Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

16. Fejezet

* Diluc szemszöge*

- Figyelj Lumine. Tudom, hogy nehezen viseled, ha valaki megemlíti a testvéred, de kérlek most ezt nézd el neki.-Lumine csak szótlanul hallgatta szavaim, majd vett egy mély levegőt és így szólt:

- Rendben, segítek.-válaszolta keresztbe tett kezekkel

- Segítünk!-kiáltott fel mellőle Paimon

- De csak, mert te kérted a segítségünket.-csak bólintottam válaszára.

- Köszönöm-köszöntem meg neki

- Oh, oké. Jean hogy viselte?-kérdésén nagyon meglepődtem

- Te tudtad?

- Persze.-helyeselt hevesen

- Hát az őszintét megvallva nem igazán beszéltem vele mostanság. Rengeteg időt vett igénybe a kettőnk szabadsága. Mennyire tudod a közelmúlt eseményeit?-tettem fel a kérdést komor hangon

- Mármint arra gondolsz, hogy Kaeya?

- Igen.-feleltem

- Részvétem. Talán én vagyok az egyetlen aki ezt át tudja érezni.-jött közelebb egy ölelésre, amit viszonoztam

- Gondoltam, hogy ismered Elliet, de nem voltam benne biztos. Mikor..

- Mikor ismertem meg?-kérdezte, válaszként csak bólintottam- Amikor először jártam Inazumában. Egy küldetést teljesítettem éppen, amikor..

*Lumine szemszöge*

-visszaemlékezés-

- Siessünk! A nyomunkban vannak!-kiáltotta Paimon

Szedtem a lábam, amilyen gyorsan csak lehetett. Üldöznek minket a lények a talizmán miatt. A megbízónk szerint ez a kis zöld kígyós talizmán képes nyitni egy titkos ajtót az egyik hegy oldalába.

- A megbízó nem említette, hogy egy egész horda fog vigyázni erre a kis..-néztem vissza az útra ahonnan jöttem, majd vissza magam elé, de megkellett torpannom ugyanis a hegy csúcsára értem, ahonnan nincs más út csak le.Óvatosan letekintettem a szakadékba, aminek az alján hegyes sziklák álltak ki a földből.

- Mindjárt ide érnek!-szólt Paimon

Mit csináljak? Nincs elég erőm a tornádóhoz. És a küldetés miatt is lesérültem..

- Siess!

De ekkor az ég elsötétült és egy lila villám csapott be alig pár méterre előttünk a közelgő ellenségekbe. Az égi jelenség hatalmas port vert a száraz földes úton így alig látszódott valami. Ismét egy lila villanás és egy hosszú sötétbarna hajú lány rohant egyenesen felém. A bal kezemben szorongatott zöld talizmánt kitépve egyenesen a szakadék felé rohant. A por elült így tisztán ráláttam a lányra.

- Várj!-kiáltottam a lány után aki nem lassított és leugrott a szirtről, majd ismét egy villám és a lány a felvillanó fénnyel együtt eltűnt

- visszaemlékezés vége-

- Ez volt a legelső találkozásunk.-meséltem Dilucnak

- De miért nem bírjátok egymás képét?-kérdezte a vörös

- Elméletileg köze van a bátyjának Aether eltűnéséhez, de ő ezt tagadja. Mégis volt aki tisztán azt állította, hogy tud valamiről, ezért felkerestem még régebben, de nem tudtam meg tőle semmit.-feleltem

- Ha segítesz biztos elmondja azt, amire kíváncsi vagy.

- Igazad lehet.-tűnődtem el az előbbi mondatán- Na mindegy is, miről lenne szó?

- Scara veszélyt jelent nem csak ránk, hanem az egész Teyvatra. Ki kell iktatnunk minél előbb.-mondta

- Értem, tehát elkell jutnunk Inazumába.

- Igen.-helyeseltem

- Nos, mindenképpen szükségünk lesz egy csapatra..

* Ellie szemszöge *

- És körülbelül ennyi...-fejeztem be

- De kérdezted már tőle valaha, hogy miért tette?-kérdezett Childe

- Próbáltam, de nem tudom hogyan kellene feltennem a kérdést.

- Hát csak tedd fel!

- Ez nem ilyen egyszerű..-sóhajtottam

- Hát vagy tovább szenvedsz vagy szólsz neki, hogy adjon valami magyarázatot számodra.-kezét vállamra tette

- Igazad van, de mivan, ha az igazság jobban fog fájni, mint a hazugság?-néztem bele mélyen Childe szemeibe, aki csak szótlanul állt és figyelt.-Mindenesetre eléggé elfáradtam.-vettem le a szemeimet a fiúról

- Gyere, szóljunk a pasidnak és megmutatom, hogy hol tudtok aludni egy kicsit.-mondta lágyan

Válaszként csak bólintottam és követtem őt vissza az épületbe.
Miután szótlanul álltam Diluc mellett Childe elvezetett minket egy nagyobb lakásba. Körbe vezetett minket, majd magunkra hagyott mondván, hogy neki van még egykis elintézni valója.

Luminnal...

- Diluc?-szólítottam meg a fiút, aki nagyban pakolta ki táskájából a dolgokat. Nevére felkapta fejét, de ugyanúgy csöndbe maradt.

Most kell rákérdeznem..

- Neked tényleg van egy másik barátnőd?-tettem fel a kérdést kicsit halkan, ami kár hetek óta fogalmazódott fejemben Diluc hirtelen megállt a pakolásban és a kezében tartott ruhaanyagokat elengedte kezéből, majd velem szembe fordult.- Hogyan bízhattam meg egy olyanban mint te!-szemeimbe könnyek gyűltek, mialatt ezt fejéhez vágtam. Ő csak továbbra is elsötétült arccal figyelt.- Mindvégig csak megjátszottad az egészet! A kezdetektől fogva a fogadónál, az első csókunknál!-hangom elcsuklott kissé- Te szemét, aljas, hazug!

- Valamit nagyon félre érhettél. Nem csaltalak meg és már elmondtam ezerszer, hogy amit gondolok azt ténylegesen úgy is gondolom!-szólalt meg végre ő is

- Igen? Félre? Akkor mesélj csak ki az a kis rövidhajú csitri, akit állandóan behívtál az irodádba a birtokon?-szünet- Hallotam mindent!

- Sarahra gondolsz? Ő csak egy barát! Azért jött be hozzám mindig, mert a szülei meghaltak és kellett neki munka...

- Milyen munka? Kézi munka?-szinte már üvöltve hagyták el számat szavaim

- Képzeld. Tudod nem mindenki olyan rohadt szerencsés helyzetbe van, hogy eltartsák a seggét, úgyhogy jobban tennéd ha most befognád!-szavai egyenesen szívembe fúródtak. Fájt, ahogy lekezelően bánt velem.

- Mert különben? Mi lesz? Megölsz, mint ahogyan apád a szüleimet?-csúszott ki számon

A szobára csend ülepedett. A szél néhai hangját lehetett csak hallani a falakon.

- Te meg honnan?

- Láttam a papírokat az asztalodban. Azért volt ott akkora tűz, mert apád lemészárolta a szüleimet!-nem bírtam már vissza tartani a könnyeim azonnal záporozni kezdtek