Életem árán is |BEFEJEZETT|

Hogy?|16.rész|

Dorothy:
Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.

- Aidan! Miért ébresztettél fel? - kérdeztem álmos hangon.

- Elfeledkeztél valakiről aki ma jön haza a kórházból. - mondta mire én egyből kinyitottam a szemem és felültem az ágyon.

- Oh basszus. Hogy felejthettem el?

- Annyi minden történt mostanában, hogy nem is csoda, ha elfelejtessz valamit. - mondta annak érdekében, hogy megnyugtasson, de nem igazán sikerült neki.

- De pont azt felejtettem el amit nem szabadott volna. Mikor kell érte menni? - kérdeztem pánikolva.

- Nyugi. Még van addig 3 óránk. Nem kell aggódni emiatt. Ha kell, akkor mondom Billyéknek, hogy menjenek érte.

- Nem nem. Senki más nem mehet anyáért csak én. Ez nyílvánvaló. Vagy nem? - kérdeztem hadarva.

- Le tudsz egy kicsit nyugodni? Tudod, beszív ééés kifúj. Beszív ééés kifúj.

- Egy kicsit jobb. Szóval most, hogy nyugodtabb vagyok....unatkozok. - jelentettem ki. A fiú kicsit furán nézett, szerintem azt hitte, hogy meghülyültem és lehet igaza is lenne, de ilyenkor ki nem lenne megbolondulva, ha a legfontosabb dolgot felejti el.

- Akkor mondjuk nézd meg a telefonodon az üzeneteket, vagy valami. Én megyek, csinálok neked reggelit. A kedvenced lesz. - mondta és ki is ment az ajtón.

Megnéztem az üzeneteket és akkor láttam, hogy valaki írt nekem. Nem tudom ki, a szám is ismeretlen volt, de kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, így válaszoltam.

Ismeretlen: Szia!

Szia?

Vártam egy kicsit, de csak pár másodperc volt.

Ismeretlen: Te vagy az a lány aki az exem legjobb barátnője?

Attól függ kinek?

Ismeretlen: A Katenek.

Igen én vagyok az. Mit akarsz tőlem? Tegnap szakítottál vele elég csúnyán!

Kate exe: Vissza szeretném őt szerezni. Rájöttem, hogy nagyon szeretem.

Bocs, de van valakije, szóval nem tudok segíteni.

Kate exe: Kicsoda?

Neked ahoz mi közöd van? A viszont nem látásra!

Letiltottam. Nagyon felidegesített ez az ember. Hogy tud valaki ekkora gyökér lenni?

Ahogy így mérgelődtem magamban, megjelent Aidan a kezében egy tányér palacsintával.

- Dejó! - kiáltottam fel. - A kedvencem.

- Mondtam, hogy a kedvencedet készítem el neked. Remélem ízleni fog, mert.... - nem tudta befejezni, mert már meg is ettem. - Ezt hogy csináltad? - kérdezte tátott szájjal.

- Finom volt. Komolyan mondom, ennél finomabbat még nem ettem. - mondtam teli szájjal.

- Úgy nézel ki mint egy mókus. - elkezdett nevetni.

- Kikérem magamnak. A mókusok azok cukik, én vélemény szerint nem vagyok cuki. - mondtam megsértődve.

- Miért vagy ilyen? Talán megvan? - kérdezte viccből.

- Oh basszus! - rohantam a fürdő felé. Igen, megjött. Nyílván. Pont ma amikor eleve nincs jó kedvem.

Mivel ez már így alakult, ezért lezuhanyoztam és felöltöztem. Ekkor elfogott egy furcsa érzés, de nem foglalkoztam vele.

Mikor kimentem, nem láttam senkit. Minden csöndes volt. Mi történt? Kimentem az ajtón, de ott sem volt senki. Ez kezdett gyanús lenni. Itt hagytak volna engem egyedül? Hova tűntek el? Elmentek volna nélkülem anyáért? Tudják mennyire rosszul esne az. Lementem a lépcsőn és ott sem találtam senkit. Nem hiszem el, hogy itthagytak. Remélem hamar hazaérnek, mert nem szeretek egyedül lenni. Olyankor minden félelmetes és ilyesztő.

Eltelt 1 óra, de nem érkezett senki. Ez már biztos. Itthagytak és nélkülem csinálnak valamit, vagy lehet, hogy megutáltak. Lefeküdtem a kanapéra és elaludtam.

Ekkor kinyitottam a szemem.

- Dorothy! Jól vagy? - kérdezte Aidan. Ekkor realizáltam valamit...én nagyon nem otthon vagyok.

- Mi történt? Hol vagyok? - kérdeztem gyenge és erőtlen hangon.

- A kórházban vagy. Összeestél a fürdőben. Az orvosok szerint a betegséged miatt történt, de a vizsgálat eredményére még várni kell.

- Anya hol van?

- Őt hazavitték, hogy tudjon pihenni. Bár Livi is otthon van vele, szóval kérdéses, hogy tud e pihenni. - elmosolyodott.

Ekkor belépett az orvos.

- Nem szeretném félbeszakítani a beszélgetésüket, de megérkeztek az eredmények. Ha minden igaz akkor csak felizgatta magát és emiatt elájult. Semmi komolyabb baja nincs. - megkönnyebbültünk mind a ketten.

- Ez remek hír, de ha szabad kérdezni akkor mi van a betegségemmel?

- A rák az, nem tudom, hogy el fogja e hinni, de eltűnt. Nincs semmi nyoma az egésznek. Nem tudja, hogy hogyan lehetséges ez?

- Nem. - válaszoltam megelpődötten. Eltűnt? Hogy?

- A mai napra még bent tartjuk megfigyelésen, de holnap reggel mehet haza. - mondta az orvos és kiment.

Nem tudott egyikőnk se megszólalni jó hosszú ideig. Ez a hír sokkolt mindkettőnket. El sem tudtam hinni, hogy az amivel jó hosszú ideje küzdök eltűnt.

Végül a csendet Aidan törte meg.

- Lemegyek az automatához kávéért. Te addigis pihenj. - mondta és felállt, majd az ajtó felé vette az irányt és végül kiment.

Ez a rész most ilyen rövidebbre sikrült. Nem volt ehez most sok kreativitásom, de most szeretnék nektek mondani valamit.
Sok különböző storyhoz van ötlet a fejemben és ehez nincs, de úgy gondolom, hogy ezt a storyt ki tudom tolni egésszen 20 részig.
Remélem nem baj, hogy ez ilyen rövid lesz.
Ééés bocsánat, hogy ez a rész ilyen fura lett.