Lángokba Borulva [ Diluc x Oc ]

5. Fejezet

A sérüléseim óta eltelt négy hét. Rengeteg orvosi beavatkozáson vagyok túl. Ez alatt az idő alatt igencsak jó kapcsolatba kerültem vörös barátommal. Napi szinten látogatott, és volt, hogy bentaludt velem, ilyenkor puszikkal ébresztgetett. Úgy éreztem, kezdem megkedvelni, de ez az érzés nem tisztázódott le bennem. Viszont ma végre kiengednek a kórházból, ami valljuk be eléggé király dolog. Olyan unalmas és szürke napokat tudhatok magam mögött, de ezeket valamennyire sikerült feldobnia azzal, hogy sokat látogatott engem. Jelenleg is a forró teámat szürcsölgetem fehér fallal borított szobámban az ágyon feküdve és az ágy szélén alvó társam vérvörös tincseivel játszadozom. Olyan nyugodt, amikor alszik. Mikor ránéztem a faliórára, az pont nyolc órát mutatott, ami azt jelenti, hogy maradt két órám elhúzni a csíkot innen.

-Diluc~ ébresztő.-súgtam a fülébe lágyan.

Válaszul, csak mormogott az orra alatt.

-Hány óra? -tette fel végül a kérdést, miközben arcát rám fordította.

-Nyolc.-jelentettem ki boldogan.

Éppen vettem volna le a kezemet hajkoronájáról, amikoris hirtelen ráfogott kezével az enyémre és vissza helyezte azt az előbbi helyzetébe.

-Csak még egy kicsit.-kérlelt lehunyt szemekkel.

Végül beadtam a derekam és így folytattam a haja cirógatását.

- Time skip -

Már az első lépéseimet teszem meg a kijárat felé. Amikor kitártam magam előtt az ajtót, mint a kisgyerek a cukorkás boltban úgy éreztem magam. Madarak csicsergése és emberek zajongása csapta meg fülemet. Akármerre néztem futkosó gyerekeket láttam. Olyan kellemes látvány volt.

Elindultunk visszafelé a fogadóba. Útközben nem igazán szóltunk egymáshoz, ha mégis azt egy-egy szavas válaszokkal válaszoltuk meg. Egyik pillanatban viszont megbotlottam az egyik térkő sarkában véletlenül, aminek köszönhetően orrabuktam, de Diluc gyorsan tudott reagálni és még időben elkapott. Megfogott kezemnél fogva és visszahúzott.

Olyan béna vagyok..nem is te lennél Ellie.

-Köszi.-hálálkodtam megmentőmnek mosolyogva, amire csak egy hümmögést kaptam válaszul. Valamivel megbántottam volna?-merültem volna el gondolataimba, de gyorsan elém állt és mélyen szemeimbe nézett.

-Igen?-kérdeztem halkan égve a pírtol orcámon.

-Mutathatok neked valamit?-tette fel a kérdést ugyanolyan zavarban.

-P..persze!-vágtam rá boldogan. És pontosan mit is?-érdeklődtem.

-Az maradjon az én titkom egyenlőre. Este nyolckor várni foglak a fogadó bejáratánál.-jelentette ki most már bátrabban.

-O..okés.-egyeztem bele

- Time Skip -

Este fél nyolc van és még mindig nem tudom mit kéne felvennem... gondolkodjunk. Kicsi töprengés után előhúztam fenyőfa gardróbomből egy fekete hosszú szoknyát. Alig maradt pár percem a hajam tökéletesítéséhez, ami jelenleg tiszta víz volt még. Gyors hajszárítás után kifésültem, majd kivasaltam egyenesre hosszú gesztenyebarna hajamat.

Lefelé menet azon tűnödtem vajon mit szeretne megmutatni nekem.
Gondolataimből emlegetett személy rántott ki, aki egy fekete farmerben és a szokásos lovagias kabátjában állt egyenesen előttem. Vörös hajkoronája mint mindig szét állt, de ettől lesz ő tökéletes...-hagyta el a számat egy lágy mosoly a gondolattól, amire ő kérdően nézett le rám, de nem firtatta. Ajtót nyitott jelezve ezzel nekem, hogy indulunk.

Lassan lépkedve hagytam el az épületet. Kiérve elém tárul a telihold, ami megvilágitotta a világot s az ezernyi másik csillag is az égen. Gyönyörű látvány..

-Szép, mi?-lépett mellém Diluc.

-Igen.-válaszoltam.

Szemem sarkából leltem felfedezni, hogy közelebb lépett hozzám, majd felkapott ölébe hirtelen.

-Indulhatunk?-tette fel a kérdést rámnézve.

De megse várva válaszomat elkezdett rohanni a karjaiba velem. Olyan kínosnak, de mégis kellemesnek éreztem a pillanatot. Éreztem teste melegét és szívverését, ami egyre gyorsabban vert, minél közelebb voltam mellkasához. Feltekintettem, ragyogó rubint színű szemei engem figyeltek. Éreztem, ahogy futás közben lassít tempóján, de egy pillanatra se vette le rólam szemeit.

A hosszan tartó szemezés miatt nem vettem észre, hogy megálltunk. Mikor megállt óvatosan leengedett karjaiból és földre tett. Egy dombon voltunk, messze a várostól. A hold ragyogó fénye megvilágította a tájat. Látszódtak a város falai és a várost körül ölelő tó is. A dombon kéken foszforeszkáló virágok és egy fűz állt. Romantikus nemde?

Miután végigmértem helyzetünket íriszeink ismét találkoztak. Szótlanul álltunk egymással szemben a holdfény által beragyogott világban.

Csak ő és én.

Abban a pillanatban gondolataim és érzéseim kavarogtak. Egyszerűen akarom őt, szeretném érezni közelről. Szeretem ahogy bánik velem, szeretem azokat a vörös tincseit és szeretem azt a lángoló természetét is... teljesen biztos. Lángokba borultam.

Megemelte karjait és csípőmre helyezte az egyiket, lassan húzott magához közelebb. Másik kezével az arcomba lógó kósza tincset söpörte odébb, hogy minél tisztábban láthassa arcomat. Mitán félresöpörte azt az ujjaival cirogatni kezdte arcomat. A Hold fénye által lehetett látni egy kis pírt arcán, mit egy lágy mosollyal jutalmaztam. Szivem egyre hevesebben kezdett verni akárhányszor megéreztem hideg bőrét arcomon.

Ujjaival felemelte államat, majd közelebb hajolt és megcsókolt...

Megcsókolt.

Lehunytam lassan szemeim, csak őt akartam érezni. Lágy szellő kapott bele kiengedett hajamba, méginkább romantikussá téve a dolgot. A csók lágy volt, nem tartott sokáig de nekem mégis egy világot jelentett.
Mikor elváltak ajkaink, szótlanul áltunk egymás karjaiban és egymás szemeiben elveszve. Ezalatt beugrott néhány emlék az elmúlt egy hónapból, például, bentaludt velem, hogy ne féljek egyedül, vagy amikor rendes ételt hozott, ezzel megmentve engem a kórházi koszttól. Tehát ezt szeretted volna megmutatni, mi?-mosolyodtam el.

-Mi az?-kérdezte vigyorogva.

-Semmi, csak...most jöttem rá mennyire beléd estem.-válaszoltam.

Arca meglepettséget mutatott mondatomat hallván, de ismét csókra hívott.