Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

12. Fejezet

Halálomat várva, megéreztem egy erős levegő áramlatot, ami végig futott testemen. Lassan nyitottam ki szemeimet. Diluc az, éppen előttem állt. Hallottam, ahogy kifújja a bent tartott levegőjét, majd skótkardját magasra tartva hárította a lehulló törmeléket.

Alig pármásodperc alatt történt mindez, mégis azok után, amit tettem vele, megmentette az életem.

- Sa..saj..nál..om.-suttogtam akadozva

A hangomra rám kapta tekintetét, majd azonnal közelebb hajolt hozzám. Szemeivel végig mérte a sebeket a testemen. Szeme megakadt a hasamon pihenő kezemen. A ruhámat már kellő képen átáztatta a vörös folyadék. Kezével megfogta a sebet takaró kezem, és odébb tette, hogy nyíltam rálásson a szúrásra. Szemeit összeszorította.

* Diluc szemszöge *

Egy szúrás végzetes is lehet, én már csak tudom.

~ visszaemlékezés ~

- Mesélnél nekem picit magadról?-kérlelt Ellie

- Mit szeretnél, mit meséljek?

- Mondjuk a szüleidről, a testvéredről, az életedről.-húzta mosolyra száját

- Legyen.-vettem egy nagy levegőt- Édesanyám még kiskoromban elhunyt. Apámmal éltünk kettesbe a család borászatánál. Apám a lovagrend egyik parancsnoka volt, ezáltal nagyon befolyásos is. Aztán örökbe fogadta Kaeyát. Eleinte nagyon jóban voltunk, sokat játszottunk kettesbe, mint két gyerek. Eldöntöttem, hogy apám nyomdokaiba lépek és belépek a lovagrendbe. De minden megváltozott, amikor betöltöttem a tizennyolcat.-nyeltem egyet- Aznap a fogadóban voltunk és ünnepeltünk. Kaeya szokásához híven elfoglalt volt, így nem tudott velünk együtt ünnepelni. Miután kibuliztuk magunkat, haza felé tartottunk a lovas kocsinkkal. Egy banda sikeresen elzárta az utat. Apám kiszállt a kocsiból, hogy megnézze mi történt, a következő már csak az, hogy apámat leszúrták és a kocsi mellett fekszik holtan. Kaeya és a csapata nemsokkal a merénylet után érkezett, de már késő volt. Meghalt a kezeim között.

- Sajnálom.-hajtotta le fejét Ellie

- Semmi baj, már megtanultam kezelni.-egy hamis mosolyra húztam szám

- De a halála után feladtam a lovagrenddel, pedig kérték, hogy csatlakozzak. Megromlott Kaeyával a kapcsolatunk, kicsit el zárkoztam mindentől. De a régi ismerőseim, mint Jean a mostani parancsnok, vagy mint a csapat, ami Lumine segítségével állt fel megmaradtak, nagyrészt.

~ visszaemlékezés vége ~

Nem hagyhatom, hogy téged is elveszítselek.

- Ellie? Hallod a hangom? Minden rendben lesz, ígérem.

A lány csak biccentett a fejével.

- Rendben.-megfogtam és óvatosan felvettem mennyasszonyi pózba.

- Diluc.. én.. olyan.. fáradt vagyok.-hangja egyre jobban halkult

- Shh, ne beszélj. Csak maradj velem, oké? Mindjárt segítenek.

Megkerestem szemeimmel a helységben lévő barátaim. Amber, Venti, Jean.. Lisa! Gyorsan oda rohantam hozzá karjaimba Ellievel.

- Lisa, mond, hogy tudsz segíteni rajta.

- Tudok, de nem biztos, hogy túléli.-válaszolta kétségbeesve

- Mekkora az esély?

- Nagyjából 40% a halálozásra

Nagy levegőt vettem, majd bele egyeztem. Hiszen 60%, hogy túléli, mellesleg tudom, hogy nagyon erős, kifogja bírni.

Rohadt életbe, miért nem hallgattál rám Ellie? Ha ez miatt elveszítelek én teljesen elveszettnek fogom érezni magam nélküled.