Ellenség vagy Szerető...

33 fejezet: Egy kis játék!

-Engedj el!-nyávogott Draco, mivel a fülénél fogva ráncigáltam el Hermionéhez.
-Mindenki azt hiszi, hogy gyenge vagyok és legyőz egy lány!-nyávogott tovább.
-Hát...igen legyőzlek!-mondtam, majd bekopogtattam Hermionéhez.
-Mit akartok?-kérdezte a lány.
-Bocsánatot szeretnék kérni...nem voltam jó barátnő mostanában. Kérlek bocsáss meg nekem...te egy csodálatos lány vagy Hermi és én helytelenül viselkedtem veled...sajnálom!-kértem bocsánatot.
-De puhány vagy szivem!-nevetett ki Draco.
Vetettem felé egy gyilkos pillantást, majd befogta.
-Nem haragszom csak hiányollak...-mondta Hermione, majd megölelt.
-Ést te mit akarsz tőlem?!-nézett a lány Dracora.
-Személy szerint semmit...-mondta.
-Draco!-mordultam rá.
-Bocs Granger!-nyögte ki nehezen Draco.
-Ennyi?-nézett meglepődve Hermione.
-Tőlem több nem telik!-mondta a szőke fiú, majd elment.
-Ez is csoda!-nevetett Hermione.
-Most mennem kell, de szeretlek és később tali!-mondtam, majd megöleltem.
-Én is!-válaszolta a lány.
Draco után mentem.
-Lehettél volna kedvesebb is!-mondtam a fiúnak.
-Mint mondtam tőlem több nem telik...-morogta.
-Ahj olyan makacs vagy!-sóhajtottam.
-Igen, tudom!-mosolygott, majd megpuszilt.
-Draco Lucius Malfoy...már a nevedről virít, hogy nem vagy te átlagos fiú! Te nem vagy érzékeny, nyálas, sokat mosolygó sem pedig megértő! Furcsa szerzet vagy...olyan tipikus filmbe illő szívdöglesztő, csajozós rosszfiú...és pont nekem jutottál!-nevettem.
-Mi a gond?-nézett a fiú.
-Semmi szivem, semmi...-mosolyogtam majd odabújtam hozzá.
-Be kell valljam te sem vagy épp olyan csaj, mint a többi! Nem adod magad könnyen, irányítani akarsz, nem hulluttál az ölembe, nem nyalod a talpam és van saját akaraterőd! Ez az ami megfogott! Végre valaki aki irányítani akar és kemény!-nézett rám elégedett mosollyal a szőke.
-Aha...és mivan Parkinsonnal? Vele sokáig voltál együtt, pedig nálad szinte minden csak egy hétig tart, de vele 2 évig voltál! Mégis miért szakítottál vele?-kérdeztem.
-Tudod nem minden az aminek látszik...Pansy nagyon jó barátom volt amíg nem néztünk egymásra máshogyan...amikor együtt voltunk egyszerűen minden nap őrületes volt, viszont unalmas és ugyanolyan...és, megsúgom neked: soha nem nyújtott igazi élményt! Persze, ha tudod, hogy értem.-kacsingatott.
-Akkor velem is unalmas az életed, ezért engem is dobni fogsz?-aggódtam.
-Téged, ha az életem múlna rajta se hagynálak el! Nekem te mindennél fontosabb vagy babám! Szerinted hány lányt mutattam be eddig a szüleimnek? Egyedül Pansyt és téged, viszont te teljesen más vagy! Megőrülök érted! Nem te, hanem én hullok az öledbe!-mondta.
-Jól tolod! A végén el is hiszem!-nevettem.
-Komolyan beszélek! Igaz nőcsábász volnék, viszont hazudni nem hazudok!-jelentette ki.
-Hiszek neked csak kérlek tartsd magad távol Parkinsontól és nem esik bántódása!-mondtam határozottan.
-Értettem!-nevetett fel Draco.
-Most vágyom egy kis izgalomra!-mosolyogtam.
-Hogy érted?-nézett rám sunyin a fiú.
-Felelsz vagy Felelsz?-kérdeztem.
-Hívom a többieket!-kacsintott Draco, majd elfutott pár haverjáért.
-Hozom Harryéket!-mondtam, majd én is elindultam.
15 oercen belül sikerült is összehívni pár embert Draco szobájába.
-Ismertetem a szabályokat! Kicsit nehezítünk! Jobbra mellettünk láthattok egy gömböt, ami pirosan fog villogni, ha valaki hazudik! Nem ajánlom a füllentést!-mondtam, majd mikor mindenki bólintott visszamentem a helyemre.
-Malfoy! Hány csajjal smároltál eddig?-kérdezte mosolyogva Fred.
-Rengeteggel! Meg se tudnám számolni! A Mardekár összes csaján végigmentem már, viszont egyiket se szerettem igazán! Egyetlen fontos személy van számomra és meglepő módon Griffendéles!-mondta Draco.
Rohadtul jól esett amiket mondott főleg, hogy a gömb nem villogott.
-Potter! Voltál vala szerelmes Grangerbe?-tette fel a kérdést Pansy.
-Régen éreztem iránta valamit, de az már elmúlt!-mondta Harry.
-Oliver! Van-e olyan lány aki tetszik neked?-kérdezte Hermione.
-Van...-mondta elpirulva.
-Ron! Igaz, hogy együtt vagy Hermivel?-kérdeztem.
-Igaz!-mosolygott.
-Lily! Lefeküdtél Dracoval?-kérdezte Pansy.
Egy ideig csak csendben néztem magam elé, majd teljesen ledermedtem.
-Nem mintha lenne bármi közöd ehhez Pansy!-védett meg Draco.
-Én csak feltettem egy kérdést, amire válaszolnia kéne!-mondta a lány, majd gyilkos pillantást vetett felém.
-Le! És nem bántam meg! Még valami?-mondtam határozottan.
Mindenki dermedten és furcsán nézett rám.
-Pansy! Szereted még Dracot?-kérdeztem.
-Dehogy!-mondta.
A gömb villogott.
-Lebuktál Parkinson! Megszívtad, mivel Draco Malfoy az enyém! Sajnálom, hogy le kell lombozzalak, de Draco nem szeret! Törődj bele kicsim...-mondtam gonoszan.
A lány szótlanul ült.
-Blaise! Kivel smároltál utoljára?-kérdezte egy mardekáros.
-Nem tudom...
Villogás következett.
-Ne kamuzz!-mondta Draco.
-Egy nagyon aranyos lánnyal.
-Konkrétan Blaise!-vágott közbe Pansy.
-Tudjátok nem meri elmomdani, de nemrég szakíttottal a lánnyal és fájdalmas sebeket tép fel, szóval legyen bennetek annyi megértés, hogy ezt a témát nem feszegetitek!-mondtam.
-Igaza van!-mondta Draco.
-Köszönöm...-súgta a fülembe Blaise.
-Ez kettőnk ügye, nem csak te szívnál...-súgtam vissza.
-Lily! Gyere ide cicám!-mondta Draco, majd az ölébe ültetett.
-Enyém vagy nem másé!-mondta a szőke.
-Alap dolog szöszi!-mondtam, majd megcsókoltam.