Életem árán is |BEFEJEZETT|

Vitatkozás|5.rész|

Amíg Aidan bosszankodott, addig Dorothy felment a szobába és felvett egy elegáns ruhát.

(Ha nem tetszik a ruha akkor képzelj el másikat)

- Hova készülsz? - kérdezte a fiú, mikor Dori leért a lépcső aljára.

- Valahova. Majd jövök. Szia!

- Szia!

Elindult az utcákon keresztül és végül el is érte azt a kávézót, ahova kellett mennie. Már kívülröl is szép volt, de amikor bement... szeme, szája tátva maradt a csodálkozástól. Gyönyörű volt. Ekkor viszont megpillantotta azt az embert aki elhívta, hogy megbeszéljenek valamit.

- Jó napot kívánok! - köszönt a lány illedelmesen.

- Szia! Nyugodtan tegezz. Paul Adams vagyok, rendező és forgatókönyvíró.

- Rendben. Én Dorothy Dove.

- Szóval...azért hívtalak ide, mert olvastam a történeteidet amiket írtál. Tehetségesnek gondollak és lehetőséget ajánlok neked, hogy írhatnál történeteket és kiadatjuk. Természetesen, ha szeretnéd. A te neved lenne rajta a borítón és híres lehetnél.

- Ezen még gondolkoznom kell, de ha megfelel, akkor legkésőbb 3 nap múlva jelzem a döntésemet.

- Rendben. Most viszont megyek, mert máshova is kell mennem. Viszont látásra hölgyem!

- Viszont látásra.

Kiment a kávézóból és elindult haza. Az úton csak a lehetőségre gondolt, amit ha nem fogad el, akkor valószínűleg több alkalma nem lesz ilyenre. Eközben haza is ért. Az ajtóban ott állt Aidan, aki látszólag mérgesnek tünt. Bement az ajtón a lány és a fiú egyből leültette a kanapéra.

- Hol voltál? - kérdezte miközben a haragját próbálta visszatartani.

- Egy kávézóban.

- AZZAL A FIÚVAL!?

(Azt el felejtettem mondani, hogy az akivel találkozott, körülbelül 23 éves.)

- Igen vele voltam. De honnan tudsz róla?

- ONNAN, HOGY KÖVETTELEK! ÉS KICSODA AZ A FIÚ!? TALÁN A BARÁTOD!?

- Követtél? KÖVETTÉL?! EZ MOST KOMOLY?!

- Igen, de nem válaszoltál a kérdésemre.

- Ő EGY RENDEZŐ ÉS FORGATÓKÖNYVÍRÓ. FELAJÁNLOTTA, HOGY AMIKET ÍROK, TÖRTÉNETEKET KIADJA ÉS TÖBB EMBERHEZ ELJUTHAT ÍGY!

- Óóó...Ne haragudj. Nem akartam ezt.

- Mostanában nem értelek. Mindig amikor elmegyek, követsz vagy megfigyeltetsz. Amit meg reggel csináltál azt meg pláne nem tudom, hogy mi volt.

- Figyelj! Ne haragudj, tényleg nem akartam ilyet. Nem tudom, hogy mi van velem. Kérlek bocsáss meg!

- Most hagyj egy kicsit. Egyedül szeretnék lenni.

- Jólvan.

Dorothy felment és leült a falhoz, majd elkezdett sírni.

Aidan pedig lent maradt.

- Miért vagyok ilyen? Mi bajom van? Tényleg beleszerettem a legjobb barátomba? - miközben hangosan beszélgetett magágával, elkezdett vacsorát csinálni, filmet nézni és elpakolni.

Eltelt 2 óra és még mindig a szobában volt a lány.

~ Mit csinál? Meg kéne néznem. - gondolta Aidan miközben a lépcső felé vette az irányt.

Felment és mikor elért a szobáig, bekopogott. Viszont választ nem kapott. Bement és látta, hogy Dori ott ül a falnál és a feje a térdeire van hajtva. Egyből oda sietett és legugolt hozzá.

- Úgy sajnálom. Nem lett volna szabad követnelek.

Ekkor a lány felnézett és szemei vörösek voltak. A fiú egyből magához húzta és átölelte. Dorothy megnyugodott és mindketten leültek az ágyra.

- Nézünk egy filmet?  - kérdezte Dori miközben megtörölte szemeit.

- Igen, csak várj egy percet. - mondta, majd leszaladt és hozott gyümölcssalátát és egy kis csokit.

- CSOKIIIIIII! Ezaz, végre ehetek csokit.

- Még mindig szereted. Mostmár tudom, hogy mit vegyek ha összeveszünk.

- Hahahaha...Nagyon vicces.

- Melyik filmet nézzük?

- Legyen a "Közel a horizonthoz".

- Oké.

Aidan bekapcsolta a laptopján ezt a csodálatos filmet és elkezdték nézni. A közepénél Dori elaludt és így a feje Aidan vállára került. A fiú letette a gépét és ő is elaludt.

Tudom, hogy rövid lett,de most csak ennyit tudtam.
Elszeretném mondani, hogy 1 hétig nem lesznek részek, mert táborban leszek. Utána viszont jó részek jönnek. Legyen szép napotok!