A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

14.fejezet: Féltékenység

Éppen sétáltunk a nagyterem bejáratához amikor meghallottam, hogy két ember a nevemet kiálltja. Ez a két ember nem volt más mint a híres neves Weasley ikrek.
-Sophie! Gyere! Ebédelj velünk!- kiabáltak lelkesen. Ránéztem Malfoyra a szemében féltekenység és félelem látszott.
-Nem bánod ha-nem tudtam befejezni.
-Na jo. Menj ha én is mehetek.-ült ki egy vigyor végül az arcára amit viszonoztam és indultunk a griffendél asztalához. Szerencsére volt még két üres hely egymás mellett az ikrekkel szemben.

-Malfoyt meg minek hoztad?-vetette oda Potter de nem törődtem vele Draco meg felé vetett egy Malfoy féle gyilkos pillantást.
-Na szóval mi újság?
-Hát az újság...-kezdte George.
-...az a Reggeli Proféta-kacsintott Fred.
-Nagyon vicces.
-Mi van veled mostanában?-folytatta Fred.
-Egyre kevesebbet látunk.-hajtotta le a fejét George.
-Sajnálom. Sokat kell tanulnom. Tudjatok apa bájitaltan tanár és nem lenne valami jó ha azért szidnák meg mert hogy a lánya épp, hogy csak átmegy.
-Értjük.-kacsintottak.

Már nagyban ebéd közben jártunk.  Én ültem Draco mellett velünk szemben az ikrek. Mellettünk ült az arany trió. Az ikrek mellet Ron és Hermione mellettem pedig Potter.
Próbáltam az evésre koncentralni amikor mindkét combomon megéreztem egy-egy kezet. Nem tagadom, hogy nagyon kínos volt. Jobb oldalamról Draco keze de egyből el is kapta onnan, bal oldalamról Potteré.
Potter közelebb ült majd átkarolta a vállam. Nem is kell mondanom Malfoy nagyon féltékeny lett és elkezte gyilkolni Pottert a szemével. Megfogtam két ujjal az egyik ujját a vallamon és hátradobtam a ketét. Természetesen visszarakta.
-Spohie?-kezdett bele-Nincs kedved holnap eljönni velem egyet repülni a tűzvillamommal ami a legjobb seprű-húzta vigyorra a száját Potter. Éppen szólásra nyitottam a számat de Draco szólalt meg helyettem. Mintha a gondolataimból olvasta volna ki, hogy mit akarok mondani.
-Nincs kedve!-vetette oda neki.
-Nem téged kérdeztelek Malfoy. Amúgy se hívott senki.-nevetett-Szóval Sophie?-fordult ismét hozzám.

Segitségkérően ránéztem az ikrekre akik vették a lapot és mint mindig most is segitettek.
-Sophie szerintem megnj el a gyengélkedőre-minden szem Fredre szegeződött amikor az asztal alatt észrevétlenül adott George a kezembe egy hanytató cukrot.
-Miért menjen a gyengélkedőre? Nincsen semmi baja.-mikor még nem figyelt senki gyorsan bekaptam a cukrot. George suttogva elmagyarázta Draconak h mi történik amit senki sem vett észre. A cukor megtette a hatását. Fal fehér lett az arcom és csikarni kezdett a hasam ami elé odakaptam a kezem. Hermiome ezt észrevette mikor az egyik kezem a szám elé kaptam.
-Sophie! Menj a gyengélkedőre.-mondta a lány én megragadtam Draco karját és magam után rángattam egészem a szobánkig ahol a fürdő fele vettem az iranyt.

Futás közbek kibomlódott a hajam. Draco előttem kinyitotta az ajtót én meg a wc fölé kerekedtem. A szőke megfogta a hajam hogy össze ne hányjam. Szerintem egy hadseregre elég cucc kijött belőlem. Dehát ez van ha az ember hánytató cukrot eszik.

-Huh.-szálltam le a wcről és a falnak dőltem.
-Minden kijött? Jó vagy?-nézett rám aggódóan Draco.
-Persze ne aggódj. Többször is ettem már ilyet. Tudom mikor múlik el. Az ikreknek ezt még meghálálom.
-Tényleg nem is olyanok mint gondoltam. Amíg Potterék Fredre figyeltek George elmondta, hogy mi törtenik.-ült le mellém.
-Na látod.-dőltem a vállara.-Mondtam én, hogy jó fejek.
-Én meg azt, hogy belem van nevelve ez a viselkedés másokkal szembe.
-Igen tudom.

Hosszasan beszelgettünk még a földön ülve. Jó hosszasan. Egy kopgás zavarta meg ezt.

Draco ajtót nyitott.
-Szijja Drágám-hizelgett egy hang.
-A lényeget-mordult rá Draco.
-Két griffendéles keres téged. A portré előtt várnak.
-Mond meg nekik, hogy egy pillanat.-csapta be az ajtót Astoira előtt.

-Mindjárt jövök.-nézett rám.
-Ne menjek veled?-jöttem ki a fürdőből. Vegülis úgytudom még mindig fél a Zordótól. Nem szólt semmit csak kilepett az ajtón.

Ránéztem az órámra amin a következőt láttam: 19:53.
-Basszus! Már majdnem egy órája takarodó van. Dracoval jó hosszasan beszélgettünk.-megfogtam a pizsamám majd elmentem fürdeni. Mikor kiléptem az ajtón már ott volt Draco. Nem szólt semmit csak ő is elment fürdeni.

Lefeküdtem és betakaróztam. Draco nem siette el. Már aludtam amikor kijött és mellem feküdt. Azt éreztem ahogy a mellkasára rak. Egyik kezével átkarol a másikkal meg az arcomat simogatja. Ezt meg tudnám szokni. Hamar elnyomott az álom.