Nah konichiwa! Ezt a részt unalomból írom. Remélem nem lett olyan rosz. [Megj:.Nem épp a kedvenc karakterem Todoroki]
Egy igen furcsa fiú mellett ültem az osztályban, sose szólalt meg nevetni se láttam és csak annyit tudok róla hogy Todoroki Shoto a neve. Mire észbe kaptam a ceruzám a földre esett, mire lehajoltam érte hült helyét találtam. Felemeltem a fejem és egyenesen Todorokira néztem, aki szintén velem szemezett.
-Ez a tiéd, igaz?
Mondta fapofával és teljesen egyhangúan.
-I-igen.
És kivettem a kezéből az említett kis tárgyat.
-Látom rajtad hogy furcsának tartasz.
Fordult előre és írni kezte amit Aizawa-sensei is írt a táblára.
-Nem! Cs-csak meglepődtem hogy hozzám szóltál. Ez minden.
Fordultam én is előre.
-Lenne kedved eljönni velem valahovan [Név]? Szép és talpra esett lánynak tartalak.
Mi!? Tuti álmodok. Az igazi Todoroki eddig észre se vette hogy létezem! De őszintén, nem egyszer esett meg hogy én is megfeledkeztem róla...
-[Név]?
Nézett rám felemás szemeivel aggodóan.
-De természetesen elmegyek.
Fordultam el hogy ne lássa a full vörös arcom. De megfogta lányan és vissza fordította.
-Aranyos amikor zavarba jössz.
Mondta szintén egyhangúan. Kicsengettek de mi még mindig nem mozdultunk. Ám Kaminari elmnet a székem mellett és a lábával meglögte azt hogy pont Shotora essek. Szúrósan néztem az éppenséggel ajtón kilépő fiúra, aki csak mosolyogva egy like jelet mutatott. A felemásra tekintettem aki full vörös arcal tartott meg engem.