Ellenség vagy Szerető...

25 fejezet: Fura kapcsolat

Tehát Pansy újabb kudarcott vallott...szánalmas csaj!
Draco mindkét barátjával jól összeveszett, ami engem különösebben nem érdekel, mivel mindketten szemétládák, viszont annyit sajnálok, hogy a szőke fiú ennyire szomorú.
Meg is értem, hisz a két legjobb barátját vesztette el és nincs neki más rajtam kívűl ezáltal próbálok mégtöbb időt vele tölteni.
Épp tegnap elalvás előtt elgondolkoztam azon, hogy Dracoval a kapcsolatunkban egy ideje nem történik semmi izgi, sőt az igazat megszólva inkább barátoknak mondanám magunkat, mint egy párnak.
Mostanában már a csókokat is hanyagoljuk, pedig annál jobban semmit nem szeretek.
Már egymás kezét sem fogjuk meg, nem ölelgetjük egymást és semmi ilyesmi. Nem tidom miért van ez.
Úgy érzem magam, mint Draco Malfoy egyik talpnyaló csicskája, aki le van szarva.
Nagyon rossz érzés, borzasztó!
Reggel arra az elhatározásra jutottam, hogy megmondom Draconak, hogy, ha nem változik köztünk semmi, akkor szakítanunk kéne...
Ebben az a furcsa, hogy máskor, ha ilyenekbe gondolok bele, akkor már a gondolattól is pánikba esek és félek, hogy ekveszítem, viszont most...olyan más!
Mintha csak leperegne rólam, pedig nála jobban senkit nem szeretek és tudom, hogy később hiányozna, de egyenlőre még nem érzem ezt.

*

-Draco...beszélhetnénk kicsit?-kérdeztem.
-Persze, mondd csak!-mondta határozottan.
-Tudod mostanában nem működnek úgy a dolgok, ahogyan régen és én már nem érzem azt, hogy igazán szerelmes lennék...lehet jobb lenne egy kis szünetet tartani, ha ez nem változik...-magyaráztam szomorúan.
-Micsoda? Te normális vagy? Valami átkot szórtak rád azok a nyomorult Weasly-k?!-értetlenkedett.
-Nem Draco, sajnos nem.
-Nem értem...-mondta.
-Draco...egy ideje nem csókolózunk, nem szeretgetjük egymást, de még meg sem öleljük egymást, sőt még egymáshoz sem érünk, nem fogjuk egymás kezét sem, se semmi ilyesmi!-soroltam ingerülten.
-Erről én tehetek?!-morgott a szőke fiú.
-Nem tudom...az biztos, hogy ez így nem maradhat!-jelentettem ki.
-Akkor kezdjünk hozzá...-mondta mosolyogva Draco, makd elkezdte levenni a pólóját.
Vigyorogva ültem az ágyamon amígy le nem tepert.
Elkezdte csókolgatni a nyakam, majd levette az én pólómat is.
Halkan felnevettem, majd hátradőltem.
Draco egyre feljebb mászott hozzám és a hasamat puszilgatta.
Nagyon jó érzés volt.
Beletúrtam a gyönyörű szőke hajába és a két szürke szempárba néztem.
Draco levette a nadrágját, majd az enyémet.
A melltartóm pántját kezdte kikapcsolni amikor valaki megzavart.
Legnagyobb meglepetésünkre Piton volt az.
Teljesen beparáztunk mivel nyilván Dracot kereste, mellesleg nekem semmi keresnivalóm nem lenne egy Mardekár szobában.
-Gyorsan bújj el!-utasított Draco.
Nagyon felhúztam magam ezen, mivel úgy éreztem magam, mintha Draco Malfoy söpredék csaja lennék, aki kezét, lábát töri érte és a lábai előtt hever, mint egy csicska.
Na ez undorító! Draconak sok barátnője volt már, mivel mindenki szerelmes belé és bárkit megkaphat akit csak szeme, szája kíván...
-Draco! Kinyitnád az ajtót?!-morogta Piton.
-Igen egy pillanat!-kiabálta idegesen a fiú.
Bebújtam Draco szekrényébe és halkan meglapultam.
A fiú gyorsan felöltözött és kinyitotta az ajtót.
-Elnézést csak gondoltam....lefürdök.-kereste a kifogást.
Én a szekrény ajtaján lévő kis résen keresztül kukucskáltam.
-Egyedül vagy ugye?!-kérdezte Piton.
-I...igen!-válaszolta Draco.
-Nem gondoltad komolyan, hogy csak úgy elbújsz a nagyúr elől csak, hogy megvédd az újabb kis barátosnéd?! Én szerény véleményem szerint felesleges megvédened Potter hugát, hisz ígyis-úgyis meghal!-mondta a mogorva tanár kifejezéstelen arccal.