Életem árán is |BEFEJEZETT|

A sors|1.rész|

Mielőtt elkezdeném a történetet rövidan bemutatnám a főszereplőjét a történetnek. Dorothy Dove lesz az a lány aki köré íródik a történet.

Rövid bemutatás: 16 éves, szeret gitározni és énekelni, a szülei elváltak így ő és a testvére az anyukájával maradtak. Kisebb korában sok megpróbáltatáson kellett átmennie, mert a suliban piszkálták.
A többi szereplőt a történetből tudhatjátok meg. Jó olvasást.

Egyik reggel amikor az ágyon ült és olvasott, eszébe jutott egy régi emlék, amiben a legjobb barátja volt. Azt látta, hogy a homokozóban vannak és jászanak, várat építenek és minden gondtalan.

Ekkor viszont a testvére nyitott be a szobába és látszott rajta, hogy valami baja van így odament hozzá és felvette az ölébe a kis Livit aki mindöszze 5 éves volt.

- Mi a baj? - kérdezte a lány amikor látta, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.

- Fáj a pocim. - mondta miközben a szemét dörzsölte. Valószínűleg most kelt fel s mivel nem találta az anyukáját, Dorothyhoz ment.

- Hol fáj a pocid?

- Itt! - mutatott a kislány arra a helyre ahol a fájdalmat érezte. Ekkor Dori (így becézi mindenki őt) adott egy puszit a hasára és a kislánynak látszólag jobb kedve lett. - Már nem is fáj annyira.

- Látod látod. A gyógypuszi mindig segít. Gyere mennyünk le reggelizni. - ez a mondat után a kislány leszaladt a lépcsőn és mire Dori leért addigra már meg is volt terítve. Hát valószínűsítem, hogy az anyukája pakolta oda a tányérokat az asztalra, mert a csöpnyi lány keze még egy könnyebb játékbabát se nagyon tud megtartani ,nem hogy egy tányért.

Leültek és addigra már az anyuka is előkerült a konyhából. Megreggeliztek és mindenki elment a maga dolgára. Livi a szobájába ment játszani, Emily (az anyukájuk) főzte az ebédet, Dori pedig a szobájában goldokodott, mikor eszébe jutott valami.

~Elkéne mennem a legjobb barátomhoz, mert nem láttam már vagy 3 éve. - gondolta magában.

Miközben ezeken gondolkodott, egy pillangó beszállt a nyitott ablakon és egyenesen a kezére szállt. Ez a lány arcára mosolyt csalt, mégpedig azért mert amikor még gyerekek voltak ő és az anyukája sokszor nézték a lepkéket a parkban.

Sosem gondolta volna, hogy a gyerekkora ami nem volt a kegkönnyebb, meg egyszer hiányozni fog neki. Hát az élet ilyen. Felnövünk nagyon hamar és mire észbe kapunk már felnőttek is lettünk.

Visszatérve a gondolatára, hogy elmegy látogatóba nem tünt annyira jónak, mert kitudja, hogy látni akarja-e még, mert nem sokat beszéltek az elmúlt időkben. Bár ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy nagyon elfoglaltak mind a ketten.

Ebben a pillanatban viszont az anyukája hangjára lett figyelmes aki elejthetett egy tányért ami összetört. Egyből felpattant és lesietett a konyhába.

- Majd én feltakarítom. - mondta kedvesen.

- Köszönöm Dori. Nélküled nem tudom, hogy mihez kezdhetnék. - ekkor a lánynak eszébe jutott a látogatás ötlete, de nem akarta itthagyni anyukáját aki sokmindent tett érte.

- Anya! - kezdte kicsit félénken. - Szeretnék elmenni meglátogatni Aidant. (Igen. Aidan a legjobb barátja.)

- Nyugodtan elmehetsz meglátogatni, mert tudom, hogy mennyire sokat jelent neked. Tudom, hogy egyre nagyobb vagy és egyre több döntést neked kell meghoznod. Tudom, hogy nem szeretnél itthagyni és segíteni akarsz, de menny el, mert nem szeretném, hogy miattam ne találkozz vele. - mondta a nő aki láthatóan inkább ott tartotta volna maga mellett, de tudta, hogy az nem lenne helyes.

- Köszönöm! Remélem, hogy örülni fog nekem. Most elmegyek pakolni, mert szeretnék már holnap elindulni. - ekkor felrohant és elkezdett pakolni.

- Itt hagysz minket? - kérdezte egy angyali hang az ajtóból.

- Jajj, dehogy is. Nem hagynálak itt titeket.

- Akkor hova mész?

- Tudod van egy legjobb barátom akit meg szeretnék látogatni. Nagyon rég találkoztam vele és nagyon hiányzik.

- Értem, de mikor fogsz visszajönni? - kérdezte a kislány aggódva, de tudta, hogy visszajön.

- Ezt nem tudom, de megígérem, hogy nyár végére haza érek és együtt fogunk rohangálni a házban. - eközben egy kicsit bekönnyezett.

- Már most hiányzol Dori. - oda ment és megölték egymást.

- Segítesz pakolni?

- Igennnn!

- Akkor hozd ide a ruháimat amiket az ágyra raktam. - Livi már fel is kapta a ruhákat és oda vitte neki.

Mikor végeztek a kislány az egyik mackóját a kezébe nyomta.

- Erre vigyázz nagyon. Legyen veled mindenhol. - monda szipogva a kislány.

- Rendben. Vigyázok rá. Te pedig erre vigyázz. - mondta miközben a szekrényéből elővett egy dobozt amiben egy fehér kulcstartó volt rá gravírozva egy D és egy L betű. - Ezt a születésnapodra készítettem, de most nagyobb szükséged van rá.

- Köszönöm! Annyira hálás vagyok, hogy a testvérem vagy. Nem is kívánhattam volna jobb nővért.

- Ne felejtsd el, hogy mindig itt leszek és nem hagylak el. Akárhányszor beszélni akarsz velem, mond anyának és ő felhív. - a kislány csak bólogatott.

- GYERTEK LE! KÉSZ AZ EBÉD! - kiabálta az édesannyuk.

Lerohantak mind a ketten a lépcsőn és az asztalhoz ültek. Ebéd után viszont el kellett minnie Livinek és Emilynek valahova így Dori egyedül maradt otthon.

A telefonja elkezdett csörögni amint felment a szobájába. Felemelte a készüléket az ágyrol, majd látta, hogy Aidan keresi. Kicsit megijedt, de kis hezitálás után felvette.

= Szia Dorothy!

= Szia! Miért kerestél?

= Csak elakartam mondani, hogy végeztünk a forgatással erre az évre és itthon leszek egész nyáron úgyhogy találkozhatnánk.

~ Vajon tudja, hogy holnap megyek?!

= Találkozhatnánk. A holnapi napom az egyetlen nap amikor nem vagyok itthon, mert dolgom van, de azon kívül az összes nap jó.

= Oké. Nekem most mennem kell, de majd beszélünk. Szia!

= Szia! - tették le.

- Hú! Ez meleg helyzet volt.

A délutánját olvasással töltötte.

Este 6 körül hazaérkezett a nő, lányával együtt. Azonnal leültek vacsorázni, majd lefürödtek s elaludtak.

Remélem tetszett az első rész.😊