Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

18. Fejezet

Közelebb sétáltam az ajtóhoz, ami mögül kopogtattak. Ráfogtam a kilincsre, majd a múltból tanulva elfordítva azt résnyire nyitottam, hogy láthassam a látogatóm arcát.

- Igen?-kérdeztem halkan az ajtóban állót. Nem jött válasz. Nagyobb résnyire nyitottam az ajtót így már teljes egészében láthattam a..

Senki?!

Ismét kopogás jött, amire oda kaptam fejemet, de most a nappaliban lévő ablak üvegétől. Szívem egyre hevesebben dobogott a tudatlan helyzetem kialakulása miatt. Becsaptam magam mögött az ajtót, majd berohantam az ablak mellé.

Ismét semmi.

Hirtelen gyerek hangokat kezdtem el hallani. Labda pattogást és két gyereket, ahogy egymást kergetve játszanak csak mindezt a szoba falain. Ijedtemben forgolódni kezdtem. Ide-oda cikázott szemem a falakon, amiken semmi se volt valójában.

Kivágódott az ajtó. Varjak ezrei szálltak velem szemben, amitől fel sikítottam. A sok fekete toll után megpillantottam egy kisfiút az ajtóban állva. Kinézetileg nem lehetett több öt évesnél. Ruhái megviseltek és szakadtak voltak. Sötét haja volt. Pont olyan, mint a bátyámnak is..
Tekintete elsötétült maradt végig, szemét nem láttam, viszont szája az égnek állt, annyira mosolygott.

- Miért hagytad?-hangja vízhangzott a falakon, mintha egy szellemmel beszélnék.

Micsodát?

- Meg fog halni.. te fogod megölni őt.-beszélt tovább gyerek hangon

Mégis kicsoda? Én?

- Az átkod utól ér majd.. Ellie.-nevemet kiejtve riadtam fel az ágyban az éjszaka közepén.

- Térj már magadhoz!-ordította Diluc mellőlem, akinek az arcán az értetlenség és az aggodalom ült ki. Fáradságom miatt pislogtam párat, majd szemeimet közvetlen magam elé meresztettem.

- Megtalált...-motyogtam magamnak

- Micsoda? Nem hallom!-rázott meg kicsit párom

- Megtalált!-mondtam ki hangosabban mire egyre inkább gyorsabban kezdtem el venni a levegőt.

Basszus, ne most!

Rámjött egy hirtelen pánik roham.

- Nyugodj meg.-vett karjaiba Diluc, majd simogatni kezdte hajamat, miközben néha belecsókolt abba.- Már vége.-mondta lágyan- Vigyázok rád..

Nem kapok levegőt.. nem megy.. nem

Egyre gyorsabban kapokodtam a levegőt, a némi oxigénért, ami maradt a szobában. Az agyam automatikusan azt hiszi, hogy nincs levegő, így nem tudok akkora mennyiségű oxigént beszívni a tüdőmbe. Diluc mikor ezt észre vette, elengedett kezeiből és az ablakokhoz rohant, hogy kitárja azokat. A friss levegőt megérezve ismét stabilizálódott lélegzet vételem. Közelebb jött hozzám, majd felkapott karjaiba és egyenesen a nyitott ablak elé vitt. Rám adta kabátját, hogy ne fázzak meg egy szál pólóban. Végig a kisfiún járt az eszem. Más volt, mint Scara. Úgy érzem közöm van ahhoz a gyerekhez.. és amiket mondott az is olyan furcsa volt.

Miért velem történik mindez?

- Diluc..-szólítottam meg a fiút, aki az ablakon kifelé bámult mellettem

- Hm?-kapta oda figyelmét rám

- Taníts meg a pryo elem használatára, hogy lángokba borulhassak...-mondtam a messziségbe nézve az ablakon keresztül.- Úgy érzem szükségem lesz rá a közel...jövőben.

Szemei kissé elkerekedtek, amikor megemlítettem a technikát, amit ő is használ.

Lángokba borulás. Az egyik könyvben olvastam, amit a birtokon találtam. A lényege, hogy lángoló szárnyakat ad használójának, amivel képes vagy eltaszítani másokat a közeléből. Továbbá ezt kitudod terjeszteni a fegyveredre, de még a levegőbe is megjeleníthető egy főnix madár által. Az egyetlen negatívuma az, hogy elsődleges pyro elem használónak kell legyél, mert ha másodlagosan használod a pryo elemet kihatással lehet a saját bőrödre a technika.

- Kizárt.-válaszolta ridegen

- Miért?-kérdeztem vissza

- Mert veszélyes. A pyro elemet se uralod, nem hogy egyből egy ilyen kiszámíthatatlan erőt akarsz használni!

- De..

- Nincs semmi de.-válaszolta picit megemelve a hangját, amire felpattantam a székből és az íróasztalhoz siettem. Egy nagyobb könyv feküdt azon. Kinyitottam egy korábban megjelölt részénél, majd olvasni kezdem.

Ha te nem, majd én megtanítom magam..

Kicsit érthetetlen lehetett a helyzet, amit leműveltem, mert Dilucnak kellett pár másodperc, mire felfogta a dolgokat.

- Ennyi volt, kész. Elegem van.-mondta nekem, mire közelebb sétált és kikapott ülő helyzetemből, majd egyenesen az ágyba vitt. Letett és betakargatott.

- Mi a..-itt befogta a számat

- Alvás.-mondta

- És ha nem?-kérdeztem vissza felvont szemöldökkel

- Akkor holnap nem mutatok semmit se.-mondta, majd egy csókot nyomott homlokomra és ő is vissza feküdt az ágyba mellém.

Ez az!-jöttem izgatottságba a holnapi nap miatt