Ellenség vagy Szerető...

29 fejezet: Cseszd meg Parkinson!

-Önbecsülésem! Az van!-mosolyogtam gonoszan Pansyre.
-Ja és nem nézek ki úgy, mint egy őrült...-mondtam, majd újra nevetésben törtem ki.
Draco is próbálta visszatartani a röhögést, de nem sikerült, így nevetett velem együtt.
-Mi ennyire mulatságos?!-mérgelődött a lány.
-Te vagy a mulatságos!-nevettem ártatlanul.
Pansy csak értetlenül bámult ránk, majd elővettem egy kistükröt a zsebemből és a lány kezébe nyomtam, amit egy hangos sikítás követett.
Még a tükör is összetört.
Sokan odarohantak a sikítás miatt, hisz azt hitték baj van.
Ez az én javamra szolgált, mivel minnél többen látják Pansy Parkinson új és vad haját annál jobban leszek kielégült.
-Ezt a te műved Potter?!-kiabált rám idegesen.
-El sem tudod képzelni, hogy mire vagyok képes Parkinson! Ez még csak egy kis amatőr csíny volt, de ne aggódj nem fogsz hiányt szenvedni ezekből! Meg fogom keseríteni az életed! Jól teszed, ha felkészülsz, mivel velem nem lehet szórakozni! Ki foglak készíteni és nem tehetsz ellene semmit! Remélem világos voltam!-mondtam minden egyes szót kihangsúlyozva.
A lány annyira megijedt, hogy hiába is próbálta, de nem tudta visszatartani a könnyeit.
-Őrült vagy!-dadogta Pansy rémülten.
-Annyira nem, mint te!-mondtam egy kis vigyorral a szám szélén.
Eközben észre se vettem, hogy szinte az egész iskola körülöttünk áll.
-Még találkozunk!-mondtam ellenségesen a piros hajú lánynak, aki láthatólag félni kezdett tőlem.
Mindenki dermedten, tágra nyílt szemekkel figyelte végig az eseményt.
Kézen fogtam Dracot, aki szintén meglepedten nézett majd elsétáltunk.
Bementünk Draco szobájába, ahol bezártam az ajtót, majd elkezdtem csókolgatni Draco nyakát.
-Várj törpe...-ellenkezett Draco.
-Most mi bajod van neked is?!-mérgelődtem.
-Először is nyugodj le! Semmi jogod kihallgatni a magánbeszélgetéseimet Lily!-szidottt le Draco.
-Éppen arra jártam és meghallottam! Nehogy már a kis Pansykédet védd!-mérgelődtem tovább.
-Nem védem! Valami eszméletlen volt amit leműveltél...igazából nagyon imponált!-mondta.
-Örülök, hogy tetszett, de most folytathatnánk?! Le kell csillapítsam magam!-morogtam.
-És mi lenne, ha most azt mondanám, hogy nem?-mosolygott Draco.
-Mivan?!-idegeskedtem.
Draco nekilökött a falnak, majd közel hajolt hozzám.
-Ne csináld ezt!-lihegtem, mivel nem bírtam ki, hogy ne csapjak le az ajkaira.
-Rossz voltál...meg kéne büntesselek! Mi lenne, ha elvonnám tőled amire most a legjobban vágysz?!-vigyorgott Draco gonoszan.
Én csak egyre gyorsabban vettem a levegőt, mert már nagyon vágytam a szőke fiúra.
-Mi lenne, ha nem engedném, hogy megcsókolj...hm?-kérdezte mosolyogva.
A fiú nagyon élvezte a helyzetet, hogy egyszer ő uralkodhat felettem, nem pedig fordítva.
Draco gyengéden csókolgatni kezdte a nyakam.
-Na milyen, hogy nem kaphatsz meg?-kérdezte a fiú.
-Hagyd abba!-mondtam lihegve.
-Mert mi lesz, ha nem?-kérdezte Draco egy félmosollyal.
-Ebből elég!-mondtam, majd lecsaptam a fiú ajkaira és a hajába túrtam.
Lassan hátrafele lépkedtünk és elértük az ágyat.
Draco levette az ingjét, majd lassan rólam is levette a ruhadarabokat.
A fiú nagyon szenvedélyesen csókolt. Leírhatatlanul imádom.
*
Hogy ezek után mi történt azt mindenkinek a saját képzeletére bízom!😉