ANSWER /WooSan/

Huszonkilencedik Rész

Sant ismét két kar zárta körül. Ezek az érintések közel sem voltak annyira idegenek mint az előző, de meglepetésként jutottak el a tudatáig. Meglepte, mert tényleg az volt, és egyben az utolsó ember akiről feltételezte, hogy még a mai nap meglátogatja. Arra pláne nem számított, hogy a látogatási idő lejárta előtt fél órával esik be hozzá. Nem akarta neki megmagyarázni, miért és hogy jött Mingi helyett. San arra kelt fel hogy valaki átölelte, és minden mozdulata túl ismerős volt neki ahhoz, hogy akár egy kicsit is ellökje.

Nem mondott neki semmit, ő pedig nem kérdezte. San órák óta szenvedett azért mert nem akart aludni, annak ellenére hogy megmondták neki, sokat kell pihennie. Még valamikor be is jött hozzá egy nővér, felajánlva hogy hoz neki gyógyszert ami segít elaludni, de elutasította azzal hogy csak vár valakit, aztán írt Minginek hogy keltse fel ha ideért. Gondolta, tovább adta neki az üzenetet, ha nem, akkor pedig magától feküdt mellé az ágyba, átkarolva őt, aki nem aludt olyan mélyen hogy ne keljen fel rá.

Wooyoung sok dolgot tudott volna neki mondani, de egy hang sem jött ki a torkán. Elsősorban azt, hogy sajnálja, de nem tudta, hol kezdje a kifejtést. Nem akarta leterhelni és nem tudta, mekkora hülyeségeket mondott volna. Megígérte Minginek hogy nem mondja el neki, és nem akart belekeveredni a vallomásába. Bűntudatot érzett. Végig azt hitte, San erős. Látta sírni, sokszor látta hogy nincs a legjobban, de arra hagyatkozott aminek megismerte, a csajozós rosszfiúra. Hogy miért változott meg minden, arra mindig kereste a választ. Már azt se tudta, miért adott esélyt a kapcsolatuknak, és hogy lett szerelmes abba a fiúba, akit teljes szívéből gyűlölt. Arra emlékezett, hogy megtörtént. Hogy San megkérte, adjon a barátságuknak egy esélyt, és ez gyorsan átfordult szerelembe, bár, cseppet sem bánta. Ő lett a legfontosabb dolog az életében. Aggódott érte és nem tudta volna elengedni, segíteni akart neki, annak ellenére hogy nem akart vele beszélni. Tudta, ha nem tudná a háttértörténetet megsértődött volna, de nem rosszindulatból tette, csak saját magát védte vele. Magát, illetve a személyiségét, nem akarta hogy lássa hogy összetört.

Amióta bejött csak annyit mondott hogy nincs sok idejük. Szinte könyörgött a portán hogy engedjék fel, ha már alig van idő akkor is, és nehezen, de sikerült feljutnia. Nem az ő hibájából jött ilyen későn...vagy igen? Mindenki döntse el, kinek a hibája hogy Wooyoung beleszeretett Sanba.

Talán az alkohol okozta felbátorodás volt, vagy szimplán elege lett a hazugságokból, de órákkal később se érezte hogy rossz dolgot tett volna. Bezárkózott, bár a feje nem volt teljesen tiszta, képtelen volt pihenni azok után hogy teljesen eltűnt. Miután kiderült minden, csak arra tudott gondolni hogy lehetett volna rosszabb is, annak ellenére, hogy nem tudta pontosan, mi történt. Elég volt meghallania a kórház szót, eleredtek a könnyei és egy nehéz súly nehezedett a szívére. Mindig azt hitte, Sannak kell vigyázni rá, de azokban a percekben rájött hogy tévedett. A fiúnak aki arra a helyre volt kényszerítve vérző lelki sebei voltak, melyek egyre elmélyültek.

Kicsit se érezte jobban magát, mégis erőt vett magán a szóváltás után Mingivel. Szíve a torkában dobogott, és azt hitte, akkor még meg fogja bánni. Nem tudta, mi vitte rá. Nagyon félt attól a beszélgetéstől, félt bevallani hogy ki is az a barátnő, de Mingi hihetetlen löketet adott neki arra hogy megtegye. Nem akart meghátrálni, és túl akart lenni rajta.

A szülei elé állt, kisírt szemekkel, a leghordottabb, kinyúlott pulóverében és pizsamanadrágjában, ami látszatra az igénytelenség érzetét adta, és tökéletesen tükrözte, hogy nincs minden vele rendben. Nem ült le, csak beállt a konyha közepére, ahol szülei beszélgettek, és aggódva nézték, mi történik. Azt gondolták, talán az alkohol miatt, de Wooyoung a legmeglepőbb kérdéssel indított: