A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

63.fejezet: Meghalt

Draco szemszöge
Már mióta csak várunk. Alig várom, hogy újbol magam mellett tudhassam Sophiet. Biztos vagyok benne, hogy ő nyer. Egy hatalmas villanásra lett mindenki figyelmes a kezdőponton. Elindult a zene. Ott feküdt Sophie. Rajta bőgött Potter és náluk volt a kupa. Azonnal szaladni kezdtem lefelé. Ahogy megláttam egy világ omlott össze bennem.
-Sophie! Kicsim. Mintörtént Potter?-odaértem és könnyek áradata kezett zudulni a szememből. Potter feltápászkodott.
-Annyira sajnálom.
-Mit sajnálsz?! Mit csináltál?!
-Vodlemort megölte.

Magamhoz húztam Sophie mozdulaltan, hideg testét es úgy szoritottam ahogy csak bírtam. Nem Sophie. Nem csinalhatod ezt velem. Nem hagyhatsz itt. Pottert elvitte magaval Mordon. Dumbledore a miniszter és pár tanár körnénk gyűlt.
-El kell vinni a holttested Dumbledore. Túl sokan látják.-szólt az igazgatonak a miniszter. Piton is letérdelt mellé. Ő is zokogni kezdett. Sose láttam még ilyennek. El alarták venni tőlem Sophiet de nem engedtem.

Miutan mindenki elhagyta a helyszínt csak én Sophie és Dumbledore maradrunk. Dumblesore letérdelt mellem.
-Fogyelj Draco. Van rá egy kis esély, hogy túlélheti. Csak nem most fog magahoz terni. A veleszületett animagusoknak vagy pár százalék eselyük rá, ha eltalálja őket egy halalos átok visszatérnek. Azomban ne éld bele magad túlságosan mert ez a pár százalék igen csak kevés. Ha egy héten belül nem tér magához meghalt. El kell egnedned, hogy fel lehessen vinni a gyengélkedőre.
-Had vigyem én igazgató úr.-szipogtam.
-Nem bánom. De siess.

Felvittem Sophiet a gyengélkedőre. Dumbledore mindent elmondott Madam Pomfreynak. Volt szabad időm azt mindig ott töltöttem. De nem csak én. Hatalmas támaszaim voltak az ikrek. Nagyon megzuhantam lekileg. Valamint Piton is ott töltötte a szabadidejét. Az egyetlen aki éjszaka is ott volt vele azonban én voltam.

Eltellt egy hét. Semmi valtozás. Sophie meghalt. Fel sem birtam fogni, hogy többszön nem hallom nevetni. Ne csókolhaton meg és nem idegesithetem azzal, hogy annyira féltem. Ami a legszomorúbb, hogy apám is a halálfalók között volt akik ott voltak azon a bizonyos estén. És nem csinált semmit. Pedig felismerte. Azt hittem legalább van benne ennyi. De ismételten csalódtam a saját apamban.

Dumbledore a nagyteremben gyülekezőt hívott össze. Fekete zaszlók voltak mindenütt.

-Nem rég iskolánkat szörnyű veszteség érte. Sophia Pitonnal elment közülünk. Egy példas szorgalmú diák. Egy talpig becsületes lány. És ami a legfájóbb. Egy hüséges, odaadó barát. Ezért úgy vélem jogotok van megtudni hogyan halt meg. Nos. Sophia Piton baratunkat Voldemort ölte meg. A minisztérium nem óhajtotta, hogy ezt megtudjátok. De ha hallgatok Sophie emlékét sértettem volna vele. A fájdalom. A veszteségünk fajdalma emlekeztesse ránk, hogy bár távol élünk egymastól es más-más nyelveket beszelünk. A szívünk együtt dobog. Ez a tragédia még az idén kötött baratsagokat szászor fontosabbá teszi. Higgyünk ebben. És akkor Sophia Piton nem halt meg hiába. Ez éljen bennetek. Úgy emlekezzetek a lányra aki őszinte, becsületes, bátor és igaz volt minthalálig.

~VÉGE~