A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

3.fejezet: Vissza a Roxfortba

Három napot ugrunk előre az időben. Szeptember 1. van ami csak egyet jelent, mégpedig a várva várt iskolakezdés. Az előbb értünk be a 9¾ vágányra ahol már felpakolták a poggyászainkat. ELköszöntem apától mivek ő egy tanári fülkében utazott én is kerestem magamnak egyet. Reméltem, hogy összefutok Harryvel. Bár apa azt mondta lehetöleg ne a griffendéles társaság mellett kössek ki, a mardekárba nincsenek barétaim szóval érthető miért a griffendélesek társaságát keresem. És mily meglepő a legtöbben kedvelnek is épp ezért bánom, hogy nem oda kerültem.

Találtam egy üres fülkét és letettem a hátsómat az ablak melletti ülésre. Reméltem, hogy vagy egyedül maradok, vagy belém botlik Harry. Az utóbbi nem teljesült szóval egyedül ücsörögtem. Aztán beleuntam a nézelődésbe így elkezdtem olvasni a kviddics évszázadait. Nem néztem fel a könyvből, de hallottam, ahogy valaki benyit, majd idegesen becsapja a fülke ajtót és leül az ajtó melletti ülésre. Továbbra se néztem fel de az illető tekintetét megéreztem. Bizonyára egy mardekáros. Ők azok akik köszönés meg minden nélkül állítanak be mindenhova. Egy darabig csend ült a fülkére majd egyszer csak megszólalt.

-Nem kell nyíltan kimutatni, hogy utálsz de szerintem nincs megtiltva, hogy hozzám szólj vagy bármi és elnézést, hogy egy levegőt kell szívnod velem de nem volt már szabad fülke... - valaki nagyon ideges volt, felismertem a hangját. Malfoy volt az. - Minden gondolatodról tudok... - na ne mond már, hogy ez a fogyatékos jó lenne oklumenciából.

-Hogy mivan? - néztem végül rá amire elnevette magát - Rohadt vicces. - hozzá vágtam a kviddics évszázadait és mérgesen elfordultam az ablak felé

-Naa. Csak így tudtalak rávenni, hogy kommunikálj velem, még ha csak egy szóra is - hangjában csalódottságot véltem felfedezni. Folytattam az ablakból a bámészkodást, a mellettem ülő fiút még egy pillantásra se méltatva.

Belátta, hogy most nem lenne jó ötlet felbolsszantania így felhagyott vele. Egy ideig.

Egyszer csak megállt a vonat. Meglepődöttségem kihasználva Malfoy a mellettem üresen álló ülésre ült. Lekapcsolódott minden lámpa. Elkezdett befagyni az ablaküveg és nagyon hideg lett. Erőt vettem magamon és ránéztem Malfoyra. Az arca félelmet tükrözött. Hirtelen rázkódott egyet a vonat. Malfoy úgy megijedt, hogy kishíán az  ölembe ugrott. Eltoltam magamtól és kinéztem a fülkéből. Nem volt a folyosón senki így becsuktam az ajtót és visszaültem.

-Szerinted mi lehet ez? - fogadok Malfoy fél.

-Mi vagyok én tudakozó? 

-Nem kell bunkózni drágám.

-Nem vagyok a drágád!

-Még...

-Most vagy befejezed  vagy darabjaidra átkozlak.

-Igazam lesz...majd te is belátod.

-Nem tudom hányszor kell még elmondanom, hogy az egyetlen dolog ami köztünk lesz az a távolság.

-Nem hiszem én azt...

Kezdett volna megint a mondókájába de apa benyitott.

-A vonaton dementorok vannak. Nem kell megijedni csupán ellenőrzik, hogy nincs-e itt Sirius Black.

-A tömeggyilkos? Ja tényleeg. - gondolkodott hangosan a Malfoy gyerek - Az, hogy a faszba szökött meg az Azkabanbol?

-Nem zavar, hogy hangosan gondolkodsz, mert engem kurvára. - háborodtam fel.

-Nem...a legkevésbé sem, de ha téged zavar akkor befogod a füled...

-Fhuuu. Apaa.

-Mondjad.

-Nem mehetek veled a tanrári fülkébe kérlek ne hagyj itt ezzel.

-Elmúlt a veszély a tanári fülke meg a tanárok számára van fenntartva, de nem kell aggódnod mindjárt megérkezünk. Pár percet biztos kibírsz Mr.Malfoy társaságában. - azzal sarkon fordult és otthagyott minket.

10 percre voltunk a Roxforttól. Mivel én eleve talárba jöttem nem kellett az átöltözéssel bajlódnom, amíg viszont Malfoy öltözött elfordultam mivel nem vagyok rá kíváncsi.

Harryt is megtaláltam végül és egyből a nyakába ugrottam. Majd végül egy kocsival is mentünk, mindvégig álltam Malfoy féltékeny tekintetét. De ez valami brutális volt mért végig engem nézett. Bementünk a kapukon és fájdalmas búcsút kellett vennünk egymástól mivel ők a griffendél asztalánál én meg csak a mardekár asztalánál ülhetek az évnyitó alatt...sajnos. Tehát letettem a hátsóm a mardekárosok közé és pechemre a féltékeny szőke "herceg" ült le mellém.

Megtörtént a beosztási ceremónia és jól be is vacsoráztunk. Szerencsére Malfoy nem szólt hozzám. Majd arra lettem figyelmes még a nagyterem ajtajából, hogy apám hív magához. Jaj... odamentem hozzá.

-Attól tartok el kell keserítenem Sophie. Sajnálom de nem tudtam vele mit csinálni, az elsőéveseknek nem maradt szabad szoba, így képtelen voltam valaki máshoz berakni téged. Pontosabban már csak két fiú mellett volt hely.

-Huh, ne kímélj. Remélem nem Crak és Monstro...

-Nem, nem ők. Draco Malfoy és Blaise Zambini.

-EZT NEM MONDHATOD KOMOLYAN.

-Pedig nem vicceltem...

-Zambinit még épphogy elviselem mert az nem szól hozzám és ez kölcsönös is. Na de Malfoy?!

-Túléled.

-Hát persze, mert én mindent túlélek...még azt a féltékeny pöcs Malfoyt is elviselem egy ideig...De rohadtul fel tudja baszni az agyamat a dumáival...

-Mint mondtam, túléled. Holnap bájitaltanon talkálkozunk. Joéjt Sophie!

-Jóéjt apa... - sarkon fordultam majd elindultam az "új és szuper" szobatársaim szobájának a felkutatására.