Ellenség vagy Szerető...

19 fejezet: Kiderül az igazság

-Valahogy éreztem, hogy szóba fogkerülni Harry is...-mondtam a szememet forgatva.
-Anyukád viszont nagyon kedves és szép!-dícsértem.
-Miért mit gondoltál kitől örököltem a kinézetem?-mondta kissé nagyképűen, de humorosan Draco.
-Nem is tudom...-montam vigyorogva.
-Büszke vagyok rád! Olyan vagy, mint én! Lassan elkezdenek majd félni tőled az emberek és hatalmat érzel a diákok felett.
-Tényleg?-kérdeztem megszeppenve.
-Igen! Miért, nem örülsz?-kérdezte.
-Hát...én szeretem a barátaimat és nem szeretném, hogy bárki is féljen tőlem...-mondtam.
-Azokat a Griffendéles idiótákat nevezed barátoknak?-kuncogott Draco.
-Egy dolgot nem értek...miért jöttél össze egy GRIFFENDÉLESSEL Mardekáros létedre, ha ennyire utálod a Griffendélt?! Egyépként ez a kérdés már egy jó ideje foglalkoztatott, hogy Draco Malfoy az undok, kemény és tökéletes fiú egy Griffendélest választott maga mellé! Érdekes...-osztottam meggondolataimat a melettem sétáló fiúval.
-Jó kis megfigyelés! Egyrészt abban igazad van, hogy soha, de SOHA nem kedveltem a Griffendélt és elhiheted, hogy nem volt szándékom összejönni egy oda valósival, de egyszerűen nagyon elnyerted a tetszésem.-magyarázta.
-Rengeteg Mardekáros lány bomlik utánad és kezüket, lábukat törnék csak azért, hogy hozzájuk szólj, de neked pont egy magamfajta kellett.
-Ahogy mondtad...a Mardekáros lányok és a több száz lány kezét, lábát törné értem, de te nem igazán becsülsz meg engem, pedig aztán csak te ismersz igazán a többiek meg csak félig...-mondta Draco.
-De megbecsüllek! Fontos vagy nekem!-jelentettem ki.
-Nem is emlékszem mikor bújtunk össze utoljára...-panaszkodott.
-Ez már nem igazán tartozik a becsület témához.-mondtam kuncogva.
-Attól még...-mondta.
-Tudod mit! Ha visszaértünk a Roxfortba elmegyek fürdeni, mert büdi és koszos vagyok, akkor utána összebújunk kicsit aludni.-mondtam a vágyakozó fiúnak.
-Jól hangzik!-kacsintott.
Lassan vissza is értünk.
Megfogtam Draco kezét és magam után húzva felvittem a szobámba.
-Lassíts!-nevetett Draco.
Kézenfogva és nevetgélve beértünk a szobámba, ahol egy kellemetlen meglepetés fogadott.
Harry és a többi barátom ott voltak a szobámban Nevillel együtt.
Rettegtem attól, hogy kiderült, amit csináltam Nevillel.
-Lám, lám! Újra együtt!-forgatta szemét Harry.
-Lily! Ugye nem?!-nézett rám idegesen Hermione.
-Nem mindegy az nektek Griffendél szégyenei?!-szólt rájuk Draco.
-Egyátalán minek vagy itt, ez a Griffendél szobája!-mondták az ikrek.
-Velem van!-védtem meg.
-De hát halálfaló!-mondta Ron.
-És akkor mivan?! Én ugyanúgy szeretem!-mondtam.
-Vegyél vissza hugi! Van miről beszélnünk!-mondta Harry.
-Malfoy húzz a hugom szobájából!-szólt mérgesen Harry.
-Hagyd őt békén!-mondtam.
-Semmj baj...majd, ha végeztetek, akkor gyere a Mardekárosokhoz!-mondta Draco, majd elment.
-Szóval...estleg tudsz valamit Nevillről?!-méregetett Harry.
Én csak szótlanul álltam a megrémült fiúra nézve.
-Rám nézz, ha hozzád beszélek!-kiabált velem Harry.
-Hagyjatok már!-szóltam rájuk.
-Malfoy rossz hatással van rád!-mondta Hermione.
-Csak meg akarunk védeni!-mondta Giny.
-Magam is el tudom dönteni, hogy mi a jó nekem és mi a rossz!-mondtam.
-Aha...és, ezért kínoztad meg Neville-t!-mondta Harry.
-Nem...én...-sírni kezdtem.
-Én nem akartam...de muszály...-sírtam.
Hermione oda jött hozzám megölelni.
-Miért lenne muszály?-kérdezte higgadtan az ölelő lány.
-Mert, ha nem tettem volna meg, akkor Draco meghal...-mondtam.
-Mily veszteség lenne az...-mondta Fred és George.
-Ti ezt nem értitek...-mondtam szipogva.
-Akkor magyarázd el!-mondta Harry.
-Voldemort tudta, hogy fontos vagyok Draconak, ezért azt a feladatot adta neki, hogy végezzen velem, de Draco nem tudta ezt megtenni...és, ha nem teszi meg, akkor ő hal meg, de volt egy lehetőség...-mondtam.
-Milyenlehetőség?!-kérdezte Ron.
-Ha én is halálfaló leszek...-mondtam megrémülve.
-Micsoda?!?!-idegeskedett mindenki egyszerre.
-Bellatrix adta nekem a feladatot, nekem pedig meg kellett csinálnom...csak így menthetem meg Dracot...-magyaráztam.
-De te nem lehetsz halálfaló! Megölte a szüleinket!!-idegeskedett a bátyám.
-Nem mondod! Tudok róla! De nem tehetek mást!-sírtam újra.
-Neville kérlek ne haragudj...én nem tettem volna meg magamtól, de tényleg!-odamentem a fiúhoz és megöleltem.
-Nem tudom mit mondjak...nem haragszom csak nem volt kellemes...-mondta.
-Fred, George! Imádlak titeket fiúk! Kérlek ne haragudjatok rám, hogy ilyen voltam...én tényleg csak egy bunkó lány vagyok...-sírtam.
-Naa gyere idee!-mondták a fiúk, majd megöleltek.
-Nem haragszunk, de kárpótolni kell minket! Segítened kell a következő csínyünkben!-mondták mosolyogva.
-Oké, oké...-mondtam könnyes szemekkel, de mosolyogva.
-Hermione...sajnálom, hogy elhanyagoltalak...nem érdemellek meg!-mondtam.
-Szeretlek, de néha olyan butus vagy!-nevetett a lány.
-Harry...tudom, hogy nem értesz meg, de nem is kell...tudom mit csinálok!-mondtam magabiztosan.
Harry csam megforgatta a szemét, majd megölelt.
-Ha bármi bajod lesz én...-mondta.
-Most megyek, de majd beszélünk! Sziasztok!-elköszöntem, majd a Mardekár klubbhelyisége felé vettem az irányt.