A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

37.fejezet: Ezt nem mondod komolyan?

Mivel Draco csak meredt ki az ablakon elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Ezt egyből észrevette.
-Mit olvasol?
-Mit olvastam amikor először ültem itt?
-Nem tudom.
-Quidditch évszázadait.
-Ja tényleg. De most ne olvassál.
-Miért ne?
-Használjuk ki, hogy csak ketten vagyunk.-elvette a kezemből a könyvet és közelhúzott magához.
-Miért? Nálad nem lehetünk ketten?
-Ismered anyámékat.
-Ja tényleg.-nevettem.-De régen voltam már ott.
-Semmit nem valtozott.

Lassan megérkeztünk. Már Cissy várt minket a peronon.
-Sziasztok.-ölelte meg Dracot mad utána engem. Megfogta a kezünket és hoppanált a kúriába.

Lucius állt az ajtóba.
-Áh. Megérkeztetek.-sose volt valami kedves.
-Apám.
-Mr.Malfoy.
-Sophie. Hányszor megmondtam, hogy tegezz.
-Bocsi elfelejtettem.
-Akkor gyertek beljebb. Perselus jön valamikor?-invitált be Cissy.
-Emlitette, hogy karácsonykor benéz. Ahogy lesz ideje.

Dracoval fepmentünk a szobájába.
-Tényleg nem változott semmit.
-Nem hiszem, hogy fog.

Ugrunk egy napot az időben. Karácsony reggele van.
-Sophie.
-Még egy kicsit.
-Sophie.
-Draco.
-Akkoris felkelsz.
-Nem akarok.
-Nem érdelel.-felkapott a kezébe és lesétált velem a nappaliba.

-Boldog Karacsonyt.-hallottam meg Cissy hangját. Még nagyon kómás voltam.-Mi van Sophieval?-kérdezte kicsit ijedten.
-Semmi különös. Csak 2 perce keztem el keltegetni és nem akart felkelni. Ugyhogy lehoztam így.
-Dobd le a kanapéra.-szólt Lucius.
-Lucius!-szólt rá Cissy.
-Mivan? Attól biztos, hogy felkel.

Draco finoman lerakott és mellém ült.
-Ti ugyanolyanok vagytok.-
-Miért?-kezdtem felkelnj.
-Mert Draco is ilyen reggelente.-nevetett Cissy.
-Ja igen. Azt tudom.

Addig beszélgettünk amíg már teljesen felébrettem.
-Na de ajándékbontás.
Mindenki elkezdte a saját nevével feltűntetett csomagokat bontani.
-Sophie ezt nem mondod komolyan?-mutatta fel Draco az ajándékát amit tőlem kapott. Egy póló amin nincs üres hely csak a közös képeink. Azonnal felvette.-Ezt nem engedem ellopni.-nevetett.

Egy kis doboz került a kezembe. "Életem szerelmének" címzés volt rajta így rögtön tudtam, hogy kitől kapom. Levettem a doboz tetejét. Egy ezüst nyalkán volt benne sötétzöld égkővel.
-Tetszik?
-Szóhoz sem jutok. Köszönöm.-adtam oda Draconak és eltürtem a hajam, hogy fel tudja tenni. Feltette. Gyönyörű volt. Biztos egy vagyonba került.

Később felmentünk ismét Draco szobájába.
-Miért veszel nekem ilyen drága ajandékot? Biztos egy vagyonba került.
-Az én pénzem. Én döntöm el mire költöm.
-De akkor is.
-Sophie.
-Igen?
-Ne csináld.
-Nem csinálok semmit.

Időugrás. Már a Roxfortban vagyunk.