Ellenség vagy Szerető...

18 fejezet: Megtettem!

-Neville-t?! Miért pont őt?! Nem lehetne valaki mást?-kérleltem.
-Nem! Neville Longbottomot!-kiabálta Bellatrix.
-De miért őt?-kérdeztem.
-Mert én azt mondtam!-mondta.
Bólintottam egyet, majd megfogtam Draco kezét és visszamentünk a Roxfortba.
-Draco! Én nem szeretném bántani Neville-t! Nagyon kedves fiú!-aggodalmaskodtam.
-Neville egy szerencsétlen és béna fiú!-közölte Draco.
-Ne mondj ilyet! Jó igaz kicsot sete-suta, de attól még nagyon aranyos!-mondtam.
-Ó tehát szereted!-mondta féltékenyen.
-Igen, de csak, mint egy barátot!-mondtam kihangsúlyozva a barát szót.
-Én téged szeretlek és nálad aranyosabb nincs!-mondtam, majd megpusziltam Draco homlokát.
A fiú elmosolyodott.
-Mi lenne, ha azt mondanánk, hogymegcsináltam, de közben nem?-sunyiskodtam.
-Nem lehet...én is próbáltam már, de felesleges! Rájönnek!-mondta Draco.
-Viszont akkor arra kérlek, hogy maradj itt! Szeretném ezt egyedül elintézni!-mondtam, majd elmentem megkeresni Neville-t.
A folyosón megláttam Fredet.
-Fred! Nem láttad Neville-t?-kérdeztem.
-Nem, miért?-kíváncsiskodott.
-Nem érek rá! Amúgy meg hol hagytad Georgot?-kérdeztem.
-Nem érek rá!-mondta sértődötten, majd elsétált.
Majd később bocsánatot kérek-gondoltam magamban.
-George!-kiáltottam.
-Szia Lily!-köszönt.
-Nem láttad Nevillet? Fontos!-kérdeztem tőle is.
-Bocsi, de nem. Mi olyan fontos?-kíváncsiskodott ő is.
-Bocs, de nem igazán érek most erre rá! Mi van köztetek Freddel?-kérdeztem meg őt is.
-Nem úgy volt, hogy nem érsz rá?-mondta kissé sértődve.
-Ahj!-mérgelődtem, majd tovább siettem.
Egy kis keresgélés után megtaláltam a fiút, akit kerestem.
-Neville! Ráérsz egy percre?
-Öm...-dadogott.
Nem vártam meg amíg válaszol, hanem a csuklójánál fogva elhúztam a szobámba.
-Neville! Nagyon szépen kérlek, hogy ne haragudj meg rám! Majd valamikor elmondok mindent, de most még nem lehet, ezért kérlek, hogy ne utálj meg ezért!-mondtam.
-M...mivan???-értetlenkedett.
-Crucio!-mondtam.
A fiú felkiáltott, majd összerogyott.
Egy pillanatig meredten álltam Neville felett, majd könnyezni kezdtem.
-Sajnálom!-mondtam könnyezve, majd kifutottam a szobából vissza Dracohoz.
Draco ott várt kint, ahogyan kértem.
Egyenesen odafutottam hozzá és hosszasan átöleltem, miközben kisírtam magam.
-Draco...én nem vagyok ilyen...-mondtam halkan sírva.
-Mostmár semmi baj...itt vagyok babám!-suttogta, majd simogatni kezdett.
Megfogtam a Draco kezét és visszahopponáltunk Bellatrixhoz.
-Kész!-mondtam piros szemekkel.
-Had lássam a pálcád!-mondta.
Odanyújtottam a nőnek a pálcám, megnézte, majd visszaadta.
-Ügyes kislány!-majd rám vigyorgott, aztán Dracora.
-Hol vannak a szüleim Bellatrix?-kérdezte Draco.
-Ott vannak a konyhában!-válaszolta.
Draco összekulcsolta az ujjait az enyéimmel, majd a konyha felé sétáltunk.
-Draco! Mi van, ha nem engedik, majd, hogy járjunk?! Mi lesz, ha utálni fognak csak azért, mert Potter vagyok?!-idegeskedtem.
-Nem kell emiatt félned! Amúgy is...mióta érdekel engem, hogy mit mondanak a szüleim?!-mosolygott rám a fiú.
-Anya, apa! Ő itt Lily! Lily ők itt a szüleim: Narcissa és Luciusz Malfoy...-mutatott be Draco.
-Örülök, hogy megismerhetlek Lily! Draco sokat mesélt rólad és arról, hogy mennyire fontos vagy neki!-mondta Narcissa.
-Anyaaa!-mondta idegesen Draco.
Elmosolyodtam.
-Én is örülök, hogy megismerhetem magukat! Nagyon csinosnak tetszik lenni Miss Narcissa!-dicsértem.
-Mr. Malfoy...-köszöntem.
-Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen!-mosolygott Narcissa.
-Tehát Potter huga! Remélem nem olyan, mint a bátyja!-méregetett Luciusz.
-Ezt, hogy érti?-kérdeztem.
-Öntelt, nagyképű és hírnévcsábász!-sorolta Draco apja.
-A bátyámat egyik szó sem jellemzi! A legkevésbé sem élvezi a hírnevet! Nem ő tehet arról, ami annó történt velünk! Az öntelt és nagyképű szó eléggé erős rá nézve, mivel, ahogy észre vettem a maga fia ilyen első benyomásra, nem pedig a bátyám! Persze erről nem Draco tehet, így nem kell sértésnek venni uram! Nem ártana kicsit bővíteni a szókincsét!-mondtam kioktatóan.
-Á! Tehát azt állítja, hogy tévedek?!-nézett rám szúrós szemekkel Luciusz.
-Sajnálom, de igen!-mondtam.
-Merész! Már értem, hogy mit látott meg benned Draco...-mondta, majd villantott egy félmosolyt.
Draco csak figyelte az eseményeket, majd amikor meghallotta a nevét megszólalt.
-Most már ismeritek! Már ő is halálfaló!-mondta büszkén Draco.
-Halálfaló?-nevetett fel Luciusz.
-Igen! Elvégezte a feladatot, amit Bellatrix adott neki!-mondta Draco.
-Ó! És mit kellet tenned?-kérdezte Narcissa.
-Megkínozni Neville-t...-mondtam megszeppenve.
A szülők összenéztek.
-Nagyon örültem a találkozásnak!-mondtam.
-Úgy szintén!-válaszolta Narcissa mosolyogva.
Draco apja csak rám nézett és bólintott egyet.
Megfogtam a fiú kezét, majd kisétáltunk a házból.