A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

8.fejezet: Dumagép

-Távolsággal. Meg azzal, hogy békén hagysz. Kezdesz idegesíteni.-mondtam és köszbe olyan szemekkel néztem rá amikkel ölni lehetne.
-Igenis főnök.-hagyta rám.-De ugye azért szóba állsz velem?-nézett rám boci szemekkel én meg nem tudtam tovább haragudni rá.
-Talán-nézem továbbra is a gyönyörű szürke szemeibe. Miről beszélek? Nem lehetek szerelemes belé. Haragszok rá. Miatta vagyok itt. Ekkor váratlan dolog történt. Malfoy kikelt az ágyból es leült mellém. Én a padlót kezdtem nézni. Megfogta az államat majd maga felé fordította az arcomat. Bele a tekintetemet az övébe. Még körübelül 5 percig lehettünk így mikor megtörtem a csendet.
-Mit szeretnél?-tettem fel a kérdést.
-Figyelj. Nemtudom, hogy mi törtenik velem. Lehet hogy mondták, hogy ez csak egy Malfoy. Ne legyél jóba vele. Önfejű és mindent magának akar. Legtöbb emberrel tényleg így viselkedek. De nem tehetek róla belém van nevelve.-hajtotta le a fejét. Megfogtam az arcát és visszafordítottam magam felé. Megláttam, hogy egy könnycsepp gördül ki a szeméből. Letöröltem az ujjammal.
-Én elfogadlak olyannak amilyen vagy. Nem számít mit modnanak mások.-hirtelen jó szorosan megölelt.-Draco ez fáj!
-Bocsi.-engedett el-De most komolyan próbálj meg egy napig a bőrömbe bujni. Biztos, hogy nem bírnád ki.
-Hát ha egy karcolástól a haldoklót kellene játszanom azt tényleg nem bírnám.
-Kac, kac. Nagyon vicces vagy. Minden hülye lotyó szerelmes belém. De mind közül Pansy és Astória a legrosszabb. Aztán ott van Crack és Monstró. Azt hiszik csak csatlósként kellenek. Pedig nem erről van szó. Az egyetlen ember téged kivéve akit még barátomnak tudhatok az Blaise.
-Ilyen ha azzal hencegsz, hogy ki az apád és megvesztegetsz mindenkit. Nem sértésből de a quidditch csapatba se kerültél volna be ha az apád nem vesz seprűket a csapatnak. És még a cikeszt is Potter kapta el.
-Jah. Nem volt valami kellemes mikor meccs után Flint ordibált velem. Pedig csak egy kicsin múlt, hogy elkapjam-nem tudta befejezni a mondandóját mert berontott Astoria.
-Jajj, Draco hála istennek, hogy jól vagy.-ugrott a szőke nyakába de az eltolta magától.-Most mi a bajod Édesem.
-Az hogy hagyd békén. Nem bírja a képedet.-szóltam közbe.
-Most úgy beszélsz mintha a tiedet birná.-ripakodott rám.
-Mert talán őt bírom is. Ellentétben veled. Te nyomulós ribanc.-vágta a fejéhez Malfoy. Astoria tombolt a dühtől. Egyszer még gyilkos pillantást vetett felém amit viszonoztam is, majd elviharzott.-Végre. Na hol tartottunk?
-Ott hogy csak egy kicsin múlt, hogy elkapd a cikeszt.-világosítottam fel.
-Oh igen. Már pont meghallottam a szarnyak csapkodását a fülem mellett mikor Potter megindult felém. Körbenéztem, hogy merre lehet a cikesz mármint melyik oldalamon és pont a rossz oldalamra néztem. Potter meg elkapta a cikeszt.-szorította ökölbe a kezeit.
-Ha fájna a kezed nem szorítanád ilyen erősen az öklödet.-mint mindig ezt is én juttattam eszébe.
-Áú.-színjáték csillagos ötös.

Nem sokáig tudunk beszelgetni mert kinyílt az ajtó és két vörös lépett be.
-Sophie! Nem hittük volna, hogy első nap-mondta George.
-első óráján már a gyengélkedőn kötsz ki súlyos sérülésekkel.-fejezte be Fred. Malfoy megforgatta a szemét, felállt mellőlem és leült a saját agyára.
-Hát igen. Tudjátok milyen szerencsétlen vagyok.
-Reméljük hamar kiengednek. Nem lesz segítségünk. Pedig annyi mindent kitaláltunk már.-mondták szinkronban.
-Kifelé! Nem engedélyeztem látogatást. A betegeknek pihenni kell. Önöknek meg mindjárt kezdődik a következő óra-rivallt rájuk Madam Pomfrey.
-Ami azt illeti-kezdték.
-Nem érdekel. Esetleg holnap benézhetnek. Most sipirc mert szólok a házvezetőjüknek.
-Akkor holnap jövünk Sophia.-köszöntek el szinkronban. Madam Pomfrey pedig becsukta mögöttük az ajtót.