A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

20.fejezet: Dementor

Nagyon élveztem ezt az egy órát. Maradtam volna még de Draco ünneprontó kedvében volt.
-Táncoljunk méég-lógtam rajta.
-Nem lehet!-próbált szökni.
-Deee-szorítottam erősebben.
-Neeem-csak nevetett.
-Ünneprontó.-leszálltam róla és bevágtam a durcát.
-Ne már. Most komolyan ezért kell bevágnod a ducit? Gyere-próbált kihúzni a teremből de nem járt sikerrel. Persze tudta hogyha a kezében visz annak nem tudok ellenállni. Így felkapott a kezébe. Eltűnt a durci Sophie. Szorosan átöleltem a nyakát és futott velem a nagyteremig.

-Helo. -köszöntek az ikrek.
-Helo.- köszönt Draco és lerakott engem. Leült mellém.
-Na mivan Sophia? Nem volt kedved sétálni?-kezdte Fred.
-A lustaság az erőssége-kacsintott Draco.
-Majd délután megkapja a magáét. Mert 3v1 lesz.-szinkronoztak a Weasleyk.
-NEM! 2V2 LESZ!-förmedtem rájuk.
-Jólvan nem kell leharapni a fejünket.-mondta George.
-Durcás-súgta oda nekik Draco
-Hallottam-löveltem felé gyilkos pillantásokat mire mindhárom fiú nevetésben tört ki.-Nevessetek csak! Úgyis megkapjtok a magatokét-vigyirogtam mostmár én is.
-Jajj de félünk-keztek ájuldozósat játszani.

Végeztem az ebéddel. A fiúk még a felénél tartottak. Hogyan tudnak ilyen lassan enni.
-Akkor megyek felöltözök. A rengeteg előtt találkozunk.-kacsintottam rajuk.
-Majd ott. De ott legyél!-szinkronozták a vörösek.
-Ki nem hagynám-kialtottam vissza és elhagytam a nagytermet.

Felértem a szobába és előkototrtam a szekrényemből egy fekete vastag kabátot és felvettem. Hozzá természetesen nem maradhtattak el a kiegészítők: mardekáros sapka, sál és kesztű. Mikor készen voltam elindultam a rengeteg felé. Odaértem.

-Dejo. Mégegy ilyen észér bandát.-néztem körbe mikor sekit nem láttam. Nagyon hideg volt. Gondoltam mitől olyan veszélyes ez a rengeteg. Megfordulok és bemegyek aztán mire jönnek a fiúk visszaérek. Ahogy hátrafordultam egy dementorral találtam szemben magam. Elkezdtem hárálni de a lény is közeledett felém. Addig hátráltam amíg meg nem botlottam egy kiálló gyökérben és hanyatt estem. Akkor aztán. Jó ebédet fogott ki a dementor magának. És még a pálcám sem volt nálam. Elkeztedd csemegézni belőlem. Az utolsó amire emlékszem, hogy eltűnik a dementor és két vörös egy szőke foltot látok. Utána teljes sötétség. Azt még éreztem, hogy valaki felkap a kezébe. Utána már azt sem éreztem. Elájultam.