ANSWER /WooSan/

Harmincharmadik Rész

Wooyoung deja vu-t érzett. Alig másfél hete ugyanazon a széken ült, szemben ugyanazzal az emberrel. Azt kérdezte magától: én még az az ember vagyok? - de nem tudta megmondani biztosra.

Egy automatás, csokis cappuchinot tartott a kezében, és a papírpohár szakadt részét piszkálta a körömágya végén lévő, lelógó bőrdarabka helyett. Vele szemben egy szendvics és egy büfében vásárolt saláta nézett vele farkasszemet, és bár gyomra felmordult, hányingere volt az étvágytalanságtól, amit ezúttal a stressz okozott, aminek újabban kitette magát.

-Ahj - hátradőlt a székén és nagyon nyújtózott - kivan a faszom.

Yeosang vele szemben pedig csak nevetett rajta.

-Pocsékul nézel ki - állapította meg.

-Úgy is érzem magam - helyeselt Wooyoung.

Ez így teljesen nem igaz - finomította magában, de nem mondta ki hangosan. Fizikálisan egyre jobban volt. Mikor ezt megállapította mindig a szülei jutottak eszébe, akik számára érthetetlen módon szereztek többféle vizsgálatra beutalót, cirka három napon belül. Az előző hét végén be sem tudott menni és minden szabadidejét alvással töltötte, mikor nem gyötörték az orvosok mondatai.

"Láttam már több fiatalt, aki így tette tönkre magát"

"Négy-öt kávé egy nap?"

"Na és mit eszik?"

"Az alvással hogy állunk? Mikor szoktál aludni menni? Az átlagosan hány óra?"

Wooyoung feje zsongott a kérdésektől, és minél inkább próbálta őket kizárni, azok zuhatagként törtek rá. Minden egyes beszélgetésre pontosan emlékezett, gondolatait pedig a kiszorításuk mellett lefoglalta az, hogy hogyan kellett volna válaszolnia azért, hogy ne döbbent arcokat kapjon válaszul. De ő őszinte volt, méghozzá teljesen.

-Nézd a jó oldalát-

-Mit? - vágott a szavába Woo - mi a jó oldala?

Yeosang bocsánat kérően meredt rá, Wooyoung pedig elfordította a fejét, mert elöntötte a bűntudat.

-Majd az új csoportvezető-

-Ne butáskodj - ezúttal Yeo szakította félbe - egyáltalán nem biztos, hogy elveszik tőled.

-Csak húzzak a döntést, amióta látták a papírokat - felhúzta a vállát - buktam, és ez fáj az egészben a legjobban.

-Nem fogják elvenni - megrázta a fejét - Akiben van rá potenciál az nem vállalja. Yunho nem veszi vissza pár hónapra, nekem sem kell és Jiyunnak sem. Ki másnak adnák oda?

-Minginek - vágta rá gondolkodás nélkül.

-Hogy kinek? - ráncolta a homlokát.

-Titok - a szája elé tette a mutatóujját - Bumjoong át akarja rugdalni. Valószínűleg - felhúzza a szemöldökét - át is fogja.

Mingi szinte minden félévkor, év végén és év elején megpróbált visszatérni a táncosokhoz, de sose szavazták be. Hogy miért? Yunho szerint azért, mert az iskola egy korrupt szar, és nehogy már egy ösztöndíjas elvegye egy fizető tanuló helyét. Sokak ellen beszélt ezzel - saját maga ellen is, többek között - mégis mindenki egyetértett vele. Csak egy tanárra vártak, aki ezt a kérést jóvá hagyta. Mr. Lee sosem engedné vissza magától - neki túl sáros a múltja abból az időkből, mikor a délutánjait csak azért töltötte a szárnyban, hogy lányokkal flörtöljön -, de a DÖK-tagság már egy lépést jelentett a javulás felé, legalább is Joong ezt tervezte előadni.

Wooyoung gyerekkora óta ismerte: olyan mint az öccse. Amit nem értek el, az nem létezett.

-Akkor sem lesz csoportvezető - elhúzta a száját, miután sikerült felépülnie a sokkból - beszéljünk kellemesebb témákról - Yeosang az asztalra tette a kezeit, majd arra fektette a fejét. Leharapta alsó ajkát, tekintete valami egészen mást, előzőektől eltérőt tükrözött. Mondhatni szerelmes szemekkel nézte a sarokban lévő szobanövényt.