Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

15. Fejezet

- Nyugi, foglak!-kapott el a levegőben Diluc

Pillanatokon belül megjelentek a minket követő katonák kezükben fáklyát tartva, így fényt csinálva a sötétben. Összesen négy futott felénk a ház sarkától. Kettő-kettő mindkét oldalról.

- Tudsz futni?-kérdezett halkan a bokorban lapulva Diluc

- Igen. És te?-tettem fel arrogánsan a kérdést, amire csak megforgatta szemeit. Szorosabbra kötöttem a táskámat hátamra és futó pózba helyeztem magam.

- Még várj...-suttogta

Egyre közelebb és közelebb értek. A feszültség és az adneralin egyre inkább úrrá lett testemen. Már úgy indultam volna, de ha megteszem, elkapnak.

- Még várj..

Pontosan előttünk álltak mind a négyen. Ha valamelyik barom idetartja a fáklyáját, lebukunk.

- Semmi?-kérdezte az egyik állig felfegyverzett lila páncélba öltözött katona

- Semmi.-válaszolta a másik

- Keressétek tovább, itt kell lennie valahol.-mondta, majd irányt nem váltva tovább haladtak egyenesen a másik irányba.

Itt a tökéletes alkalom, most kell indulni!-már kezdtem volna futni, de Diluc elém tette karját így megakadályozva, hogy elindulhassak. Kérdően néztem rá, amire ő csak elénk mutatott, ahonnan ismét egy katona sétált ki az erdőből.

Baszki.

Diluc kezébe vett egy rongyot, amit átitatott gyorsan altató folyadékkal, majd odaadta nekem. Azonnal tudtam, hogy mire gondol. Azt akarta, hogy a gyorsaságommal és mozgékonyságommal a célpontunk mögé jussak és észrevétlenül kiüthessem.

Erősen megmarkoltam a ruhaanyagot és mikor már szinte előttünk volt, egy pillanat alatt lendületet véve magamon becsúsztam a katona alá, hogy lábait elmozdíthassam, így ő elveszítve egyensúlyérzékét előre esett, de még mielőtt rámeshetett volna szája és orra elé tettem az anyagot így elaltatva őt.
Eközben Diluc is kimászott rejtekhelyünkről és szemeit forgatva figyelte az eseményeket.

-...

- Miaz?-tettem fel a kérdést, miközben kimásztam a katona alól

- Semmi, menjünk.-válaszolra ridegen

Csak szótlanul követtem a sűrű rengetegbe.

- Elmagyaráznád, hogy mi a franc történt?-kérdeztem

- Hosszú.

- Van időm.-léptem elé, de ő csak kikerülve menetelt tovább előre

Fogalmam sincs mennyi ideje sétáltunk, de már a nap eslő sugarai is felkúsztak az égre, legalábbis azt hittem. A távolban Liyue városának fényeit láttuk. Az egész város úszott a fényáradatban. Mialatt megcsodálhattam e látványt, megálltunk egy pillanatra pihenni.

- Vedd ezt fel‐ jött oda mellém társam a kezembe nyomva egy sötétszürke köpenyt.

- Minek ez?-kérdeztem

- Liyue Haborban az emberek nem igazán kedvelik a látogatókat. Mellesleg nem csak miattuk kell..-mondta, majd egy finom jelet adva szemével egy közeli sziklára mutatott.

Igen, éreztem már én is az elejétől fogva, hogy valaki szemmel tart minket. Valószínüleg az egyik Adeptus lehet. Jobb lesz, ha tényleg magamra veszem ezt itt.-tekintetem egyből a szürke anyagra vándorolt, majd minő egyszerűséggel magamra öltöttem azt. A kapucnit is fejemre húztam így elpalástolva teljes kilétemet. Amint mindketten beöltöztünk, elindultunk egyenesen a város felé.