A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

12.fejezet: Szokásos nap

Elkészültünk. Megfogtam a kezét. Megkönnyebbülten nézett rám majd elindultunk reggelizni. Mivel mostmár több diák volt a folyosón próbált nem megijedni és a nyakamba ugrani ami sikerült is. Bár mindenki megbámult minket ügyet sem vetettünk rájuk.

Beérve a nyagterembe szintén minden szem ránk szegeződött. Mostmár kezdett idegesíteni így mindenki felé gyilkos pillantásokat vetettem. Sikeres volt a hadművelet mert mindenki egyszerre elfordult. Két embert kivéve. Természetesen az két ember nem volt más mint Pansy és Astória akik féltekenyen néztek ránk. De mikor Draco fordult oda és gyilkolta őket a szemével egyből elfordultak. Leültem az asztalhoz Draco meg szorosan mellém.
-Kicsit arrébb mehetnél. Azt fogják hinni, hogy együtt vagyunk.-suttogtam oda neki.
-Had higgyék.-kicsit odebb ment majd elkezdte enni a zabkásáját.

Befejeztem a reggelim, a szőke még evett. Megvártam amíg befejezi majd felálltam az asztal mellől és elindultam az átváltoztatástan terem felé. Draco gyorsan utánam szaladt és megfogta a kezem. Igy mentünk atváltoztatástanra.

Az óra mint mindig jegyzeteléssel telt. Én jegyzeteltem csak szokasosan mert a szőkének "fájt a keze". Nagyon untam ezeket az órákat. Semmi gyakorlat csak jegyzetelünk. Óra végére most sem éreztem a karom. Azt se éreztem, hogy mikor kimentem a teremből Draco mefogja. Ezért nagyon megijedtem mikor ott termett mellettem.

Indulás mágiatörténetre. Legalább tudok még egy órát aludni. Binns óráin ki az aki nem alszik? Ja tudom. Granger. Mindig jegyzetel. Nem is értem, hogy tud odafigyelni anélkül, hogy  nem alszik el.
Szokasos volt az óra menete. Én aludtam óra végén meg Draco felkeltett.
-Te nem aludtál?-kérdeztem álmosan.
-Nem. Tudod kell valaki aki felkelt óra végén nehogy itt maradj. Meg éjjel nem aludtál miattam most se akartalak felkelteni. Meg nem akarom, hogy kitudódjon.-Binns zavart meg.
-Ne feledjék. Következő órán számonkérés.-azzal kilebegett a teremből.
-Ezt nem hiszem el. Első mágiatörtenet órám és második órán máris számonkérés én meg nem jegyzeteltem semmit.-háborodtam fel amikor a kezembe adta a füzetét.
-Lemasolhatod.-elvettem a füzetet és belenéztem. Három oldal tele volt írva csak a mai anyaggal.
-Várjunk!-kaptam fel a fejem.
-Mi az?
-Nem úgy volt, hogy fáj a kezed?
-De fáj. Csak azért irtam le, hogy ne a sárvérűtől kelljen elkéred mert óra közben már említette a számonkérést.
-Köszi. Mi a kövi óra?
-Dupla bájitaltan.-indultunk ki a teremből szokásosan kézen fogva.

Na ki ilyesztett rá Dracora? Még szerencse, hogy akkor nem volt már senki a folyosón.
-JÖN A ZORDÓ!-jött egy kiáltas ami hatalmas zaj kísért.
Nem is kell mondanom. Draco a nyakamba ugrott és megjelent Hóborc.
-HÓBORC! Ez nagyon rossz vicc.-mondtam még mindig a nyakamba a szőke.
-Tudom. De annyira vicces ahogy megijedsz-vihorászott. Közben lefejtettem a szőkét a nyakamból.
-Menjünk-húztam az alaksorba magam után.

Bájitaltanon az Amirtentia volt a téma.
-Ki tudja az Amortentia jellemzőit? -kerdezte apa. A kezem egyszerre fennt volt. De nem csak az enyém. Szokás szerint Grangeré is. Természetesen engem szolított fel.
-Erős szerelmi báital. Nagyon nehéz elkészíteni. A különlegessége az, hogy mindenki azt az illatot érzi benne amihez a legjobban vonzódik.
-Így van. 5 pont a mardekárnak. Most mindenki asztalára leteszek egy kis üstel és leírják, hogy mit éreznek benne. A második óra végéig jegyzeteljenek a tankönyv 73.-oldaláról. Például, hogy mik a hozzávalóji. Jó munkát kívánok.-azzal mindenki asztalára varázsolt egy ki üstöt. Körbement és öntött bele Amortentiát.
-Írnád az enyémet is. Az előző óra utan tényleg nagyon fáj a kezem-nézett a szokásos boci szemeivel mert tudja, hogy arra nem mondok nemet.
-Na jo. Mondjad mit érzel.
-Zöldalmát. Rózsát és fahéjat.-na ez érdekes. -Te mit érzel?-kérdezte.
-Erős kölnit, a fenyő illatát és zöldlamát.-ahogy ezt kimondtam elmosolyodott. Fogalmam sem volt miért. Nem törődtem vele inkább irtam a jellemzést. Vagyis jellemzéseket. A harmadik óra végén leadtunk apának és indultunk gyógynövénytanra.

Valami furcsa növény volt. Nem emlekszem a nevére. Valmi gyökér volt. Ami szereri a nedves sötét helyeket. És menekül a feny elől. Az ördöghurok. Hála istennek feladott egy két tekercses házidolgozatot az ördöghurok jellemrőiről. Szép. Csak úgy repdestem az örömtől amikor ezt kijelentette. Körmölhetek megint duplán.

Az ebéd szokásosan tellt utána induktunk a könyvtába leckét írni. Szokásosan körmöltem a szőke meg szorosan mellettem ült és engem figyelt.

-Sophia!-Mondta két hang a hátam mögül.
-Ki vele. Ki akar magának egy szép kis monoklit?-mondtam halál nyugottan és megfordultam. Ahogy megfordultam
-Aquamenti-káltották én meg csurom vizes lettem. Kaptam egy jó hideg zohanyt.
-Fussatok ha kedves az életetek. Kaptok 5 másodperc előnyt.
-Jajj de felünk-mondták szinkronban.
-Egy-kezdtem számolni ellentomondást nem tűrő hangon. Mire kiejtettem a szamon már rohantak is. Mikor végeztem a számolassal futottam volna utánuk de Draco megszorította a kezem és visszarantott.
-Komolyan itt akarsz hagyni?-nézett boci szemeivel. Erős voltam és ellenálltam.
-Nem leszel egyedül-mutattam a többi diákra.-ellátom a bajukat és jövök-nyomtam egy puszit az arcára ami láthaóan meglepte és futottam az ikrek után.
-Megvagytok!-kiáltottam. Kapták elő a pálcájukat de en gyorsabb voltam.-Capitulátus!-mindkét pálca a kezemben landolt.-Wingardium Leviosa!-fejjel lefelé a magasba emeltem őket mire jajjveszeklni kedtek.
-Tegyél le-kialtotta Fred.
-Nem csinalunk többet ilyet-ígérte George.
-Úgy legyen-mondtam és fejre ejtettem őket. Visszaadtam a pálcájukat és indultam vissza a könyvtába.

-Draco?-kerestem a szőkét.
-Na végre-ugrott a nyakamba-mi tartott ilyen sokáig?
-Draco 5 percre hagytalak itt-toltam el magamtól-5 percre.
-Lehet. De egy örökkévalóságnak tűnt.-ültünk vissza az asztalunkhoz. Én folytattam a házit, Draco meg azt, hogy engem néz.