1 hete hogy kadét vagyok, mit ne mondjak nem könnyű feladatokat kapunk. Indultam az ebédlőbe de amint befordultam neki mentem valakinek.
-Bocsi Jean!
Hajoltam meg elötte azonban vissza húzott.
-Én bocsi! Kiengesztelésül ehetek veled?
Bólogattam majd, elvettem az adagom és leültem egy asztalhoz. Sokáig beszélgethettem a fiúval mivel mi voltunk az utolsók akik ki mentek.
-Ritsuka, elkisérjelek?
-Nem kell megtalálom egyedül is a faházam.
Megrántotta a vállát majd eltünt a sok viskó között. Elindultam a sötétbe amikor is valaki megszólított.
-Egy elveszett kislány a sötétben, egyedül.
Lépett elő egy számomra teljesen ismeretlen kadét fiú.
-Na de mostmár nem leszel egyedül.
Majd oda jött hozzám és meg akart volna csókólni de lefogtam. Az ilyedségtől a könnyeim is elkeztem folyni.
-Hé, te ott! Engedd el a barátnőm!!
Jött oda Jean mire a másik elfutott.
-Jól vagy?
Kérdezte majd megölelt, az arcom pedig a vállába fúrtam.
-Jólvan semmi baj!
Majd elkezte simogatni a hátam mire megnyugodtam. Hátrébb léptem Jeantől majd azonnal ajkaira tapadtam és a fiú annyira meglepődött hogy majdnem hátra esett, de aztán felfogta hogy mi történik és vissza csókólt. Elváltunk egymástól én pedig beletúrtam a szőkés hajába.