Ellenség vagy Szerető...

27 fejezet: Mi történt?

Kora reggel volt és éppen, hogy emlékeztem valamire a tegnap estéből.
A fejem valamiért még mindig fájt. Reméltem, hogy, ha veszek be valamit, akkor elmúlik.
Körbenéztem hátha meglátom valahol Madam Pomfreyt és kapok valami elikszírt még akkor is, ha borzasztó íze lesz, viszont észrevettem, hogy Draco a mellettem lévő kis padon ücsörög és valamennyire alszik is. Abban a perben nem tudtam többet a fejfájásra gondolni csakis rá.
Felkeltem az ágyból, majd halkan odasétáltam az aranyos fiúhoz és hosszan megcsókoltam, amire kinyitotta a gyönyörű szemeit.
-Jóreggelt babócám! Jól vagy? Nem fáj semmi?-aggodalmaskodott.
-Nyugi maci, nincs semmi baj...kicsit fáj a fejem, de nem vészes.-mondtam.
-Amúgy mi történt velem? Alig emlékszem valamire...-kérdeztem.
-Hát tegnap kiszaladtál sírva valahova aztán kis idővel később mindenki nyüsgött aztán Pitont láttuk kijönni a gyengélkedőről, ezért bementem megnézni mivan és megláttalak és nem tudtam mivan, így megkérdeztem Madam Promfeyt, aki annyit mondott, hogy Piton professzor behozott téged, mert elvoltál ájulva meg össze vissza beszéltél miközben ki voltál ütve aztán azóta itt vagyok veled, mert nem szerettelek volna egyedül hagyni...-magyarázta Draco.
-Piton hozott be?? És egyátalán miket halandzsáztam?? Remélem nem nagy hülyeséget basszus!-idegeskedtem.
-Annyit értettem, hogy Draco te vagy a legjobb pasi a világon, jajj de szeretleek, csak te kellesz, jóképű és sármos vaaagy!-mondta nevetve Draco.
-Micsoda?!!!!-kiabáltam.
-Nyugi csak viccelek!-nevetett.
-Draco ez egy kicsit sem vicces! Kérlek mondd el!
-Jó, bocsi! Olyanokat mondtál, hogy Voldemort ne, megteszem!-ennyit lehetett érteni. Közben meg azt hittem elsírod magad, pedig el voltál ájulva!-mondta Draco.
-Jézus...
Próbáltam visszaemlékezni csak egy pillanatra, de nem ment...
-Ha ennyire érdekel ami tegnap történt, akkor menj el Pitonhoz!-javasolta Draco.
-Legkevésbé sem vágyom a társaságára!-mondtam sértődötten.
Draco meghúzta a vállát és átölelt.
-Ha már úgyis jobban vagy és nem bánod, akkor én visszamegyek a hálókörzetembe és lefekszem aludni, mert rohadt álmos vagyok.-mondta a szőke fiú ásítozva.
-Menj csak szivem!-mondtam, majd megpusziltam a homlokát.
Draco elment, majd kicsivel később Madam Pomfey is megérkezett 3 fajta gyógyszerrel a kezében.
-Jóreggelt! Remélem már jobban vagy! Fáj még valami?-kérdezte kedvesen.
-A fejem kicsit fájdigál még, de megvagyok, köszönöm!-mosolyogtam.
-És a szőke herceged hova tűnt?-vigyorgott Pomfrey.
-Pont most ment el nem rég, mert álmos és szeretne pihenni kicsit.-válaszoltam.
-Nem csodálom...egész éjjel őrzött téged! Nagyon szerethet téged ez a Malfoy fiú! Teljesen másnak ismertem meg! Mintha kicserélték volna!-lepődött meg.
Elmosolyodtam, majd szó nélkül bevettem a gyógyszereket, amiket a számba nyomott, majd én is elmentem a gyengélkedőről.
Elgondolkodtam azon, hogy Pitont felkeresem és rákérdezek a tegnapira...emlékszem a vérfarkasra és arra, hogy valaki megvédett tőle. Lehet, hogy Piton volt az...áh! Ő biztos nem tenne ilyet, főleg nem értem!
Szembe jött velem Dumbledor és gondoltam ő, majd tudja hol van Piton, de eszembe jutott, hogy úgyis lesz ma Pitonnal órám és majd óra után beszélek vele.
Nem is kellett sokat várnom.
Lassan kezdődött is az óra.
Leültem Hermione mellé és mereven néztem a bejárati ajtót, hogy mikor ront be rajta az állítólagos megmentőm.