélünk - bólintott és leült a helyére.

Az órák alatt San megállapította, hogy valamiért sokkal könnyebben ment neki a koncentrálás. Persze - jobbára amióta együtt volt Wooyounggal - máskor is figyelt órán, de akkor valahogy könnyebbnek találta. Értékelhető vázlatokat írt, és a nap végén úgy érezte, tényleg odatette a száz százalékot amit megtehetett.

ANSWER /WooSan/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora