Már én sem tudom, hogy kinek a kérésére készült ez a rész... dee aki kérte a Kirishima x readert az biztos magára ismer, úgyhogy remélem elnyerte a tetszésed ez az oneshot <33
Nyár közepe volt ezen a napom, a hátam szinte égett a nap sugarainak melegétől. Éppen Dzsenit sétáltattam, a 3 éves cane corso kutyámat. Az erdőben sétálgattunk, Dzseni el volt engedve, hisz erre a madár se jár... nos a mai nap kivétel volt. Egy vörös hajú fiú ugrott hirtelen elő a bokorból a semmiből, Dzseni azonnal kapcsolt és a fiú karjára harapott.
-Ohh sajnálom.
Hívtam vissza magam mellé a kutyát mire az ide is jött.
-Áhh semmi baj, a képességem megmentett.
Mondta mosolyogva a vörös, úgy hogy megvillantak cápa fogai.
-Viszont tudnál segíteni? Eltévedtem, és már egy ideje ebben az erdőben bolyongok.
Nézett rám kérlelő, boci szemekkel.
-Nos gyere velem, én úgyis haza tartottam épp.
Mosolyogtam vissza.
-Milyen illetlen vagyok, be se mutatkoztam..... Én Kirishima Eijirou vagyok. És a hölgyet hogy hívhatom?
-(Név) vagyok, (Teljes Név).
Mondtam magabiztosan, majd elindultunk hazafele. Egy ideig még sétáltunk, viszonylag messze volt a falum az erdőtől, még szerencse hogy Kirishima nem feltétlen volt rossz társaság, hisz nagyon sokat mesélt magáról.
-Nem ismerős ez a hely!
Esett kétségbe a fiú.
-Nyugi, már késő van... Majd holnap elmegyünk a helyi kávézóba és megbeszéljük, hogy mi lesz.
Bíztattam őt, mire el is tűnt az a kétségbe esett arca.
-Rendben! Köszönöm.
Hamar oda értünk a házamhoz, kinyitottam az ajtót majd ledobtam magamról a cipőm és befeküdtem a nappaliba, bekapcsoltam a TV-t és elindítottam a Netflixet.
-Hallod Kiri, csinálsz nekem popcornt? A konyhában van, az ajtó melletti felső szekrénybe.
-Alig tettem be a lábam a házba, de máris csicskáztatsz.
Nevette el magát, de azért hozott popcornt. Leült mellém a kanapéra, és felhuppant Dzseni is. Elindítottam a The End Of The f*** Word-öt.
Time Skip: Másnap reggel.
-Jó reggelt!
Keltett fel egy mély, de mégis barátságos hang.
-Neked is Kiri.
Elmentem letusolni, megfésülködni és átöltözni. Kész is vagyok.
-Nos indulhatunk a kávézóba?
Kirishima bólintott, úgyhogy elindultunk.. viszont most Dzseni nélkül, aki néhány nyüszítéssel próbálta elvetetni az ötletet.
-Majd később elmegyünk sétálni.
Mondtam, és megsimiztem a fejét majd becsuktam az ajtót és elindultunk a kávézóba.
-Aranyosan aludtál.
Nevetett a vöri.
-Héé, nem ér kinevetni!
Hamar oda értünk a kávézóhoz. Helyet foglaltunk és ki is szolgáltak minket.
-Itt is lenne a két darab limonádé!
Tette le az asztalra a limonádékat Hyun, mivel ez egy kis falu és gyakran járok ide kb mindenkit ismerek. Van egy másik felszolgáló is, ő nemrég kapott itt munkát, hogy is mondjam... csetlik botlik állandóan, de szerencséjére Hyun mindig kimenti őt mindenből.
-Köszönjük.
Elővettem a telefonomat és megmutattam neki minden környékbeli települést, hátha az egyiket felismeri és haza tud jutni.
-Nézd, találtam is neked buszt! 10 perc múlva indul.
Mutattam oda a kijelzőt.
-Rendben, köszönöm szépen a segítséged! Ha akkor nem találkozunk, valószínűleg még mindig az erdőben lennék.
Elindultunk a buszmegállóba és lassan könnyes búcsút kellett vegyek a bolond vöröstől.
-Ugye meglátogatsz még?
Kérdeztem boci szemekkel tőle.
-Persze, és akkor jobban megismerhetjük majd egymást!
És ekkor megérkezett a várva várt busz.
-Vigyázz magadra.
Mondta és gyors nyomott egy puszit a számra.
-T.te is!