Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

8. Fejezet

Egy utolsó pillantás nagyon sok mindent megváltoztathat.. mégis, nem tudtam, hogy végül az az apró szemkontaktus így befolyásolhatja, majd az egész életem.

Rohanok. Vissza se nézve egyenesen előre. Oda, ami számomra is titok. A végtelen puszták és magas hegyek se képesek megfékezni dühömet a bátyám iránt.
Eszembe jutott néhány emlék töredéke. A bátyám és én nagyon jóban voltunk. Apánk eltűnt mikor öt éves voltam, anyánkra pedig nem emlékszem tisztán, de arra igen, hogy árvák voltunk amikor megtalált minket Tsaritsa, ekkor voltam tizenhat a bátyám pedig tizennyolc. Aztán jött egyszer a Fatui és minden megváltozott. Felajánlottak nekünk egy-egy helyet a szervezetükben, amit mi elfogadtunk. Hideg vérrel gyilkoltunk és kínoztunk embereket információkért vezérünknek és a minél magasabb rang elérése érdekében. Én az ötödik, Scara pedig a hatodik Fatui tag volt. A szervezet szabályai szerint, ha magasabb pozívióra pályázol, megkell öld az egyik tagot, akinek a helyét át szeretnéd venni. Teltek, múltak az évek. Egyik éjjel, Mondstadtba kellett végre hajtanunk egy bérgyilkosságot. Minden a terv szerint alakult, kivéve azt, hogy az egész egy átverés volt és csak arra ment ki a játék, hogy Scara megszerezze magának a nagyobb rangot..

Mikor külön válltak útjaink a küldetés során egy nemvárt banda a várból sikeresen megtalált..nem igazán emlékszem az arcukra. Kettő lány és három fiú volt, aki rám rontott. Mivel nem igen volt velük időm foglalkozni, így elmenekültem inkább. Rohanásomnak hála neki mentem hűn szeretett fivéremnek.

-x-

- Scara. Merre voltál?-kérdezem kapkodva a levegőt a futástól.

- Felmértem a terepet. Gyere, nem érünk rá.-mondta.

Utunk egyenesen be a vár falai közé vezetett. A vár mélyén a tömlöcöknél jártunk amikor hirtelen őrök lépéseit kezdük felfedezni a falak vízhangzása által.

- Tsk.. -idegeskedett Scara.

- Harc? -kérdeztem nyugtalanul. Majd válaszadás nélkül megidéztem kardomat és erősen rámarkoltam.

- Ellie.. gondolkozz már mielőtt cselekszel.-szidott le Scara.

- Figyelj, pont leszarom, hogy mi volt az eredeti tervünk. Ott basztuk el, hogy valami folytán leléptél nézelődni.-vágtam hozzá ideges szavaimat a bátyámhoz.

- TUDD A HELYED!-ordított rám hirtelen nagy hanggal.

Szinte azonnal megjelentek az őrök a hangoskodást követően. És egy kék hajú szemfedős férfival az élükön vettek körbe minket.

- Innen átveszem..-mondta a kék hajú és közelebb sétált hozzánk.

- Ch, felvágós.-mondta Scara

Bátyám hirtelen kezeit emelte rám és erejével földöz láncolta lábaimat, amitől térdeimre zuhantam. Kezeimet hátra húzta és ott tartotta. A többi katona életét azonnal kioltotta kivéve a férfiét.

- Tessék.-vigyorgott.

- SCARA! ENGEDJ EL!-ordítottam rá ismét, miközben próbáltam kitörni szorításából.

Csak megforgatta szemeit és a számat is letapasztotta erejével.

- Maradj csöndbe hugocskám.. ne halljam többé a hülye hangodat.-mondta ridegen. Majd erősen gyomorszájon rúgott, amitől földre kerültem. Kötését elvéve a számtól vért köhögtem fel.

- És a fizettségem?-kérdezte Scara.

Egy batyu morát dobott oda neki a férfi.
Összeszedve minden megmaradt erőmet végül kérdőre vontam társamat.

- E-ezt meg mire véljem?-kérdeztem értetlenül.

- Nos drágám.. mindvégig te voltál a célpont. -gonosz kacajba tört ki Scara.

- Rohadj meg te szemét disz..-hagyta volna el a számat, de ekkor ismét egy erős találat padlóra küldött.

Erőm teljesen elhagyott, nem bírtam megmozdulni és beszélni se. Szememet ki nyitni se volt erőm. Csak hangokat hallottam magam körül.

- Ő AZ ELLENSÉGÜNK! -kiabálja valaki

- IGEN, tisztába vagyok vele én is.-mondta egy másik női hang.

- Egyébként, hogyan sikerült elfogni egy Fatui tagot? KAEYA?

- Nehezen.

- És mi lenne ha elvennénk az emlékeit és a magunk oldalára állítanánk?-mondta egy harmadik személy a szobában

- Lisa! Megtudod csinálni?-kérdezte egy női hang.

- Úgy vélem igen. De nem örökké tart a hatása a bűbájnak, vagyis minden emléke visszatérhet egy idő után.

- Oké, és játsszuk el az apát és anyát? Ezt ti se gondoljátok komolyan ugye? Ez egy gyilkos! Jean! UGYE?-szólalt fel ismét egy férfi

A szobára nagy csönd telepedett.

- De. Viszont nagyon erős a lány, és jól jöhet még. Diluc, Befogadnád őt a fogadódban?-kérdezte ismét a nő.

- Tsk.. van más lehetőségem?

- Nincs. Akkor most, hogy ezt megbeszéltük itt az ideje cselekedni....

- Lisa?

- Oké.

-x-

Ott volt. Hazudott nekem mindenről. Az egész csak egy rohadt színjáték volt. Hogy lehettem ennyire hülye?-gondolkodtam magamban.

- Viszont most más fontosabb az érzéseimnél.-jelentettem ki magabiztosan. Egy hatalmas kőkapu előtt álltam. Ismerősnek tűnt az egész hely. Úgy döntöttem végül bemegyek lesz, ami lesz.

A kapun belépve egy koromsötét barlang tárult elém, ami rengeteg korábban látott ellenséget rejtett. De mindegyik ignorálta jelenlétem.

- Nicsak.. nicsak..- egy férfi hangja visszhangzott a sötét barlangban.

- Rég láttalak cicám.- sétált ki a sötétségből egy magas világos barna hajú fiú. Fején vörös maszk jelképezte a Fatuiban elhelyezkedett szerepét.-Azt hittem meghaltál.-kuncogott

- Kopj le, Childe..-vágtam oda hozzá.

- Naaa~ csak egy csókot!-húzta az agyamat.

Hidegen hagyva elsétáltam mellette.

- Már se köszönöd, hogy megmentettem a szánalmas kis életed, Ellie?

Ezt hallva nehéz volt nem reagálni mondatára. Arcomra értetlenség került.
Megtorpantam és megfordúltam, egyenesen előttem állt. Megemeltem fejemet, hogy szúrós szemmel nézhessek bele szemeibe.

- Nincs meg?-kérdezte.

- Mégis micsoda?-kérdeztem vissza egyhangúan

- Oké, gyere velem.-mondta. És azzal a lendülettel elindult a barlangból kivezető úton.

Én erre nem érek rá..