-Szóóval [Név]-chan. Mi már ovis korunk óta barátok vagyunk ugyeee?
Kérdezte Denki legjobb bárátjától [Névtől] izgatottan mégis félve.
-Igen, szóval mondod már?!
Sózta föl mégjobban a lányt az ahogy a fiú húzza az időt.
-Bármit elmondhatok neled ugye?
A lány hevesen bólogatott, majd Denki erőt vett magán és elmonta [Név]nek amit oly régóta elakart már.
-Szóval eggyütt vagyok Shinsouval.
Erre pár másodpercre leblokkolt [Név] majd mosolyra húzta a szályát.
-Sok boldogságot nektek!
És átölelte a fiút.
-Itt várj!
Majd elhúzta a csíkot Pikhacu, de csak egy pár percre mert aztán megérkezett a lila hajú batátjával.
-Van még valami amit el szeretnénk mondani, de azt már ne a suliba. 6kor találkozzunk a parkba.
Majd megszólalt a csengő, ami megszakította a beszélgetéseteket. Sok-sok unalmas órát kellett végig ülj mire vissza engedtek a koleszotokba. Hamar eltelt az idő és elindultál a park irányába. A 2 fiú már várt téged, a kis patak melletti fűben csücsültek.
-Miért hívtatok?
Kérdezte mosolyogva a lány, egy kedves nézés közepette.
-Szóval lehet hogy ez így neked gyors, de mind a kettőnknek tetszel.
Szólalt meg Sinsou.
-És gondoltuk kipróbálhatnánk hármasba.
Fejezte be a mondatot Denki.
-Hát figyeljetek, ha... Ti benne vagytok akkor én se vagyok ellenére.
Mondta a lány paradicsom vörös fejjel. És mindhárman egy szoros ölelésbe borultak.