Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

1. Fejezet

Hangok. Hangokat hallok. De merre? És kitől? Oly távolinak tűnnek..mégis mintha itt szólna mellettem.. -gondolkodok lehunyt szemekkel

-ELLIE!

Mit akarsz? Ki vagy te?

Hirtelen ülök fel egy ágyban.

H..hol vagyok? És ki vagyok én? -tettem fel a kérdést magamban

A szoba fából volt kiépítve. A padlón piros szőnyeg terült el, a fal mellé könyvespolcok voltak betolva. A függönyök bordó színben úsztak az ablakok mellé kötve. Jobbra le mellém tekinve egy pohár víz volt hagyva egy kis szekrényen az ágy mellett, és egy tányér étel is elhelyezkedett mellette.
Gondoltam, körül nézek jobban, ezért kimásztam az ágyból. Miután felkeltem kissé meginogtam és szédülni kezdtem. Megtápaszkodtam az egyik székben, majd lenéztem magamra. A ruhám kissé megviseltnek tűnt. Fekete nadrág és egy sötet lila póló volt rajtam, amin itt-ott néhány kopott folt volt. Végül az ajtó felé vettem az irányt. Óvatosan lenyomtam a kilincset rajta.

Nyitva van..

Az ajtó küszöbét átlépve egy fakorláttal találtam szembe magam. Két oldalról folyósó és mégtöbb szoba tárult szemeim elé, mikor elkezdtem forgolódni. A semmiből zaj ütötte meg a fülemet, amitől kissé megrezzentem.

-Emberek.. -mondtam magam elé suttogva.

Hogy kerülhettem ide?-gondolkodtam

Letekintve az alattam lévő szintre asztalokat, székeket láttam. Egy bárpult is volt ott. Egy fogadóban lennék?

-Ellie? -kérdezte hirtelen egy férfi hang a semmiből

Lassan fordultam a hangforrás felé, amikor végül megpillantottam a magam előtt álló hosszú kék hajú férfit, akinek az egyik szemét szemfedő fedte. Láttam, hogy a kezében egy tányér ételt szorongatott.

-Ki? -kérdeztem vissza érdeklődően, ám válaszra nem méltatva a kezében tartott tányért elejtve odalépett hozzám és szorosan átölelt, majd halk zokogásba kezdett a vállamon. Értetlenül álltam ott, amíg végre kitudtam valami értelmeset is mondani a számon:

-Elnézést, de szerintem összekeversz valakivel.-kuncogtam

Hangomra felkapta fejét megállt velem szemben, látszodott, hogy kék íriszei fáradtak és megterhelve voltak. A férfi haja is kusza volt. Vettem a bátorságot ismét, hogy megszólaljak.

-Bocsánat, de te ki vagy? -próbáltam kedvesen megkérdezni, nehogy megbántsam az előttem állót, de amint ez a mondat elhagyta a számat szemeiben látszólag összetört valami.

-Te tényleg nem emlékszel? -kérdezte megszeppenve

-Nemm?!-válaszoltam kissé kínosan-Találkoztunk már valaha? -tettem fel ismét a kérdést.

-Én vagyok az Kae.. -de nem tudta befejezni ugyanis ekkor kivágódott a folyósó végén lévő ajtó, amin egy ismét számomra ismeretlen férfi lépett be hosszú vörös hajjal. Piros íriszei szinte rubintként ragyogtak, ahogy az egyik ablakon keresztül megsütötte arcát a nap.

-KAEYA! -kiáltotta el magát az ajtó küszöbét átlépve.- MÉGIS MI A FRA- hirtelen belé fagyott a szó amikor meglátott engem.
Lassan rám emelte tekintetét és nemsokkal később hozzám szólt:

- Ellie?