Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

4. Fejezet

~ Diluc szemszöge ~

- Basszus.. -ordítottam kapkodva a levegőt. -Ellie.. kérlek..csak legyél jól.. -imádkoztam magamban.

Futottam, ahogy csak bírtam. Hirtelen lendülettel vágtam be az ajtót a fogadómnál. Belépve láttam, hogy Kaeya még mindig ki van ütve, a zene hangos, az emberek részegek.
Egy perc sem telhetett el, de dulakodás hangját kezdtem el hallani a felső szintről. Olyan gyorsan kezdtem el rohanni fel a lépcsőn, hogy az egyik fokában megbotlottam, aminek köszönhetően előre estem. Viszont még a jobb kezemmel pont meg tudtam tartani magamat a földtől, de ennek hála megrándult a vállam amitől kicsit felszisszentem.

Bal karomat odakapva jobb vállamhoz tápászkodtam fel, majd indultam meg a hangforrás irányába. Gyors léptekkel száguldok végig a vörös szőnyeggel megáldott deszkapadlón.

-Kérlek csak legyél jól.. kérlek csak legyél jól.. -ismételgettem a mondataimat, mialatt egyre inkább urrá lett rajtam az idegesség.

Egyenesen az ajtó előtt álltam, vettem egy nagy levegőt majd benyitottam. A szemem elé tárult az, amitől a legjobban tartottam.

Ellie mozdulatlanul és a saját vérében feküdt a szoba kellős közepén.

-Ellie..?-szemeim kikeredtek a lány láttán

Nem akartam hinni a szememnek. Gyorsan oda térdeltem mellé és ellenőriztem a pulzusát. Alig volt neki, a keze úszott a vörös folyadékban és az egész teste reszketett.

Hirtelen elöntött a mérhetetlen düh.. a halott apámat ugyanígy gyilkolták meg.

Nem hagyhatok mégegy életet így elveszni..

-Te...- emeltem a tekintetem a velem szemben álló nőre. -Hogy merészelted?-tettem fel a kérdést dühösen. Előrántottam a kétélű skót kardomat és egyenesen a nőre szegeztem azt.

A nő csak vigyorgott, mint a kiskutya aki egy hatalmas csontott kapott.

-Tényleg meg akarsz velem küzdeni Piroska?-bukott ki belőle a nevetés mondtata közben- Tudom ám, hogy mit tettetek.-vette komolyra hangnemét

Hirtelen a karján lévő felvillano karkötőre szegezte tekintetét, majd megforgatta szemeit.

- Majd máskor, és oh.. Ellie drágám. Még visszajövök érted. -nézett a földön fekvőre és ezzel zárva mondatát egy füstfelhő és mintha sose létezett volna.

Boszorkány..

Ledermedtem egy pillanatra de aztán fejenütött. Megfordultam de a lány még mindig ott hevert a padlón. Lassan megemeltem és menyasszonyi pózban kezdtem el vele rohanni a kijárat, majd a közeli orvos felé. Kilépve a fogadóból megcsapott a picit hűvösebb időjárás, ezért gyorsan a lányra terítettem a fekete kabátomat. Az úton azt a csoda szép arcát kémleltem. Az egyik pillanatban elkezdte nyitogatni szemét amire gyorsan reagálva oda kaptam tekintetemet.

-Nyugodj meg minden rendben lesz.. Igérem. -suttogtam lágyan.

Miért csinálom én ezt?

Nemtudom mióta de amikor ránézek Ellire forróság tölt el, amit eddig sose éreztem. Néha csak úgy megérinteném az arcát, haját vagy esetleg fognám a kezét. Megakarom védeni mindentől és mindenkitől nem a parancs miatt, hanem saját akaratomból. A gondolataimba meredve felse tűnt, de oda értem az orvos háza elé.
A hatalmas szürke épület volt az városon belül. A falakon kúszó növények tündököltek a lámpák fénye alatt. A hatalmas kapuján belépve egy lány fogadott minket, aki azonnal rohanni kezdett, mint meglátott.

- Diluc? Miben segíthetek? -kérdezte a lány aggódva. Elliet meglátva elkezdett valakinek beszélni egy eszközön keresztül és pár másodperc múlva már egy hordágyat is hoztak az előtérbe, ahol tartózkodtunk.