Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

7. Fejezet

Az első rémálmom óta eltelt három nap. Minden éjjel ugyanazt álmodtam. A mező a vér és a fiú. Iszonyatosan fáradtnak érzem magam hisz alig aludtam az elmúlt hetvenkét órában. A kapcsolatom Diluccal tovább haladt. A mai napon segítettem neki a fogadóban. Asztalokat takarítottam a vendégek távozása után. Olyan este fél hat lehetett, amikor zárni kezdtünk. Szinte össze tudtam volna esni fáradtságom miatt. Lassú léptekkel mentem oda a bárpult előtti bárszékekhez, a vörös eközben a pult mögött éppen a poharakat tisztogatta szóval nem láthatta a botladozásom. Legalábbis azt hittem, hogy nem.. Miután felmásztam az egyik székre, egy vörös szempárral találkoztam, ami minden egyes mozzanatomat figyelte.

Végül a bárpult mögül kijött hozzám és velem együtt a széket is maga felé fordította.

- Úgy nézel ki, mint aki holtrészeg.-szólalt meg Diluc.

- Hah, köszi én is szeretlek.- mormogtam félálomban.

Majd egy lány csókot nyomott ajkaimra, a csók végetérése után homlokát az enyémnek döntötte lehunyt szemekkel.

- Történt valami?- érdeklődött.

- Csak rémálmok, semmi több-válaszoltam.

- hmm..Miféle rémálmok?-kérdezte.

- Most inkább hagyjuk.. felmegyek pihenni picit. -szakítottam meg a párbeszédet.

Diluc csak értetlen arccal nézett rám, majd segített felállni a székről.  Annyiban hagyva a dolgot folytatta a rendrakást.

Lassan felvánszorogtam megszokott szobámba és egy gyors fürdés után belevetettem magamat a pihe-puha ágyikómba.

Próbáltam aludni, de szemeimre nem szállt álom. Végig az ismétlődő képsorok játszodnak le fejemben újra és újra. A fal felé fordulva szemeimet erősen összeszorítva haraptam bele ajkamba.

Csak had aludjak már el végre...

Állapotomból egy meleg érintés zökkentett ki. Karját átemelte oldalamon és csípőmnél fogva közelebb húzott magához. Egyik kezével a fejemnek nyújtott támaszt, másikkal pedig összekülcsolta a kezünket. Fejét mélyen belefúrta nyakamba.

- Soha, de soha nem fogom hagyni akárkinek is, hogy akárcsak egy ujjal is hozzád érjen. Érted? Az se érdekel ha rémálom a gond, amiért nem érzed magad jól. -mondta lágyan, közbe egy puszit nyomott nyakamra.

Hümmögtem válaszul.

- Szeretlek virágszál, Most pedig próbálj meg aludni. Igérem nem megyek el mellőled, soha.-mondta

- Virágszál? Ez mégis hogy jött?-kérdeztem érdeklődve már lehunyt szemekkel.

- Nos, olyan gyönyörű vagy mint egy virág. Az én virágom, akit védeni kell a kártevőktől, hogy továbbra is csodálatos maradhasson.-befejezve mondatát méginkább közelebb húzott magához.

Éreztem teste melegét, ahogy hátamhoz érintette felsőtestét. Hangja csengett a fülemben, megnyugtató és lágy volt egyszerre. Úgy éreztem magam mint egy hercegnő, akit a lovag a halála árán is védelmez. A szívem hevesen zakatolt és a pillangók repkedtek a hasamban.

- Köszönöm, én is  szeretlek.-válaszoltam halkan.

Végül sikerült elaludnom szerelmem karjaiba zárva. Ismét az álomvilág rabjává lettem. Futottam a mezőn, ment minden úgy, ahogy eddig. Mikor menekültem, a fiú ismét ott állt az út szélén. Megtorpantam közvetlen a fiú előtt. Elsötétült arcát rámszegezte, majd gonosz vigyorra húzta száját. Hirtelen koromfeketévé vállt minden körülöttünk. Csak a fiú és én voltam.

- Jó sokáig tartott.. Ellie-szólalt meg az ismeretlen. Elkezdett körülöttem járkálni.

- Honnan tudod a nevem?-kérdeztem meglepődve.

- Lényegtelen.. az viszont fontosabb kérdés, hogy.. mégis..mi a francért vagy még mindig életben?-arcát felemelte. Szemei izzottak a dühtől. Gonosz kacaj hagyta el száját, amitől ledermedtem egy pillanatra.

- Tessék?-tettem fel a kérdést.

Egy pillanat alatt lila köd keletkezett lábaim körül és mint egy nyílvessző, fájdalom nyilallt bele testem minden egyes porcikájába. Térdeimre zuhantam a fájdalomtól.

- Talán ez majd emlékeztet.. drága húgom.

Egyik kezemet a fiú felé nyújtottam, de már alig láttam valamit. Hirtelen estem össze, majd ültem fel az ágyamban kapkodva a levegőt. Velem egy időben riadt fel Diluc is.

- Jól vagy? Megint rosszat álmodtál? -kérdezgetett aggódva.

Már a napfény beragyogta a szobát, olyan reggel tíz óra körül lehetett. Végre tudtam legalább aludni, de beugrottak az álmomban történtek.
Értetlen arccal ültem mozdulatlanul az ágyban, mikozben Diluc továbbra is aggódva figyelt.

- Van egy bátyám?!-mondtam magam elé halkan

Diluc szemei kikerekedtek.

- Micsoda?-kérdezte

- Megkellett volna halnom..-gondolkodtam hangosan.

- Tessék? Ellie mégis miket hordasz itt össze?-aggodalmaskodott tovább Diluc.

- Az álmom. Egy létrehozott dimenzió, amin keresztül kapcsolatba lépett velem egy fiú aki a hugának nevezett. -kezdtem bele a szavalásba.

Mikor kiszálltam az ágyból kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat. Hallottam, hogy valami megtört ott bent a fejemben.

Ellie..Te tényleg nem emlékszel?Szeretném ha haza jönnél végre a Fatuiba. Te fogsz segíteni..

A ruhám le égett rólam és helyette egy fekete, lila és vörös színekben úszó harci ruha lett. A csípömre egy öv, amin egy pyro és egy electro vision lógott.

Diluc kipattant az ágyból mindezt látva. Harcra kész állásban, kezében pedig skótkardjával.

- Virágszálam..-hangja kétségbeesettséget sugallott.

Megakarom keresni őt és megtudni a teljes történetet.

Egy utolsó pillantást vetettem még szerelmemre, majd se szó, se hang eltűntem.

*Diluc szemszöge*

Francba.. Megjelent a régi formája, ezekszerint kezd emlékezni mindenre. Szólnom kell Jeannek, hogy ismét kezdődik.

Rámemelte tekintetét és mosolyra húzta száját. De mielőtt mondhattam volna bármit eltűnt. Kétségbe estem és rohanni kezdtem egyenesen a parancsonkoz.

Basszus, egyetlen egy dolgod lett volna Diluc. Vigyázzni egy lányra és semmi több. Biztos Signora törte meg a varázslatot. Ezt jól elcsesztem, de akaratlanúl is bele szerettem az ellenségembe és lehet, hogy meg is kell majd ölnöm..