A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

27.fejezet: Vita

Jól aludtam. Ma kivételesen én keltem előbb. Ahogy kinyitottam a szemem a tekintetem a mellkasomon felvő szöszire vándorolt. Olyan cuki. Hogy lehet ilyen cukin aludni? Elkezdtem az egyik kezemmel a hátát, a másikkal a haját símogatni. Már nem is tudom mióta símogattam amikor megszólalt.
-Jó reggelt Kicsim.
-Jó reggelt. Látod most én keltem előbb.
-Biztos azért mert én nagyon elfáradtam.
-Igen biztos.-megcsókoltam és szálltam volnak ki az ágyból de visszarántott.
-Hova sietsz? Maradj még itt velem.
-Draco.
-Légysziiii.
-Na jó. De szeretnék még valamit enni is majd.
-Fogunk reggelizni nyugi. Gyere.-ráfektetett a mellkasára.

Beszélgettünk egy jót.
-És?-kezdett bele.-Nincs kedved nálunk tölteni a karácsonyi szünetet?
-De igen van. Csak még meg kell beszélnem apával.

-Szerintem elkezdek készülődni.-próbáltam kibújni a szorításából.-Draco.
-Mondjad Kicsim.
-Így nem tudok készülődni!
-Ahj.-elengedett végül én pedig bementem a fürdőbe.

Elmentünk reggelizni az ikrekkel. Szokásosan hülyültek a fiúk én pedig Hermionével és Ronnal beszélgettem. Potter rám se tud nézni. Helyes. Jól teszi.

Órák után Dracoval a könyvtárvan voltunk és házit írtunk illetve tanultunk. Idő közben Hermione is csatlakozott. Éppen átváltoztatástan leckét írtam amikor valaki hátulról megfogja a vállam.
-Leülhetek?-kérdezte egy ismerős hang.
-Ced. Presze gyere.-négyszemélyes asztalnál ültünk. Én Draco mellett előttem pedig Hermione. Draco ahogy meglátta Cedricet elkezdte forgatni a szemét és fintorgott. Látszott rajta, hogy féltékeny. Ahogy leült Ced látványosan megfogta a kezem.-Ne legyél már ennyire féltékeny.-súgtam oda neki.
-Csak az enyém vagy.-szorította meg a kezem.
-Ahogy mondod.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Az ég szerelmére! Tanulnánk! Nem lehetne, hogy máshol romantikázzatok.-zavart meg Hermione.
-De igen. Persze bocsi.-mondtam és folytattam a házimat.

Hermione hamar készen lett így hamar távozott. Már csak hárman maradtunk. Ced sokszor pillantott rám, Draco tekintetét viszont mindig elkerülte. A szöszi egyre féltékenyebb lett.

Végül Ced is végzett.
-Hát én végeztem.-szólalt meg.-Megyek is. Majd holnap!-és azzal elviharzott. Dracora rajött a féltékenységtől egy hisztiroham.
-Holnap? Miért mi lesz holnap? Nem akarod velem is közölni?
-Mit tudom én.
-Csak tudod.
-Te totálisan féltékeny vagy.
-Nem vagyok féltékeny!
-Észre sem veszed.
-Talán. Mert nem akarom hagyni hogy más fiúk azt akarják kisajátítani ami kurvára csak az enyém.
-Azt hittem ezt már letisztáztuk.
-Mégis mit?
-Te egyre hülyebb leszel.
-Hülyebb leszek? Miért is ha szabad kérdeznem.
-Mert féltékeny vagy. És mások előtt csinálsz hülyét magadból. És képzeld az egész Roxfort tudja, hogy együtt vagyunk. Akkor meg miért kell nyíltan féltékenykedni mikor tudod, hogy csak a tied vagyok.-természetesen meg kellett sértődnie. Persze. Ez is neki álljon felljebb. Összepakolta gyorsan a cuccait és elhagyta a könyvtárat.-Csodás.-forgattam a szemem.

Este hat óra körül végeztem a tanulással és visszamentem a szobámba. Nem tudom miért de nem voltam éhes úgyhogy a vacsorát kihagytam.

Benyitottam Draco ott ült az ágyon. Maga elé meredt. Az egyik keze a háta mögött volt. Még arra sem kapta fel a fejét, hogy bejöttem.
-Szia.-próbáltam vele kommunikálni. De csak tovább bambult. Leraktam a cuccaim és beleültem az ölébe.-Minden rendben?-Símítottam meg az arcát amire végre rám nézett. Előhúzta a háta mögül a kezét ami csupa vér volt.-Akarom tudni?-erre csak némán megrázta a fejét. Gyorsan kerestem egy kötszert és elláttam a sebet.