Ellenség vagy Szerető...

8 fejezet: Igazság...

Egész éjjel Draco mellett szerettem volna lenni, így ott aludtam vele a gyengélkedőn.
-Jóreggelt hercegnő!-köszönt a fiú, miután kinyitottam a szemem.
-Te mióta vagy fenn?-kérdeztem.
-Már egy ideje...tudod nagyon várom az estét.-mondta.
-Jajj tényleg ma van a bál!-mondtam.
-Akkor mostmár leveszik rólad a kötést, ugye?-kérdeztem.
-Igen! Hála istennek...-forgatta szemét a fiú.
Felkeltem az ágyból, majd odasétáltam Dracohoz és megpusziltam az arcát.
-Mostanáig nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos leszel, majd nekem...-mondtam.
-Én sem gondoltam volna, hogy pont Potter hugával leszek együtt...-vigyorgott.
-Kérdezhetek valamit Draco?
-Ne kímélj!-mondta.
-Miért vagy mindenkivel undok?-érdeklődtem.
-Tudod...nem volt olyan gyerekkorom, mint mindenki másnak. Apám kemény és szigorú, anyám pedig érzékeny és többet foglalkozik velem, viszont ő is olyan, mint apám...sose kaptam meg azt a szeretetet amit más igen. Perselus Piton a keresztapám...erről pedig nem kell mondanom semmit.
Sose volt meghitt és szeretetteljes karácsonyom, se semmi ilyesmim.
Apám mindig is arra nevelt, hogy undok legyek és szívtelen, mert aki tele van szeretettel az puhány és a puhányok mindig vesztenek és rosszul járnak, a kemények meg megkapják amit akarnak...-mondta könnyes szemekkel.
-Draco...én itt leszek neked és én mindig szeretni foglak, még akkor is, ha egy undok dög vagy, mert nálad helyesebb, megértőbb és persze cukibb fiút nem ismerek!-mondtam.
-Ohh szóval szerinted helyes, megértő és cuki vagyok?-vigyorgott.
-Megfogtad a lényeget igaz?-nevettem.
Bejött Madam Promfey és levette Draco kezéről a kötést, majd azt mondta, hogy elmehetünk.
Kimentünk az ajtón, majd Draco megcsókolt.
-Nem szeretnélek elveszíteni soha!-mondta.
-Én sem!-majd megöleltem.
*a fiú köhögött egyet*
-Lily fordulj meg...-mondta.
-Ohh Hermione! Mióta állsz itt?-kérdeztem.
-Hát egy ideje...-majd nevetni kezdett.
-Ahaa...-majd bólintottam.
-Úgy látom zavarok szóvalll...-majd sarkon fordult és elment.
-Draco nekem is mennem kell, mert Pitonnal lesz óránk és hát...
-Értem én, menj csak!-kacsintott, majd megölelt.
-Elindultam a klubbhelyiségbe, ahol megláttam Harryt.
-Lily! Várj!-kiabált utánam a fiú.
-Hagyj békén Harry!-mondtam.
-Beszélnünk kell!-mondta.
-Én veled nem beszélek!-mérgelődtem.
-Kérlek Lily...csak halgass meg!-mondta.
Vettem egy mély levegőt, majd Harry felé fordultam.
-Tudod nagyon ideges lettem, amikor megláttalak Malfoyal!
Malfoy egy idegesítő féreg, aki...
-Nem engedem, hogy így beszélj róla!-vágtam közbe.
-Harry, te nem ismered igazán...
Mindenki elítéli az alapján, ahogyan viselkedik! Igen nekem is nagyon rossz véleményem volt róla, amíg meg nem ismertem.
Kiderült róla, hogy nem olyan rossz ember, amilyennek hiszi mindneki. Nagyon megértő és aranyos fiú! És kimerem jelenteni mindenki előtt, hogy járunk!!!
-Á! Mostmár véded!-vitatkozott Harry.
-Igen védem, mert szeretem és fontos nekem!-mondtam.