A történetet nem szeretném lespoilerezni, de azt elmondhatom, hogy elég izgalmas lesz. ‼️Van benne 1 +18-as rész így ennek függvényében olvasd.‼️
Legjobb helyezés (idő, hasteg, helyezés):
2022.02.25. #aidangallagher - 2. hely
2022.02.28. #story - 39...
Aidan: Nagyon szép hangja van. Sokáig hallgattam volna, de sajnos az ajtón volt egy üveg, így látta, hogy ott állok.
- Gyere be. - mondta a lány kicsit könnyes szemekkel.
Bementem és láttam rajta, hogy nem csak a múltja a baj hanem más is. Mivel nagyon rosszul érezte magát, így nem firtattam az egészet.
- Figyelj! Van egy kicsi baj... - kezdte, mire én megijedtem egy kicsit. - Hannah azt mondta, hogy találkozni akar velem, de az a baj, hogy a barátommal is. Tehát látni akar téged.
- Engem?
- Igen, már mint nem mondtam el, hogy te vagy az. És nem mondhatom azt, hogy nem akarom, mert úgy elveszítek egy nagyon jó barátot.
- Hát akkor mond meg neki, hogy mi a helyzet és akkor van rá esély, hogy nem lesz rád mérges.
- Jó. Itt maradsz velem?
- Ha akarod akkor igen.
- Oké. - elővette a telefonját és már hívta is őt. - Maradj csendben. - mondta és kihangosította őt. = Szia Hannah!
= Szia! Mit szeretnél?
Láttam Dorin, hogy nagyon ideges és nem tud mitmondani.
= Találkozzunk a kávézóban és ott elmondom.
= Oké. Ott leszek. Szia!
= Szia!
Letette.
- Miért nem így mondtad el neki? - kérdeztem értetlenül.
- Ha így mondtam volna el akkor az nagyon nem lett volna szép tőlem. Személyesen kell elmondanom neki, mert ez nem olyan mint bármelyik másik kapcsolat, hogy elmondom neki telefonon és kész. Ezt muszáj ott elmondanom.
- Te tudod, de ott leszek a kávézó előtt a kocsiban. Ha történne valami akkor ott leszek.
- Oké. Köszönöm.
Dorothy:
Elkezdett görcsölni a hasam és féltem, féltem attól, hogy elveszítem azt akit nem akarok. Ő az egyedüli lány barátom. Hát igen, nem vagyok valami népszerű barátok terén.
Pár perc után elindultunk ahoz a bizonyos kávézóhoz ahol találkozunk. Egy örökké valóságig tartott, mire mégérkeztünk.
- Akkor bemegyek. - csak ennyit tudtam mondani és indultam is be.
Ahogy kinyitottam az ajtaját a kávézónak rögtön megpillantottam őt a sarokban. A lábam ekkor földbegyökerezett és nem tudtam, hogy mit tegyek. Az egyik ott dolgozó meg is szólított, hogy nem-e akarok beljebb jönni. Ekkor észre is vett, minek következtében el kellett indulnom abba az irányba.
- Szia! - köszönt mit sem sejtve.
- Szia! Figyelj... - kezdtem miközben helyet foglaltam vele szemben. - egy nagyon fontos dologrol kell veled beszélnem.
- Ez már nem kezdődik jól.
- Nem akarom, hogy megharagudj rám, de az exed a barátom. Ezt nem tud...
- Mi? Mármint Aidan?
- Aha. Tudom, hogy mérges vagy, de...
- Nem vagyok mérges. Ha te boldog vagy akkor én is. Azt viszont értékelem, hogy személyesen mondtad el.
- Nem haragszol?
- Nem.
- Köszönöm, hogy megértetted. Szeretnéd látni esetleg?
- Szórakozol ugye? Nem akarom látni őt, ha ezzel nem sértelek meg.
- Dehogy is. Hülye kérdés volt részemről. Elnézést kérek hölgyem.
- Szerintem menned kéne.
- Miért? - kérdeztem meglepődve, majd rámutatott a fiúra aki az ablakból figyelte az eseményeket. - Ezért még egyszer végzek vele. - mondtam.
- Akkor szia!
- Szia!
Elköszöntünk és elindultam az ajtó felé nem túl boldogan. Amikor kiértem, Aidan úgy tett mintha éppen sétált volna felém a messzi, messzi távolból, de nemtudott átverni.
- Ezt most muszáj volt?! - mondam indulatosan, amitől a fiú megijedt és elkezdett hátrálni a kocsi felé.
- Mire célzol? - kérdezte színészi tehetséggel, de engem nem tudott átverni.
- Miért kellett benézned az ablakon és kémkedni utánam?!
- Jólvan na. Féltettelek. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.
- Örülök, hogy ennyire aggódsz értem, de nincs kedvem ehez az egész túlféltős dologhoz.
Aidan:
- Túlféltés? - kérdeztem meglepődve. - TÚLFÉLTÉS!? Bocsánat, hogy nem akarom azt, hogy bármi rossz történjen veled! Nem hiszem el azt, hogy nem érted. Ő az exem és természetesen nincsenek jó emlékeim. Tudod te is, hogy milyen volt nekem.
- Jó. Igazad van. Bocsánat, csak nagyon nem esett jól, hogy nem bízol bennem. - mondta teljes őszinteséggel és megbánással.
- Menjünk haza. Oké?
- Oké.
Elindultunk, de ekkor Dori kapott egy telefonhívást, hogy bemehetünk a kórhába látogatásra. Mind a ketten örültünk ennek a hírnek.
Egy hosszú út után megérkeztünk és bementünk, de ekkor az orvos elmondta, hogy a kislányt haza is vihetjük, mert minden rendben van vele, de az anyukájuk még mindig olyan állapotban volt mint mikor behozták.
A lány majdnem összeesett a fájdalomtól. Annak a tudatától, hogy valószínűleg nem fog többet beszélni édesanyjával. Viszont örült, hogy kishugát újra a karjai közé zárhatja.
Ebben a pillanatba a kislány kiszaladt a szobából és egyenesen felém vette az irányt, de amikor látta, hogy nővére mennyire nincs jól, rögtön odament hozzá és olyan szorosan ahogy csak tudta, megölete.
- Szerintem menjünk, ne zavarjunk senkit. - mondtam.
- Oké menjetek elölre, mindjárt megyek én is. - mondta a lány.
Pár percel később visszamentem hozzá, de amikor megláttam őt, szinte én is sírtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Így állt ott az ajtóban. Abban az ajtóban amelyik abba a szobába vezet, ahol édesanyja fekszik. Sose láttam még őt így és sose akarom többször. Szívszorító volt a látvány, viszont tényleg indulnunk kellett.
Egy szomorú örökkévalósággal később elindultunk haza. Dorothy pedig sok színészt megszégyenítve játszotta el, hogy minden rendben van, csak azért, hogy testvére ne lássa úgy ahogy én láttam. Hamar haza értünk és én elmentem fürdeni. Mikor vissza értem...sose láttam annál cukibbat minthogy 2 testvér ilyen nyugodtan tudjon aludni egymás mellett. Mindkettőjük nagyon kimerült volt. Én is befeküdtem melléjük és aludtam.
